Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-319

32 319. országos ülés deczember 14. 1880 felöl) El is vesztették Byzanczot; megkapták a que-t, de megkapták vele együtt a törököt is. Nem szeretném, ha nekünk is olyan filioqae jutna, mely felett összevesznénk s azért részemről ebből nem csinálok olyan nagy dolgot s sem Szederkényi Nándor, sem Komjáthy Béla indítványához nem járulok. (Hosszan tartó élénk helyeslés jolbfelöl.) Szilágyi Dezső: T. ház! (Halljuk!) Nem gondolom, hogy a fennforgó ügyben azon tréfás, a dologra humoros oldalt erőltető modor helyes volna, a melyben ezen ügyet az előttem szólott Jókai Mór t. képviselő ur megpróbálta tárgyalni, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) mert, ha ez az ügy komoly nem volna, akkor t. ház, menthetetlenek volnának mindazok, kik ezen ügyet, ily kényes kérdést e házban ily fejtegetés tárgyává tettek. Vagy komolynak kell tehát tekinteni az ügyet és akkor szóljon mindenki hozzá méltólag, vagy ha humorisálni akarunk, tartsuk fel ezt más helyre, a hol nem a nemzet képviselői ülnek. (Elénk helyeslés balfelöl) És ebben a tekintetben az előttem szólt tisztelt képviselő ur törekvésében csak azt látom, hogy miután ő az ügyet érdemében gyengéitek tartja, óvakodik azon komoly útra lépni, a melyben azt a t. ministerelnök ur tartotta és humorának, tréfásságának köpenyegével akarja az ügy kellő felderítését befedni. (Elénk helyeslés balfelöl. Mozgás jobbjelöl.) Igenis a t. képviselő urat sok színben láttuk már, a mint bemutatta magát. Egy korábbi vitában bemutatta magát, mint fiatalabb egyik képviselőtársunknál, a ki itt ül. Ma, mint az öregkor bölcsességét mutatta be magát; pedig azt hiszem, hogy ha erre az utolsó ezímre akart volna szert tenni, akkor a hallgatás igazán arany lett volna. — — — (Élénk helyeslés balfelöl.) A mi már most a fennforgó ügyet illeti, én szeretném azt az izgatottság fülledt gőzköréből kivenni és egyenesen arra a talapra helyezni, a melyre azt a kérvények és a kérvényi bizottság véleménye helyezték. És mindenek előtt egyet ki akarok emelni. Én hibásnak tartom ugy állítani fel a kérdést, hogy midőn ezen ügy felderítését kívánjuk s midőn ezen ügy mibenlétéről a kérvény alapján a ház értesülni akar, mintha ezen törekvés a hadsereg ellen volna irányozva. Nem a hadseregről van itten szó, nem a hadsereg van itt szembeállítva és egy cselekvénynyel vádolva. Itt egy egyénről, egy egyénnek a tettéről van szó. Abban én egyetértek a t. ministerelnök utral, hogy igenis nagyon helytelen és viszonyaink közit nagyon kényes dolog

p egyeseknek tettéért az egészet rögtön elitélni. Én hozzá teszem, hogy igazságtalan dolog is volna. De másrészről ne feledjük el, hogy az egész egyesekből áll és egyeseknek tette, bár mennyire egyéni tettük is, önkénytelenül a közvélekedésben vissza vitetik azon egészre, a melynek tagjait képezik. Itt tehát az első sorban az egészet is illeti a kötelesség; illeti az a kötelesség, hogy ha egyes tagjai részéről valamely helytelen bűnös dolog történt, önmaga őrködjék leginkább a káros és igazságtalan imputátiók ellenében, neki első sorban kötelessége vagy kimutatni azt, hogy azon egyén, a ki az ő kebelében helyet foglal, tökéletesen ártatlan, vagy ha csakugyan bűnös, első sorban őt illeti annak megfenyítése, tehát őt illeti a bűnös felderítésének kötelessége is. Miről van itt szó? Egy cselekvényről, a mely abban állana, hogy Seeman alezredes ur a magyar zászló iráut nem azon tisztelettel viseltetett, a melylyel viseltetni nem csak polgári egyéneknek, hanem mindenkinek, még külföldieknek is ebben az országban feltétlen kötelessége és ha ily cselekvények a külföldön történnének, a nemzetnek és a közös monarchiának kellene ezen ügyet felkarolni, nemzetközi sérelemmé tenni. Már most, t. ház, ezen tényre nézve a kérvényi bizottság egy véleményt és határozati javaslatot terjeszt elő. A vélemény abban áll, hogy a kérvényi bizottság az iratok felolvasása, a kormány hivatalos előterjesztése alapján arról győződött meg, hogy az Eger város kérvénye által a képviselőház elé hozott ügyben nem követtetett el oly mulasztás, a mely ezen concrét esetben új vizsgálatot tenne szükségessé ; a határozati javaslat pedig abból áll, hogy a ház elvárja a kormánytól, hogy a nemzeti színnek, zászlónak s czímernek használatát parancsoló szabályok minden esetben megtartassanak, továbbá, hogy azoknak megsértői felelősségre vonassanak és végül, hogy a katonai büntetőtörvénykönyv-javaslat, mely az itt jelzett irányban is intézkedjék, mielőbb beterjesztessék. Én, t. ház, sem a véleményt, sem a határozati javaslatot nem tartom kielégítőnek; a véleményt nem, mert nem arról van itt szó, vájjon a kérvényi bizottság helyét Htja-e új vizsgálatnak, vagy sem, hanem arról van szó, hogy az eddigi vizsgálat alapján mi történt, mi a dolog valódi állása. Míg a vizsgálatot, a mi történt, nem ismerjük, addig sem a kérvényi bizottság, sem a ház az iránt, vájjon van-e szükség új vizsgálatra, vagy nincs, véleményt nem mondhat, határozatot nem hozhat. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) És ha a kérvényi bizottság azt mondja, hogy a véleményt az iratok felolvasására és a kormány hivatalos felterjesztésére építette, azután meg bevallja, hogy az iratok köztt az egyedül lényegest, a vizsgálati iratokat nem is látta: akkor azt kérdem, miképen lehet azon helyzetben, hogy állítsa, hogy az eddigi vizsgálatban