Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-319

319. orsíágos ülés deczember 14. 1880. m rint megmutassa, hogy a képviselőház benne teljesen megbízik, a mit szó nélkül hagyni nem lehet; vagy nincsenek meg a jegyzőkönyvek és akkor a ministerelnök ur ellenőrzési jogát nem gyakorolhatta, hogy mikép vitetett keresztül a vizsgálat és hogy megvédelmezteteít-e a nemzet becsülete, tehát a ministerelnök ur ellenőrzési jogát nem teljesítette. {Igaz! széls'Jbalfeläl.) l Azt mondja a ministerelnök ur, hogy nem válik becsületére, a kik az ország törvényeit, alkotmányát megsértik és nem tisztelik. Ez igaz, de hogy nem tisztelik az ország alkotmányát, nagyon könnyen megtudhatja az, ki a közös hadsereg köreivel érintkezik: Magyarország királyáról semmit sem tudnak, nem ismernek mást, mint császárt és azon konok ragaszkodás a k. k.dmz, melyet Thaly t. barátom kifejtett, nem egyéb, mint megtagadása a magyar király és magyar suverenitás kifejezésének. Ok csak a császárt ismerik és nem ismernek más birodalmat, csak egységes Reich-ot, mely elismerésük magának a közös hadügyministernek, mint birodalmi hadügyministernek nevében bennfoglaltatik. Miért hagyták oda a delegatiót Tisza Kálmán és Ghyczi Kálmán ? Azért, mert birodalmi ministereknek nevezték magukat a közös ministerek és igy nevezik ma is s a közös hadsereg magát nem tekinti egyébnek, mint az egységes Austria zálogának, biztosítékának. (Ugy van! a szélső baloldalon.) S mindaddig, mig a közös hadsereg megvan, mindaddig meg vannak győződve, hogy az egész birodalom ma is fennáll, sőt a mennyiben hiányos, ha kell, bármely perczben helyreállítható, sőt ma is azt zengik, a mit zengettek 1849-ben, hogy „in deinem Láger ist Österreich!" (Ugy van! a szélső balfelöl.) Jelentékeny, erős védelemmel lehet tiszteletben tartani egy nemzetnek jelvényét és jogait; de nem ugy, a hogy ezen üg3^nek lebonyolítása történt, melynek arra kellett volna vezetnie, hogy Seemann megaláztassák és arra vezetett, hogy a magyar parlament és nemzet aláztatik meg, Seemann pedig előre léptettetik és a magyar parlament jogköre degradál tátik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A ministerelnök ur azt mondja, hogy ő a magyar nemzeti zászlót és becsületet megvédelmezi ugj^, mint akárki. Most midőn alkalma volna megvédelmezni, nem teszi; hanem a helyett, hogy nemzeti jelvényeink védelmére kelne, támogatására kel a közös hadügyminister átiratának és ezt védelmezi, nem a nemzet jelvényeit. Igaz, hogy ezután is meg fog maradni nekünk a nemzeti zászló; a piros szint fogja benne képezni a magyar nemzet pirulása, a fehéret Seemann ur ártatlansága, a zöldet pedig a minister ur okoskodása. (Elénk derültség a szélső baloldalon.) Azt mondja a ministerelnök í ur, {Halljuk! Halljuk!) hogy hazafiság elleni bűnt követnek el azok, a kik egyesek hibája miatt a közös hadseregben megtámadják a testületet. De hát, t. ház, én kijelentem, hogy a hazafiatlanság ezen bűnét én a közös hadsereggel szemben el fogom követni mindig; mert én azt tapasztalom, hogy a mit ott egyesek tettek, azok jól nem titkolt kitörései azon egész testület és intézmény belső érzületének, hogy midőn Drangel ezredes büntetlenül leszabdalja a nemzeti zászlót a mire tegnap Szalay Imre t. barátom hivatkozott ; midőn Spalatóban a polgárt az ntczán lekaszabolják; midőn Győrött egy aggastyánt, a kire meglett férfinál gyalázat, ha kezét is emeli, összevagdalnak; midőn Kolozsvárit a békés polgárt házában megtámadják és orvul legyilkolják; midőn a közös hadsereg részéről lépten-nyomon ellenséges indulattal találkozunk nemzetünkkel szemben: akkor én a hazafiatlanság azon bűnét, hogj^ ezt az intézményt, mely a magyar nemzetet, alkotmányt, szabadságot folyton veszélyezteti, szüntelenül ostromoljam, elfogom követni mindig. Avag)

r íürjük-e mi azt, hogy a közös hadügyminister, midőn a boszniai hadjárat folyt és a magyar megyék ez ellen felszólaltak, a Wehrzeitungban szidalmakkal illette a megyei intézményt és a megyéket, mintha azok nem oly testületek volnának, mint a közös hadsereg. S tett-e valaki ez ellen lépést ? Senki. Épp úgy, akárhányszor szidalmakkal illette a közös hadügyminister subvencionált lapja a magyar nemességet és most is alig van alkalom, midőn a Webrzeitung a magyar nemesség ellen a gyűlölet hangján ki ne törne. Eger városára nézve is azt mondta, hogy bolondok házába kellene zárni az egész várost. Eger város kérvényét 2í megye támogatja, e szerint tehát ezeket is. Az Eger városában előfordult esemény után, a kérvényi bizottság is egy bizonyos meghunyászkodott és jövőre szóló, valamikor érvényesítendő határozati javaslatot tesz, tehát lépést tesz; tehát az az egy bolond Eger városa bolondá tette Magyarországnak nagy részét, sőt a képviselőháznak kérvényi bizottságát is. S midőn mi ezen szidalmakat, melyek bennünket illetnek, kell hogy eltűrjük, akkor megérik azon elhatározás ma, hogy mindezeknek vége csak akkor lesz, mikor a közös hadsereg megszüntetésével Magyarországnak külön hadserege lesz. (Ugy van! a szélsőbalon.) Akkor szűnik meg azonfelfogás, hogy Magyarországot ők egy megszállott tartománynak tartják. Nem harag az, mely a mi sorainkból kitört a ministerelnök urnak tegnapi beszéde alkalmával. Nem! az a megbotránkozás hangja volt, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) a megbotránkozás hangja a fölött, hogy igy nem akarnak semmit sem tenni, sőt gátolni akarják azokat is hazafias törek-