Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-335

266 335. országos ülés jaanár 22. 1851. szó ellen és ugyanakkor szemére vetette a tiszt. ellenzéknek, hogy ezen kormánynak, a Kossuth kormánynak megbuktatására 12 kros bankettet rendeznek és felhívják rá a népet, hogy buktassák meg a kormányt. (Mozgás a szélső^ baloldalon). Ott van ez is nyomtatásban. [Elénk derültség). Hasztalan mondta Kossuth: „Uraim, én nem vendégeskedem, én most is csak négy tál ételt eszem, mint mikor újságíró, vagy mi voltam". Hasztalan mondta azt, hogy „a magyar ministereknek azért kell tiszteséges fizetést adni, mert nincsen pensiojuk, mint más országokban". Hasztalan mondta azt, hogy „szükséges tisztességes fizetéssel ellátói a ministert, mert ha egy ügyvédet felszólítanak, hogy hagyja el irodáját, lépjen a ministeri székbe, 3 hónap múlva megbukik, akkor újra kezdheti pályáját. Megbukott volna ez a ministerium, ha önök soraiba, uraim, nem támadt egy nemeskeblíí férfiú, a ki leküzdve magában a pártfegyelmet és kihagyva törni igazságszeretetét, fel nem áll a ministerelnök fizetésének, a mely akkor 42 ezer forintra prelumináltatott, megvédésére. Ezen nemeskeblíí férfiú volt Irányi Dániel. (Átalános élénk éljenzés). 0 volt az, a ki azt mondta: meg kell adni a ministereknek ezen fizetést, hogy ne csak mindig az arisfokratak ülhessenek azoa helyeken, hanem a szegény emberek is elfoglalhassák és a nemzethez méltóan képviselhessék az országot. Ezen nemeslelküséget a demokratikus elvekkel összeegyeztető nyilatkozat nyerte meg azt a sikert, hogy a bekövetkezett szavazásnál Kossuth Lajos 150 szavazattal győzött Madarász József t. barátom 133 szavazata fölött, tehát 17 szavazattöbbséggel a legelső bizodalmi kérdésben. Erre a 17 szavazati többségre majd méltóztassanak visszaemlékezni, midőn a szavazás a jelen törvényjavaslat fölött meg fog történni. (Élénk derültség jobbfelöl. Mozgás a baloldalon). Nyolczad napra ezen jelenet után Kossuth Lajos letette a ministeri tárczát, gr. Széchényi István elméjében megháborodott, megőrült, A méregpohár ki volt ürítve. De azért Kossuth Lajos, midőn a ministeri tárczát letette a ház asztalára, nem ment át az ellenzékhez, hogy onnan is nézze kárörömmel, hogy a mit épített, hogyan dől halomra és aztán dilemmáival hogyan szorítsa falhoz az utána jövő ministert. Nem azt tette, hanem a mely munkát megkezdett, mint minister, folytatta, mint képviselő és látván, hogy nem elég az adót kivetni az addig adót nem viselő osztályra, hanem azt képessé is kell tenni arra, hogy az adókat elviselhesse és a képviselői padókról, mikor már nem volt minister s nem volt kötelessége, hozta be azon törvényjavaslatokat, melyek az adókat elviselhetőkké tették; hozta be az úrbéri kárpótlásról, az államjavak eladásáról és a szőllődézsmáról szóló törvényjavaslatokat és ő maga dolgozott ugy, mint dolgozhat egy minister és ezen törvényjavaslatok keresztülvitelében tettleg részt vett. Es midőn az országban már dúlt a háború, ő oldalára kötötte a kardot, elment, sereget gyűjtött össze, azután visszajött, folytatta törvényhozási működését és a midőn már Budára hangzott fel az ágyúszó, ő ott ült és folytatta az úrbéri kárpótlásról szóló törvényjavaslatot. (Éljenzés a baloldalon). r Ez volt az a Kossuth, a kit én ismertem (Éljenzés a jobboldalon) és valóban csak egy oly kíméletlen ellenzéknek és egy olyan szerencsétlen két balkezíí bécsi kormánynak, a mely Ausztria sorsát intézte, sikerülhetett az, hogy ezen minden izében loyalis államférfiból azt csinálják, a mit csináltak és a magyar nemzetet, a dynastiának e leghűségesebb népét, oda kényszerítsék, a hova kényszerítették. A mi ezután történt, az a történelem dolga. Nem ide tartozik az a kérdés, jól volt-e, nem-e, vájjon mi lett volna jobb : az-e, ha ezen válságos perczben mi azt tettük volna, a mit apáink tettek a franczia háború alatt és megmutassuk a világnak, hogy milyen hosszak vagyunk, ha ezen a hazán végig fekszünk? vagy pedig azt, hogy ha felállunk a két sarkunkra és megmutatjuk, hogy milyen magasak vagyunk, ha felállunk. E felett ítéljen a történelem, hanem az eredmény az lett, hogy itt maradt fedezetlenül 62 millió és egy csomó beváltatlan pénz. És, uraim, azt mondom, hogy ez bizony még nem is volt sok. Ha azon mozgalmak természetét vesszük, a melyek költségei ezzel fedeztettek, el kell ismernünk, hogy igen becsületes kezeken kellett keresztül mennie e pénznek, hogy rendeltetése ezéljához eljusson. Hanem azért önök, a kik kijárnak Kossuthoz, nagyon jól fogják tudni, mennyi boszantást kell neki az ő imádva ráo-almazóitól kiállania (Sgy hang a szélső baloldalon: Az „ Esti Lapok" .') ezen bankjegyekért... az „Esti Lapok" nem kerül Olaszországba, hanem elmennek, elküldenek sokan oda, hogy váltsa be Kossuth a bankjegyeket, a kik pedig nagyon jól tudhatják, hogy ő egy fillért sem vitt ki magával az állam vagyonából s a kik jól tudják, hogy munkával keresi kenyerét és mégis alkalmatlankodnak neki. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon). És önök közül nem támad egy lélek sem, a ki felvilágosítaná a közönséget, hogy hiszen, uraim, azon évben nem fizettetek adót; ha Kossuth ma haza jönne (Egy hang a szélső baloldalon: Bár csak jönne!) és hozzájönnének a bankjegyekkel, hogy váltsa be, azt felelné rá: Barátim, én a bankjegyek fedezésére adókat vetettem ki; ha az adókat befizetik, be tudom váltani, másképen nem.