Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-339
364 33S) > «*»*•& *!»• január 27. 1881. fárasztani, {Halljuk) csak röviden szólok magáról a javaslatról. Az eredeti ministeri javaslatról nem is szólok, mert hiszen azt, ha eredeti szerkezetében megmarad, azt hiszem, hogy nem is lehetett volna végrehajtani, a nélkül, hogy a felügyeleti költség meg nem emésztette volna az egész előirányzott jövedelmet; sőt talán nem is lehetett volna végrehajtani a uélktil, hogy a kettős megadóztatásnak kitéve ne lettünk volna. Tehát szorítkozom csupán a pénzügyi bizottság által beterjesztett javaslatra. {Halljuk!) Elismerem, t. ház, hogy a pénzügyi bizottság a kivitelre nézve némi javításokat tett; de figyelmeztetem a t. házat, hogy mikor ezt tette, egyúttal a kisebb városokra és községekre nézve az adókat megkétszerezte, a mennyiben a ministeri javaslat szériát a kávéadója 4 frt volt, a mostani javaslat szerint 8 frtra emeltetett: pedig Magyarországon sokkal nagyobb számmal vannak a kisebb városok és községek, mint a nagyobb városok. Sőt ennél tovább ment a bizottság, mert az egyes személyekre is kiterjesztette az adókat és kitette a magánosokat is azon zaklatásoknak, melyeknek ki lesznek téve a kereskedők és gyárosok. Talán nem is egészen az adóemelés, vagyis az adó nagysága az, a mi miatt az egész ország oly hangosan felszólal, mint inkább a kivitelnél majd előforduló módozatok és a zaklatások, a melyektől mindenki tart. És miután én már ma az adóemelést nem is tartom alkalmas eszköznek a deficit fedezésére, mert az adó ugy is már a legnagyobb mértékben fel van emelve; és miután az én meggyőződésem szerint, a nélkül, hogy ily zaklató adóra szükség volna, azon előirányzott 3 millió frt be fog jönni a fönnlevő közvetett és közvetlen adóhátralékokból is, ha bő esztendő lesz, ellenben ha rósz esztendő lesz, akkor vessen ki a kormány akárminő adót, alkalmazhat bármely eszközöket, azt ugyan ezen a kiszívott nemzeten megvenni nem képes; és miután az én meggyőződésem szerint, ha ezen törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, ugy az nem csak a gyárosokra, kereskedőkre, vendéglősökre, hanem az egyesekre is káros, erkölcsroutó és súlyos terhet ró, azért nem fogadom el^ a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául. {Elénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Bereczky Sándor: T. ház! Ezen terjedelmes vitában, melyben parlamentünk tekintélyei közül többen részt véve, a tárgyat minden irányban megvilágították, nemcsak, hanem politikai rendszerünket felölelve, bizonyos követendő irányeszméket is érintettek, a háznak figyelmére számítani túlzás — kérni szerénytelenség lenne. Noha a ház figyelmére nem számítok, kérni nem merem, felszólalok mégis, mert e helyről nem igénytelen személyem, hanem személyemben az ország polgárai szólanak, a kik a ház becses figyelmére, de türelmére teljes joggal számíthatnak. {Halljuk!) Mielőtt a tárgyra térnék, engedje meg a tisztelt ház, hogy a parlamenti pártokról s azon befolyásról, melyet a pártok a törvényhozásra gyakorolnak, helyzetem, álláspontom érdekében megjegyzést tegyek. {Halljuk !) Általános vélemény az, hogy a parlamentális rendszer megkívánja, hogy a parlament tagjai valamely párthoz tartozzanak; — ebben bennfoglaltatik az, hogy a párttag a párt nézeteihez alkalmazza magát — s követelménye az, hogy a párt megállapodásának megfelelőleg járjon el — s természetes következése az, hogy a párttagok a tárgy feletti szavazás elé teljes megállapodással lépnek. Minthogy ez a gyakorlatban igy van, önkénytelenül azon kérdés merül fel: ha a képviselői függetlenség megóvása érdekében, a megyei utasítások eltörlése szükséges volt, vájjon helyes, következetes eljárás-e, a képviselői függetlenséget, szabad meggyőződést s nem egyszer a választó polgárok óhajtását is a pártfegyelem békájába verni, alárendelni — vájjon az a szabad gondolkozásnak elvével, a képviselői jog szabad gyakorlatával megegyező-e. a képviselői méltóságot, tekintélyt oda aláásni, hogy ha meggyőződése a párt határozatával ellenkezik, fontos kérdések alkalmával, ha önmagát leszavazni nem akarja, kényszerülve legyen a folyosóra menekülve s kötelességet megszegve, füstfellegbe ölni belé lélekismeretét ? Nem lehet czélom az utasítás behozatala, de szükségét látom a polgárok érdekében, hogy a képviselő meggyőződése, függetlensége a pártfegyelem ellenében biztosittassék. Vájjon, ha a párthatározatok szerinti megváltozhatlan megállapodással jönnek a parlamenti tagok részt venni a vitában — mi gyakorlati haszna van a hosszas discussióknak, ha a kölcsönös capacitatiónak útja elzáratik, mint talán az, hogy a karzati közönségnek alkalma nyílik, egy nemes harczban, a gladiátorok lándzsatöréseiben gyönyörködni. Én, t. ház, a discussióknak más czélját hiszem, azt, hogy a tárgyak megvilágosítása által a vita tárgya felől magunknak helyes véleményt alkossunk s az alkotott véleménynyel megegyezőleg vessük szavazatunkat az eldöntés mérlegébe. Itt szükségesnek tartom egy őszinte vallomást tenni, {Halljuk!) mielőtt e javaslat tárgyalás alá jött volna, azt elfogadhatónak tartottam s azt ki is jelentettem; elfogadhatónak tartottam azon igazságnál fogva, hogy ez az adó nem kényszeradó, ez csak az és annyi, mennyiben neki tetszik;— ezen felszínen lebegő fény miatt nem néztem a törvény-
