Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-339

3SU. oriwagos ülés január 27. 1881. 363 val neveltük a közvetett és közvetlen adókat (Ugy van! a baloldalon) és ugyanezen czélból több mint 400 millió adósságot csináltunk és hogy mindamellett a deficittel most sokkal roszszabbul vagyunk, mint voltunk hat évvel ezelőtt. (ügy van! a bal- és szélső baloldalon) Midőn azt látja a nemzet, hogy a kormány a helyett, hogy a deficit fedezése érdekében a kiadásokat apasztaná és újabb jövedelmi forrásokat nyitna, e helyett folyton és folyton mindig csak az adókat neveli, midőn már a nemzet kénytelen azt tapasztalni, hogy midőn az adósságok kamatait is csak új adósságokkal vagyunk képesek fedezni: akkor 140 millió forintot képes a kormány és pártja megszavazni két oly idegen tartománynak csak ideiglenes elfoglalására, mely idegen tartományok elfoglalásával mi csak ellenségeink számát és évi kiadásainkat szaporítottuk. (Elénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Midőn a nemzet látja, hogy már a törzsvagyon, az állambirtokok eladása rendszeresen fel van véve a budgetbe 5 millió frt erejéig, mi által tekintélyünk, hitelünk birtokaink értéke csökken és ha ezeket apránként mind eladogatjuk, akkor sem birtokunk, sem hitelünk, sem pénzünk, hanem csak adósságunk marad; midőn a nemzet azon hitben van, hogy nemzetgazdászati érdekeink nem nekünk, hanem Ausztriának jövedelmeznek és ez által ma már az egyensúly helyreállítása vagy épen lehetetlen, vagy ha igen, ugy azt csak folytonos és hosszú ideig tartó takarékosság és a kiadások apasztása, valamint több egymást követő bő esztendő képes eszközölni: akkor t. ház, követelni azt, hogy a nemzet még továbbra is az adók emeléseért lelkesedjék, valóban csodálatra méltó. (Tetszés a balon.) Mert az a nemzet, a mely már adóképessége erejének teljes súlyát latba vetette, hogy a deficiteket fedezhesse és a deficiteket fedezni képes még sem volt; nem volt képes pedig azért, mert jövedelmei idegen czélokra szolgáltak : az a nemzet, t. ház, lelkesedni már vajmi kevéssé képes, sőt sajnosán kell constatálni azt, hogy a nemzet igen nagy része kétségbe esve pénzügyi viszonyaink felett, egész resignatióval várja a nagy katasztráfa bekövetkezését, az állami bukást. Ha van és lehet még valami, a miért a nemzet lelkesedhetik, úgy ez nem lehet más, minthogy lelkesedjék azért, hogy azt a pártot, a mely oly könnyelműen képes megszavazni az adóemeléseket még akkor is, ha azok idegen czélokra szolgálnak, megbuktathassa. (Ugy van! Igaz! balfeló'l.) Igaz, t. ház, hogy Jókai t. képviselőtársam a minap azt monda, hogy ők ettől nem félnek, mert hisz kaphatnak ők akár 40 új kerületet is, csak járásbíróságokat, adóhivatalokat és telekkönyvet Ígérjenek. (Halljuk! Halljuk! balfelöl) Tudom én, t. ház, hogy a kormánypártnak sok eszköz áll rendelkezésére, melyeknél fogva Ígéreteket tehet, sőt hogy azokat meg is valósíthatja. Ezek az eszközök az ellenzéknek nem állanak rendelkezésére; azonban én mégis fenntartom azon állításomat, hogy Jókai t. képviselőtársam maga sem hiszi egészen, a mit mond, mert hiszen a legközelebbi kanizsai választások alkalmával (Halljuk! balfelb'l) Jókai Mór t. képviselőtársam mindezeknél sokkal többet igért. (Halljuk! Halljuk! balfeló'l.) Ugyanis a választásokat megelőzőleg általános szóbeszéd tárgyát képezte, hogy Jókai képviselő ur, midőn a jelöltséget elvállalta, egyúttal megigérte azt, (Halljuk! Halljuk! bal felöl) hogy megválasztása esetére Kanizsára hozza a kir. táblát és oda viszi a megye székhelyét. (Mozgás a bal- és a szélső balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Hogy ki előtt tette Jókai képviselő ur ezen ígéretet, t. ház, azt természetesen az ellentábor vezéreinek nem adták tudtára; de tény az, hogy minden kortes-vezér, az elsőtől az utolsóig mind ezzel hitegette a választókat. Maga pedig Jókai képviselő ur, midőn a tiszteletére adott banquetten felállott és Kanizsa városára emelte fel poharát, nyilvánosan azon óhaját fejezte ki, vajha minél előbb üdvözölhesse Kanizsát, mint a megye székhelyét. (Halljuk! Halljuk! balfelöl. Mozgás bal/elöl.) Beismerem t. ház, hogy a t. képviselő ur nem tett ezzel positiv ígéretet; azonban egy képviselőjelöltnek szájából a választások előtt, s ha ez még Jókai Mór is és akkor, mikor az egész kerület avval volt eltelve, hogy Jókai ezeket megigérte: egy ily publice kifejezett óhajt a kanizsaiak positiv ígéretnek vették és vehették méltán. (Ugy van! a baloldalon.) Szalay Imre (közbeszól) : Mégis megvertük ! Bessenyey Ernő': Volt is lelkesedés és korteskedés eme kettős igéret folytán. És mi lett az eredménye ? Nem tudom, t. ház, hogy a kanizsai választók abból a feltevésből indultak-e ki, hogy Jókai képviselő ur ezen igéretét be nem válthatja, avagy talán azért, mert sokkal jobban tisztelték Jókait, a nagy költőt, mintsem hogy csak látszatát is mutattak annak, mintha ezen corruptionális nagy ígéretek nyomása alatt állva, szavaznának Jókaira; (Élénk derültség balfelöl) de bármi volt is oka, annyi bizonyos, hogy egész lelkesedéssel szavaztak arra az Ungerre, a ki nekik mitsem igért. (Éljenzés a szélső bah felöl.) És t. ház, hogy ha ezen megtörtént tény csakugyan előjele a következő választásoknak, ugy azon feltevésemben, melyet jeleztem, nem fogok csalódni. És most nem akarván a t. ház türelmét 46* h