Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-319

20 319. országos ülés deczember 14. 1880. veséikben, kik azért tenni akarnak. Azt mondja a t. ministerelnök ur egy ízléstelen élczczel, hogy azokat a törvényhatóságokat, a melyek ezután nem fogják bejelenteni, hogy ha valahol a nemzeti jelvények megsértetnek, fel fogja függeszteni azonnal. {Halljuk!) Engedje meg a t. ministerelnök ur, hogy ha én egy szintén Ízléstelen élczczel felelek arra, (Halljuk l) hogy a liazafiatlanság miatt és a haza ellen elkövetett bűnök miatt, ha valakit fel kell függeszteni, az a feladat mi ránk fog maradni. (Helyeslés a szélsőbalon. Mozgás a jobb oldalon.) A t. miniöterelnök ur, midőn a vizsgálati iratokat nem terjeszti elő, ez annyit jelent, hogy itt nem szabad tudni, nem szabad világosan látni, itt hinni kell. A keresztény ember hite nyugszik egy bölcseleti okoskodás rendszerén. De itt még erre sem nyilik alap. Itt hinni kell, mint hittek Kómában az auguroknak, ha azok a madarak beleiből jósoltak. Itt hinni kell, hogy látott valamit a közös kadügyminisíer maga, vagy látott annak auditora, vagy látott a közös hadügyministerium valamelyik tanácsosa valami jegyzőkönyvet. Egy bizonyos, az, hogy a hon- • nan merítette az argumentumokat, a t. ministerein ök ur? (Halljuk!) Merítette azt a t. ministerelnök ur egy madárnak, a kétfejű sasnak gyomrából. És tudjuk, hogy mit látott ott a tisztelt ministerelnök ur. (Halljuk!) Látta mi ránk nézve a meggyalázott zászlót, Seemann ur részére az előléptetést és saját maga részére a keresztet. (Elénk helyeslés, derültség. Ugy van! a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) A keresztet, t. ház, a melyekre az ókorban felkötötték a rabszolgákat és a melyet ma felkötnek a szolgákra, (Derültség a szélső balon) a keresztet, mely kereszt Krisztus után az eszmék és az elvek kínszenvedésének fája. E nemzet is már rég teszi a szenvedés G-olgothája felé az útját és pedig az önök kegyelméből és irgalmatlanságából terhei alatt máiis roskadoz. Arczúlcsapdossák Caesar szolgái és megtorlás helyett azt hangoztatják: „Feszítsd meg, ha barátja vagy a a császárnak!" (Ugy van! a szélsőbalon.) Rongynak nevezték a mi lobogónkat. Megérdemlett satira! Mert egy nemzetnek, mely már anyagilag és erkölcsileg tönkre ment, annak méltó jelvénye a rongy. (Ugy van! a szélsőbalon.) De ne feledjék önök, hogy azok, kiket az osztrákház zsoldosai koldusnak neveztek, azok vívták ki Németalföldnek a szabadságot. (Elénk helyeslés a szélsőbalon.) Mi is összegyűlünk és sorakozunk a nemzet számára fönnmaradt e jelvény, e rongy körül. Ha mi rongyosak ki fogjuk küzdeni Magyarország önállóságát, függetlenségét (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és annak védelmére fog állani az önálló magyar hadsereg, akkor nem lesz szükség arra a határozati javaslatra, sem arra a törvényre, melyet ezen határozati javaslat következtében soha megalkotni nem fognak, hogy a nemzeti jelvéuyeket tiszteljék, mert a nemzetnek ereje, nagysága, méltósága fog imponálni, akarata lesz a törvény és hatalma a biró. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Akkor mi igy fogunk szólni azokhoz, kik nemzeti becsületünket és annak jelvényeit kétségbe vonják, a mint szólt Napokon Bonaparte az osztrák meghatalmazotthoz a campo formioi békekötésénél: „Törüljétek ki, hogy elismeritek a franczia köztársaságot, a franczia köztársaság nap, mely önmagától világit s a ki azt nem látja, az a vak." Mi is azt fogjuk mondani, hogy Magyarország önállósága a nap, mely önmagába világit s a ki azt nem látja, az a vak. (Tetszés a szélső baloldalon.) Kern fogadom el a kérvényi bizottság határozati javaslatát. (Hosszas élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Jókai Mór: T. képviselőház! (Mozgás balfélől. Halljuk!) Nem mintha én volnék a t. ház enfant terribleje, a ki minden tárgynál feláll és hozzá szól, hanem azért álltam fel egyrészt, mert én kezdek már lenni a háznak az örege, a ki sok oly dologra emlékszik vissza, mire az ifjabbak nem emlékezhetnek és miknek jó feledékenységbe nem menni; felálltam másrészt azért, hogy a vádakat, a mik két nap óta szórattiak erre az oldalra, elvtársaim táborára, magunkról elhárítani törekedjem. Mert valóban, igen súlyos már az, midőn bennünket a nemzeti jelvény, a nemzeti becsület iránti közönyösséggel vádolnak. S e vádakban tegnap annyira ment igen t. képviselőtársam Orbán Balázs, hogy felsorolta, minő zászlók lettek meggyalázva, sárba tiporva: a piski, isaszegi, a branyiszkói, a nagy sarlói zászlók: mindazokat engedi Tisza Kálmán sárba tiporni s ez a párt is engedi azt. Csanády Sándor (közbeszól): Igaz! Ugy van! (Derültség.) Jókai Mór: Ha t. képviselőtársam Orbán Balázs és az, a ki most azt mondta, hogy „igaz! ugy van!" nem resteltek volna felfáradni a nemzeti múzeum azon termébe, (Mozgás a szélső baloldalon) a hol a szabadságharcz zászlói össze vannak gyűjtve, (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! a jobboldalon) ott találták volna azokat a zászlókat, melyek érdemrenddel vannak kitüntetve, ott találták volna a brauyiszkói zászlót; diadalaink mindenféle jelvényét őrzi ott a kegyelet, nem taposhatja senki sárba, meg nem hurczolhatja senki, jól együtt vannak azok. De nem is volt ezen hyperbolikus túlzásra semmi szüksége a t. képviselő urnak, mert maga az egyszerű tény, hogy a nemzetnek a szinei, akárminő alakban voltak is azok kiállítva, lettek légyen is egy egyszerű ünnepélyességi alkalomhoz való díszít-