Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-335

264 335. ország-os ölés január 22. !SS!. ben újra felszólalni. [Elénk helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Jókai Mór: Megfelelek én minden közbeszólásra, csak érthetőleg legyen hozzám intézve. A közlekedési ministerium költségvetésébe fel volt véve 8 millió írt vasutak építésére, de magában az előterjesztésben is meg volt említve, hogy ez is rá fog menni a hadviselésre. Volt tehát a költségvetési kiadási rovatokban az összes akkori ministeriuninak 62 millió ezüst forintja, a házi adón kivül. Ennek ellenében állt Magyarország bevétele mindössze, 13 millió forintból. Ebből 3 millió frt a sójövedék. A többi a bányák, az államjószágok és több eféle kisebb jövedelmek és a nagyon kétséges adó, a mi még csak a jobbágytelkekre volt portánként kivetve. Kért tehát Kossuth az országtól felhatalmazást 61 millió frtnyi államjegyeknek kibocsátására, Mikor ezt kérte, emelkedtek egyes hangok, a melyek ezt ellenezték, a melyek elmondták, hogy ezekből az államjegyekből assignaták lesznek, hogy egy esztendő múlva ezen bankjegyek semmi értékkel nem fognak birni. Kossuth erre azt mondta a képviselőházban —• és még sokkal bővebben a főrendiházban is igen alaposan és körülményesen megfelelt — azt mondta, mondom, hogy azok assignaták semmiképen nem lesznek; 12 millió frt értékű 1 és 2 frtos bankjegyek fedezve lesznek arany és ezüst alappal, a többi törlesztésre lesz kibocsátva; épen azért ezen bankjegyeken ki lesz nyomatva a kibocsátási idő, hogy azok aztán, a mikor bekövetkezik a terminus,- a, kormány által beváltassanak. Elmondta, hogy ezeknek egy részét fedezni fogja az államjavak parczellázoít eladása által s az országgyűlés megszavazta neki ezen b ankj egy ek n y o m attatását. Azonban ezzel egyidejűleg Kossuth, mint bölcs fmancier, ügyekezett ezeknek a törlesztésére és fedezésére az eszközöket megteremteni. Beterjesztette egy egész lajstromát az adóknak. Ezen adók között legelőször is az egyenes adók szerepeltek. Az első volt a földadó, az akkori pórtális kivetés helyett a föld jövedelem szerinti, a föld jósága szerinti megadóztatás. Azután a házadó, utána következett a jövedelmi adó. A jövedelmi adó alatt volt értve mindenkinek a jövedelme, ha a birtokából húzza is, ha haszonbérből veszi, vagy ha tőkepénze kamatjaiból veszi, vagy a mit keres, elkezdve a ministertől le az utolsó napszámosig. Hogy ezen adó-alap nyilvánosságra legyen hozható, arra volt egy sajátszerű módszere az akkori kormánynak. Felállíttattak az úgynevezett rónokok. Na hiszen, ha ezt a szót: „rónok" a mostani ministerium találta volna föl, tudom az egész ország mind Szarvas Gáborrá változna s tiltakoznék ez új szó ellen. (Élénk derültség.) Mert mit jelentett ez a szó? Jelentett olyan urakat, a kik kiküldettek, hogy házról házra járjanak s ha úgy találják, bog)

7 a jövedelmet valaki nem híven vallotta be, összehívják az expertusokat és azokkal egyetértőleg evalválják a valószínű jövedelmet, tekintve az illetőnek háztartását, a mit folytat. Ez a jövedelem volt egy 6 százalékos adó alá vetve. Ezen jövedelmi adónak az előadója a központi bizottság részéről volt akkor, a most is közttünk lévő igen t. képviselőtársunk Lónyay Menyhért. Az ő indítványa az első osztály véleménye szerint az volt, hogy ezen jövedelmi adó kezdessék el az egy forintnál, nem mint most száznál s azután ötven forintos, később száz forintos ugrásokkal emeltessék fel egész a húsz százalékig. Ezt az adót igy húsz százalékkal Kossuth ellenezte, az országgyűlés nem fogadta el, de elfogadta a hat százalékosat. Azután az iparosoknál, a kézműveseknél el volt fogadva, hogy azok fizetnek nyolcz, hat és négy forintot évenkiut, az olyan iparos t. i., a melyik csak maga dolgozik legények nélkül; ha legényekkel dolgozik, a hány legénye van, felével többet ennél. A napszámosokra, az iparossegédekre az egy naptól három napig terjedő napszámuk volt adónak meghatározva. Tehát senki és semmi osztály kivéve nem volt. Azután következett a személyi adó. A személyi adó azt jelentette, hogy minden embernek mindenféle adóneme összesítve szolgál alapul egy tiz százaléknyi megadóztatásnak. Azután, következett a távolléti adó. A kik az országból helyes indokolás nélkül hat hónapnál tovább távol maradnak, azok fizessék adójuk duplumát; ez volt Kossuth indítványa. (Fölkiáltások a szélső balon: Nagyon helyesen!) Az országgyűlés pedig megtriplázta; azt mondták, fizessenek háromszorosan. Azonkívül fenn volt hagyva a házi-adó, melyet, mint tudjuk, a városok és megyék szedtek be és fordították az administrationalis és jurisdictíonalis szükségletekre. Számot adtak róla, a kinek legjobban akartak. S nehogy azt méltóztassék gondolni a t. ház, hogy ez csak olyan adókivetés volt, hogy a ki épen jó barátja a kormánynak, az megfizeti, a ki pedig haragszik rá, az azt mondja, nem akarom megemlíteni, hogy erre nézve volt hozva sanctio, mely igy hangzott, hogy a mely szolgabíró az adókat be nem hajtja és ő miatta valami adóhátralék elvész, ezen adóhátralékért a szolgabíró összes vagyonával felelős, (Helyeslés a baloldalon,) és azonkívül hivatalától rögtön elmozdíttatik. Ha a főispán, kinek kötelessége volt ót a hivataltól elmozdítani és rajta az adót megvenni, ezen kötelességét nem teljesíti, felelős összes vagyonával az adóért. (Hosszan tárté