Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-319

gg 319. országos ülés deezember 14. ISSt. Magyarországon egy második törvényhozást, egy második igazságszolgáltatást képeznek, a kik, bármily jogtalanságot kövessenek el alattvalói a haza polgáraival szemben, orvoslást a magyar parlament, a magyar kormány nem tud nyújtani. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Minthogy, t. ház, én hatalmi kérdésnek tartom azt, hogy a vizsgálati iratok a ház asztalára letétessenek, hatalmi kérdésnek azért, hogy a közös hadügyminister a magyar parlament ellenőrzési jogának elismerésére szorittassék, merni kell kényszeríteni ezen közös hadügyministert a vizsgálati iratok beterjesztésére. Míg mi egyszerű vizsgálatiratok beterjesztésére oly ügyben, hol nemzeti jelvényeink megsértéséről van szó, sem merünk hatályos lépéseket tenni, íiddig Ausztriának az alkotmányos jogok gyakorlatában századokon keresztül nem növekedett fővárosában, Bécsben, haszontalan bútorok megrendelése miatt, a közvélemény sokkal erősebben és hatályosabban nyilatkozik, mint a magyar képviselőház nemzeti souverainitásunk egyik része, a nemzeti sonverainitás jelvényének, a nemzeti zászlónak megsértése miatt. (Zajos helyeslés a szélső balon.) A vizsgálat, t. ház, két irányban volt vezethető: vagy hogy megvédessék becsületünk, vagy hogy megmentessék Seemann. És váljon melyik irányban vezette a katonai hatóság, nem tudjuk a vizsgálati iratok nélkül egész határozottsággal megmondani; de vannak jelek s Eger Tarosának köztudomású, az egész országban elterjedt véleménye, melyek azt hangoztatják, hogy ezen vizsgálat nem a mi becsületünk megvédésére, hanem Seeman ur megmentése érdekében vezettetett. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Miként szokták a vizsgálatot keresztül vinni, a múlt tapasztalatai is megmutatják. 1859 után, midőn az Einatten-féle sikkasztások egész sorozata volt napirenden, köztudomású dolog, hogy azon sikkasztásokban részt vett polgári egyének szigorúan elitéltettek, a katonai egyének pedig a vizsgálat alól fölmentettek, mert egy igen magasan álló egyén ugy nyilatkozott, hogy a katonai becsületet ilyen disznóságoktól meg kell menteni. Tehát a katonai becsületet nem ugy vélték megmenteni, hogy a bűnöst megbüntették, a bűntettet megtorolták volna, hanem úgy, hogy a vizsgálatot beszüntették. {Felkiáltás a szélső balon: Gyalázat!) Midőn mi a múltban ily tényeket látunk és tapasztaljuk, hogy azon katonai testületikasztszellem, mely ekként nyilatkozott, nem lankadt el, sőt egy bizonyos dagályossággal indult vissza újból azon utón, melyet már egyszer megfutott volt: akkor nekünk okunk vau azt hinni, hogy a jelen esetben a vizsgálat maga is nem hajtatott úgy keresztül, a mint azt a mi becsületünk megsértésének megtorlása érdekében keresztül kellett volna vinni. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Nem vagyunk bíróság, azt mondja a t. ministereluök ur és mi, ha már egyszer törvényes bíróság által hozott Ítéletbe bele nem szólhatunk. Téred, vagy ámítja magát a ministerelnök ur és ámít bennünket. Itt ítélet nincs. Előnyomozás volt elrendelve Seemann ellen; az előnyomozás beszüntettetett és ezeu beszüntetésről van egy véghatározmány ide csatolva, nem pedig egy ítélet; tehát miután rendes bűnvádi eljárás nem volt, ítélet nem hozatott, hogy ha újabb bizonyítékok merülnek fel, vagy ha a régiek újabb világításban tűnnek fel, akkor jogunk van kivonni, a mit Eger városa kivan, hogy egy ujabb vizsgálat rendeltessék el, még pedig vegyes bizottság közbejöttével. Biró meggyőződéséhez hasonló világos meggyőződésre van szükségünk, hogy Ítéljünk, váljon a bíróság helyesen járt el, váljon a hadügyér a vizsgálatnak megfelelő átiratot küldött-e a magyar kormánynak. Gondolják meg, t. ház, hogy az eset, mióta közbeszéd tárgyát képezi, Egerből, mint maga Seeman és igen sok tiszt a közös hadsereg más ezredébe tétetett át, több honvédtiszt más zászlóaljhoz tétetett át, úgy, hogy a kiknek alkalmuk volt ezen ügyben tájékozást szerezni, mindenkinek, a mint nekem is elmondták, azok a közöshadseregbeli tisztek elbeszélték az esetet ott, a hová áttétettek, a honvédtisztek azon zászlóalj tisztjeinek, a hová áthelyeztettek, hogy Eger város kérvénye alapos tényeken nyugszik. És most mit mondanak azon egyének, a kik tudják, hogy Eger városának igaza van és mégis a képviselőház nem Eger városának, hanem a közös hadügyminister egy átiratának ad hitelt, mily véleménynyel lesznek azon méltóságérzetről, melylyel a nemzeti jelvények megvédése iránt viseltetnek. Hanyatlik a képviselőház tekintélye, de meg vagyok győződve, hogy az nem védhető meg azzal, ha meghátrálunk minden előtt, hanem azzal védelmezhető meg, ha erélyt mutatunk a nemzeti sérelmek megtorlásában. (Igaz! szélső balfelől.) Meg kellene szűnni a képviselőházban azon hangnak, a mely mindig legfőbb igazságnak hirdeti, a mi Becsnek érdekében áll és alárendelt igazságnak, a mi a nemzet érdekében áll; meg kellene szűnni, hogy ámítás, csűrés-csavarással akarják elaltatni a nemzet lelkiismeretét, a mely tiltakozik azon szolgai meghunyászkodás ellen, a mely a nemzetnek szintén akkora szégyent hoz, mint a lobogó meggyalázása. (Élénk helyeslés szélső balfelől.) Vagy meg vannak a jegyzőkönyvek és a ministerelnök ur nem akarja azokat előterjeszteni és akkor hetvenkedő hányavetiség, miszei