Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-335
262 335. országos ülés január 22. 1881. szagban egy oly küzdelem indíttassák meg, a melyre a t. kormánynak eddigi intentiói ki nem terjednek. És én azt hiszem, t. ház, hogy a kormány ezt megteheti a nélkül, hogy a törvényjavaslat visszavonása által egy parlamenti vereségnek csak látszatát is magára vonná. A t. kormány annyi parlamenti sikert aratott már és különösen azon férfiú, a ki a kormánynak élén áll, anynyiszor bizonyította be azt, hogy a nemzet egy jelentékeny részének ellenzése daczára is, sikerült nekie keresztül vinni az általa tervezett intézkedéseket és hogy egy oly diadalt is vívhat egyszer ki, mely saját eddigi taktikájától eltérőleg, nem a törvény momentán megszavazásában keresi a sikert; mert meggyőződhetett a t. ministerelnök úr, hogy a legnagyobb nehézségek egy némely törvényjavaslatánál nem a törvényjavaslatnak itt a házban elfogadásában, hanem a megszavazott törvényeknek életbe való léptetésében állottak. (Igaz! ügy van! balfelöl.) És én tudnék felmutatni törvényeket, melyek nem hogy emelték volna a kormány tekintélyét, hanem ellenkezőleg gyengesége egyik okát képezik. Es ha a t. kormány ezen törvényjavaslatot vissza fogja vonni, a legnemesebb diadaloknak egyikét fogja r aratni: diadalt önmaga fölött. En egyébiránt ezen törvényjavaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Jókai Mór: T. ház! A kérdés sarka, melyen az egész nagy vita forog az, hogy a deficitet fedezni és mi módon fedezni kell ? A deficit nem a kormányé, nem ezen párté. Csanády Sándor (közbeszól:) Hangosabban kérjük! Jókai Mór: Majd arra is rákövetkezik a sor. (Derültség a jobboldalon-) A deficit nem ezen kormányé, nem ezen párté, az államháztartásnak kérdése az, hogy legyen-e fedezve és hogyan Jegyen fedezve? Ügy hiszem, t. ház, hogy azzal egyikünk sem kecsegteti magát, hogy erre valami új módszert tud felfedezni, hanem válogatunk azokban, miket látunk, hogy más államokban, vagy ugyan ebben az államban más kormányok alkalmaztak és a melyek itt is alkalmazhatók? A legutóbbi budget tárgyalása alkalmával egy igen t. képviselőtársam azt vetette szememre és többek szemére elvtársaim közül, hogy mi mindig csak az absolut kormányokhoz hasonlítjuk a jelen kormány helyzetét; én tehát bátor leszek ez alkalommal az alkotmányos kormányokhoz, melyek az országban intézkedtek, hasonlíts ni azoknak helyzetét, azoknak pénzügyi bajait és különösen a deficit fedezési módját íllustrálni és a ház előtt elemezni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Kezdem legelőbb is a legelső és egészen alkotmányos minisíeriumoo, Kossuth ministerm. mán és Kossuth pénzügyi politikáján. (Elénk éljenzés a szélső baloldalon.) Engedjék meg a t. képviselő urak, hogy ezen éljenzésre azt a megjegyzést tegyem, hogy az a tisztelet, a mely e nagy nevet körülveszi és a melytől elválaszthatlan Magyarországon az urbériség megszüntetése, a népfelszabadítás eszméje . .. (Zaj és felkiáltások a szélső' baloldalon.) Még ezt sem engedik meg? Németh Albert (közbeszól)-. Rászavazott, hogy számkivetett maradjon! Jókai Mór: Hogy e nevet, mely Magyarországon elválaszthatlan a parlamentális kormányzat meghonosításától, hogy e nevet tisztelni nem az önök kizárólagos szabadalma. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső balon) E tisztelet közös Magyarországon minden emberrel. (Élénk helyeslés jobbjelöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Honosítási törvény!) Épen a közbeszólt t. képviselő ur volt kegyes szintén a budget-vita alkalmával azt mondani erről a nagy névről, hogy én is azt híreszteltem, mikor Olaszországba kimentem, hogy meg akarom őt látogatni és azután még is nem tettem, betegséget színleltein, azért nem mentem, azt irták a lapok. Ez ugyan édeskeveset tartozik a fogyasztási adókhoz, (Derültség jóbbfelöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát miért beszéli el?!) valamint nem tartozott a budgetvitához. De miután az insinuatió megtörtént, engedje meg a t. ház, hogy kegyes engedelmével megmondjam erre a magam álláspontját. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Bizonyára azt, hogy a lapok mit beszélnek az én csekély személyemről, mikor itthon vagyok, nagyon gyengén tudom, de mikor nem vagyok az országban, akkor erősen nem tudom, de azt nem mondtam senkinek, hogy én Baracconeba akarok menni. Ha a világ bármely pontján., le MÖrömestebb idehaza, találkoznám Kossuthtal, (Elénk helyeslés jobb/elől) bizonyosan nem fojtanám vissza keblembe a viszontlátás örömének kifejezését. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De hogy én oda menjek, abba a ments-várába azon nagy embernek, a mit ő barátai és ellenségei irányában maga körül vont, arra nézve mi okom volna? Azért menjek-e, mint sokan mások, hogy azon hazaszeretetében kesergő nagy férfiúnak szivével játékot űzzek? mint azok, a kik mondják neki, (Igaz! jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon) hogy az a loyalitás, melyet itthon mutatunk, nem egyéb csak szinlelés, hogy az a bogláros köntös, melylyel méltóztatnak Buda várában a trón elé járulni, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Mi nem!) az csak jelmez, hanem, hogy a carbonari köpeny, melylyel kivándorolnak Olaszországba, az az igazi magyar divat; hát nekem ehhez nincs
