Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-319
31!$. orwágos ülés deczember 14. 18S0. 27 urnak, hogy szíves volt őt e tárgyban értesíteni. (Ügy van! a szélső balon.) Ezen hitemben még jobban megerősített a t. ministerelnök urnak tegnapi felszólalása. Ugyanis ő mindenről beszélt inkább, mint a tárgyalás folyamáról, vagy pedig azon jegyzökönyvek tartalmáról és tisztán csak a tényeket igyekezett, szokása szerint a valóságnak meg nem felelőleg, ugy csoportosítani, hogy azokból oly tetszetős következtetéseket vonjon le, miket aztán pártja, a í. többség, szintén kötelességszerűleg nyugodt lelkiismerettel megéljenzett. (Ugy van! a szélső balon.) A t. ministerelnök ur szerint Eger város polgárai mulasztást követtek el az által, hogy a zászlósértés után csak kiíencz hónappal emeltek panaszt. Engedelmet kérek, de tudomásom van a felől, hogy Eger város polgárai csakis a folyó év Julius havában tapasztalták azt, hogy az akkori katonai ünnepély alkalmával a magyar nemzeti lobogó mellőztetett és midőn ebbeli felháborodásuknak okát keresték, akkor mintegy mentségül hozták fel az ott állomásozó katonatisztek, hogy hiszen a magyar nemzeti lobogó még í 879-ben letépetett Seemaun alezredes által és szigorúan megtiltatott annak jövőben kitűzése. Tehát Eger város polgárai nézetem szerint mulasztást nem követtek el és én azt hiszem, hogy tökéletesen mindegy is az az ügyre nézve, hogy mikor járultak panaszaikkal Eger polgárai a kormány elé, mert tapasztalom, hogy bármikor léptek volna is fel, mindig egy lett volna az eredmény, mert a jelenlegi kormány előtt a közös-ügyes hadsereg most sem egyéb, mint volt: ne nyúlj hozzám virág. (Ugy van! a szélső balon.) Részemről a legörömestebb venném tudomásul azt, hogy ha kiderülne az, hogy Seemaun az ellene felhozott vádakkai szemben ártatlan. De engem nem győzhet meg más erről, mint a vizsgálatról vezetett jegyzőkönyv. Én tehát tisztán az igazság felderítése szempontjából óhajtom annak bemutatását. (Helyeslés a szélső baloldalon*) Én, t. ház, nem akarok egyebet, mint a tiszta igazságot s ha a ministerelnök ur szintén barátja az igazságnak, akkor ennek felderítésében segédkezet fog nyújtani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Miután az igazság felderítésére a leghathatósabb, úgyszólván egyedüli eszköznek a vizsgálati iratok előterjesztését tartora, ugyanezért pártolom a t. barátom, Komjáthy Béla által beadott halasztási indítványt. Abban az esetben, hogyha ez nem fogadtatnék el, csatlakozom Szederkényi t. barátom által beadott határozati javaslatához. (Helyeslés szélső bal/elől.) Ugron Gábor: Ha, t. ház, a hadsereg magaviseletét tekintjük, azt tapasztaljuk, hogy az ötvenes években dühöngött és mindent, a mi magyar volt, letiport és üldözött. A hatvanas években ezen buzgóság ellankadt, mert a nemzet erősödött. Midőn 1865/7-ben az alkotmány kivívatott, megszűntek a sadovai vereségen búsuló hadsereg tagjai a magyar nemzetet insultámi, annak jelvényeit becsmérelni és sérteni. De alkotmányunk megalkotásakor azon hiba követtetett el, hogy az alkotmány keretébe egy testületet iktattak, mely az alkotmányos ellenőrzésen és felelősségen kivül áll. E kettő egymás mellett békességben sokáig meg nem fér. Az egyik nevekedése a másiknak eltörpülése és most, midőn a hadseregnek rendszeresen folytatott kicsapongásait részint a polgárok életbiztonságával, részint sértő nyilatkozatait a nemzet jelvényeivel és alkotmányával szemben uton-utfélen tapasztaljuk, azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy alkotmányunk hanyatlik és a reactiónak ezen fenntartott eszközei erősödnek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem is csuda, mert midőn a parlament iránt való rokonszenv az országban elvész, midőn azt látják, hogy pl. a boszniai ügyben egy hadjárat folytattatott szemben a nemzet érzületével, a katonai körök érdekében és hogy az ámítás egész rendszere és lánczolata a magyar képviselőházban játszatott le, a nélkül, hogy ezért megtorlás érte volna azon kormányt, mely ily megaláztatásnak tette ki rlament, ha jogot nem is nyert, bátorságot merít ezen tényekből a nyilvános erőszak, a reactió. Az a kérdés, hogy a Seemann-ügyben a vizsgálati iratok tétessenek-e le a ház asztalára? Ez nem oly kicsiny kérdés, mint a milyennek feltüntetni akarják. Ez hatalmi kérdés. (Ugy van! szélső bal felöl.) Legyen a véghatározmány akár, mint az, a melyet a hadügyminister ur közölt, e vizs| gálát beszüntetése, akár pedig egy rendes utón meghozott Ítélet, annak áttétele bármely polgári hatósághoz, legyen az hazai, vagy külföldi, hivatalos eljárást involvál magában, melyet megtesznek, hogyha a vádlott előéletére nézve a katonai hatóságtól felvilágosítást kivan még egy járásbíróság ; de hogy a vizsgálati iratok áttétessenek a magyar kormányhoz, a magyar parlamenthez, azt foglalja magában, hogy a magyar kormánynak, a magyar parlamentnek ellenőrzési joga van a közös hadsereggel szemben; midőn megtagadja a vizsgálati iratoknak beterjesztését, akkor kétségbe vonja a magyar képviselőháznak azoa ellenőrzési jogát, melylyel birnia kell azon intézmény fölött, melynek költségeit részben az ország adja és a képviselőház szavazza meg. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha a parlament, ha a kormány a közös hadsereggel szemben, midőn az itt az ország területén van elhelyezve, nem bir ellenőrzési joggal, akkor a közös hadseregnek oly souveraine jogot adunk, melyet csak külhatalmak s azoknak követei a területen kívüliségben élveznek, akkor a közös hadsereg tagjai 4*
