Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-335

§35. országé* ili nyugtalanság a baloldalon. Felkiáltások a szélső balon: Most is ugy kellene!) Azután következtek az indirect adók, melyeknek egész lajstroma volt beterjesztve. Első helyen az úgynevezett lajstromozási adó. Ez körülbelül az, a mi most az átíratás. Aztán jött a bélyegadó. (Mozgás.) Igenis, a stempli. A váltókra például még erősebb volt, mint most; most például az 1000 forintos váltóra 2 frt 30 kr. Aztán jött a sójöveclék, melyre nézve megjegyzi a ministeri előterjesztés, hogy sokan kívánják ugyan, hogy a só ára íeszállíttassék, de ezt a kormány nem adhatja meg, mert ez neki legbiztosabb jövedelme és ha csak egy krajczárral leszállítaná fontonként, mit a közönség alig érezne, ez minden mázsánál 1 frt 40 kr. különbséget tenne. (Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Akkor t. i. 60 kr. tett egy forintot és igy 100 krajczár 1 frt 40 krajczárt. Következett azután a harminezad. Erre nézve megjegyzi Kossuth, hogy ez ugyan keveset hoz be s szükséges, hogy többet jövedelmezzen és erre nézve azt tanácsolja a háznak, hogy mindazon államokkal, melyekkel kereskedelmi viszonyban állunk és azok köztt első sorban Ausztriával, igyekezzünk barátságos szerződésre lépni és ha ez nem sikerül, akkor állíttassák fel a közbennső vámvonal. Aztán következett a pálinkafőzési adó, kis üstökre és nagy üstökre. Utánna a dohányárulási adó, a dohányárulási engedélyért fizetendő öszszegek, melyek kétségkívül maguk után vonták volna a manopoliumot, mert pénzügyi ellenőrzésnek kell lenni, hogy a ki fizet, meg legyen védve az ellen, a ki nem fizet. Fizettek szivarért, vágott dohányért, burnótért. Végül az italmérési adó, mely indítványozva volt borra, sörre, pálinkára, még pedig olyformán, hogy a kik ezt kimérik Budapesten a belvárosban és a Lipótvárosban, fizessenek 40 ezüst forintot, a külvárosokban 20 ezüst forintot, a királyi városokban 10 ezüst forintot, a helységekben 5—7 ezüst forintot; ha azonban ugyanezek ételt is adnak az ital mellé, akkor még felével többet fizetnek; ha pedig még szállást is adnak, a dupláját. Tehát iine a legelső fogyasztási adó indítványozva és tervezve volt, a mely fogyasztási adóban nemcsak az ital, a bor, sör és pálinka, hanem az étel is meg volt adóztatva, de meg volt adóztatva az ágynak szalmája is, (Derültség és mozgás bal/elöl,) ez pedig mind a regálén felül és a rendes jövedelmi adókon kivül volt tervezve. S ne méltóztassék oly nagyon tréfásnak tartani a dolgot; ott van a törvényjavaslatban, hogy azon összegen felül, melyet fizetnek rendesen, fizettessék még ez. És hát mindezen adótörvényjavaslatokat, a melyeknek legnagyobb részét, azt hiszik önök és hirdetik, hogy azokat a mostani KÍPYH. NAPLÓ 1878 — 81. XVI. KÖTET. s jaanár 21. 1SS1. t%

A5 átkos kormány találta fel, beterjesztette az akkori péuzügyminister, az akkori osztályok letárgyalták legnagyobb részüket s a két utolsó kivételével, az országgyűlés elfogadta, mely két utolsó az osztályokban ugyan szintén letárgyaltatok, de a közbejött költségvetési vita miatt napirendre nem jöhetett, a ministerium leköszönése után aztán nem is volt elővehető. Erre azt fogják önök mondani: Hát bizony azt megtehette az akkori országgyűlés, az akkori ház egy Kossuth-kormánynak; az egész más volt; (Igaz! Ugy van! bal/elöl) mert azok akkor Kossuth, Széchenyi, Deák, Eötvös stb. voltak, ezekkel a hasonlatot a mi korinányférfiaink nem állják ki. Bátor leszek hát elmondani önöknek, uraim, hogy mily módon szavazta meg az országgyűlés az akkori kormánynak az adót és hogy bánt az ellenzék_ Kossuthtal és az ő kormányával annak idején. Ep úgy gyanúsították a legrosszabbal az akkori kormányt, mint gyanúsítják most, ép oly kíméletlenül megtámadták Kossuthot, mint megtámadják most Tiszát. (Derültség jobbfelöl.) Vagy talán hiába mondta azt Kossuth egyszer az ellenzéknek: „Uraim, önök követ urak ott mindent elkövetnek, hogy ezt a ministeriumot a közönség előtt tökéletesen depopulárizálják, pedig tudják önök igen jól, hogy mily nagy resignaíió kell ahhoz, hogy itt legyünk; sokkal nagyobb resignaíió kell hozzá, mint a méregpoharat kiinni, mert a méregpohártól legalább egyszerre meghal az ember." Ezt mondta Kossuth az akkori ellenzéknek. S a midőn a legelső bizalmi kérdés vettetett fel a házban, a mely megindult a ministerek fizetése tárgyában, ugyanakkor t. képviselőtársam, Madarász József — jól fog rá emlékezni — (Derültség jobbfelöl), adott be egy elleniudítványt — és nem módosítványt — (Derültség), a melyben az indítványozíatik, hogy a ministerek fizetése a közönséges bureaucratiai fizetésekre Íeszállíttassék. S azután arra is nagyon jól fog emlékezni t. barátom, hogy kellett Kossuthnak és az ő kormányának ilyen szavakat hallani: Minek a ministerelnök szobájában karszék? (Madarász József tagadólag int.) Nyomtatásban van. (Elénk derültség). Minek a ministerek asztalán ezüst evőszer s egyátalában minek vendégeskednek a ministerek ? (Igaz! a szélső baloldalon). Utoljára mondva volt ez a szó, hogy a ministereknek ily fizetést elfogadni, nagyszerű meglopása a nemzetnek. Meglopása a nemzetnek ! Ez volt oda vetve Kossuth Lajos arczába, ez volt oda vetve egy Batthány arezába. És azt hiszi talán a t. ház, hogy felugrott ez ellen a ház tiltakozni? Dehogy. Egyetlen egy ember, Kazinczy Gábor állott fel tiltakozni a „meglopás" 34