Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-334
384. országos ülés január 21. 1881. 35 j fölösleges fáradság; mert tényleg az utánjárás sokkal főbbe kerül az illető fogyasztónak, mint az összegnek fizetése. A t. képviselő ur erre nézve homlokegyenest ellentétben van a kereskedő világ érdekeivel. Méltóztassék csak azokat a kérvényeket megolvasni, a melyek itt felolvastattak! (Ügy van! jobbfelöl. Ellenmondások bálról.) Azon kérvényekben ki van fejezve a kereskedők azon óhaja, hogy a restitetió menüéi kisebb összegre szállíttassák le és mikor a kormány és a pénzügyi bizottság erre reá állott, leszállította a restitutiót a lehető legkisebb mennyiségre: akkor előáll Wahrmann képviselő ur és azt mondja, hogy ilyen kis restitutió nem érdemli meg a fáradságot, ez rosszabb a semminél. (ügy van ! Derültség jobb/elöl.) Hanem a t. képviselő urnak egy kérdésben rendkívül nagy igazsága volt. Azt mondta: a kereskedővilág conservativ és radicalis; conservativ akkor, ha ebből előnye van, radicalis — azt gondolom — szintén akkor, ha előnye van. (Helyeslés jobb/elöl.) A tapasztalás ugyanazt mutatja, hogy a kereskedővilág kétségkívül igen radicalis volt valahányszor valami előnyt várt a törvényhozástól ós akkor mindig a legszélsőbb álláspontra helyezkedett. Szintoly logikával roppant conservativ mindannyiszor, valahányszor már egyszer nem a vérig kínzott földmíves osztályt, hanem a kereskedőket akarjuk adóval terhelni; akkor ismét felhangzik a régi jelszó és mindent akarnak hagyni a staíusquóban. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) A tárgyalások folyamán egyátaláu ezen törvényjavaslattal szemben igen furcsa eredményeket érhetnénk el ily formán. Az eredeti álláspont eok esetben teljesen megváltozott és pedig épen a kereskedő testületek felszólalásai alapján és az általok jelzett irányban a kormány által és a kereskedővilág ma ép ugy nincs megelégedve, mint a hogy akkor nem volt. Először azt mondották, hogy a nem egyenlő adótétel tönkre teszi a kereskedőket. A kormány engedett: meg van az egyenlő adótétel 5 most meg azt mondják, hogy az egyenlő adótétel teszi tönkre a kereskedőt. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Mert az a csekély differeatsa, a mely az átalányozási rendszer által egyes városokban eléretik, azt hiszem, nem elég arra, hogy indokolja egyes városok kereskedelmének hanyatlását. Ennek oka nem más, mint az, hogy az átalányozási rendszer által elért differemia a tapasztalat szerint aránylag igen csekély, miután az áíalányozás a pénzügyi közegek és az adófizetésre kötelezettek közös hozzájárulásával jön létre, tehát lehetőleg raegővaíík mind az adófizető érdeke, mind pedig a kincstáré. A hol differentia van, ott mindig — határozottan merem állítani — ezen differentia a ixincstár rovására van. Ebből következik , hogy az átalányozott városokban az adónak összege, ceteris paribus, mindig kisebb lesz, mint a fogyasztási zárvonallal körülzárt városokban. Miután azonban a körülzárt városok épen a nagyobb városok, a hol a pénzforgalom könnyebb, a hol a pénzszerzés módjai meg vannak könynyítve; a csekély differentia, a mely kisebb városoknál, hol az átalányozási rendszer uralkodik, behozätik épen az átalányozási rendszer által, paralysaltatik az által, hogy viszont a pénzforgalom kisebb és a pénzszerzés módjai nehezebbek. Ezen kis differentia, mely van a nagy és kis városok közti, nem képes elenyéaztetni azon nagy differentiát, mely van például a főváros és egy kis vidéki város pénzforgalmi és pénzkezelési viszonyai köztt. Lukács Béla t. képviselő ur az octroyákra hivatkozott, melyek igen különféleképen vannak megszabva és az egész világon, még Romániában is a lakosság száma szerint különböző alapokkal szabatnak ki. Lukács Béla (közbeszól): Nyílt helyeken nincs! György Endre: Igaz, hogy nyilt helyeken nincs, hanem itt arról van szó, hogy az adóteher nagysága tekintetéből jogosult-e a különbözet; mert fogyasztóra nézve mindegy, akár zárt városban, akár nyilt helyen lakik, mert köteles a fogyasztási adót megfizetni. E fogyasztási adónál kis különbözet okoztatik csak a vidéki kisebb helyek javára az átalányozási rendszer által, holott a fizetési képesség nagyobb városokban jelentékenyen nagy s igy e kis különbség nem paralysaltatik a nemzetgazdasági helyzet különfélesége által. De azt mondják — és ez a fő argumentum — hogy kétféle módon szedik be az adót. Átalányozási rendszer által: az kijátszható. Fogyasztási zárvonal által: az meg rettenetesen zaklató. Tehát mindkét beszedési mód egyaránt rósz és a következtetés az, hogy az adót meg kell buktatni. Lukács Béla t. képviselőtársam igen helyesen megemlítette azt, hogy ezen adó nincs sehol a külföldre hasonló módon behozva. De ezen állításával szembe állítom Wahrmann Mór t. képviselő ur azoa okoskodását, hogy a mi viszonyaink szintén nem egyformák a külföld viszonyaival. Ha az angol ministernek szüksége lenne rá, miért fordulna e complikált gépezethez, mikor egyszerűbb van hatalmában: a czukorvámot egyszerűen felemelné. Hogy Francziaországban nincs behozva, annak oka az, hogy ez a községeknek van átengedve. És méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ha a községi pótlékokat, melyek sok helyen nagyon terhelik az egyenes adófizető polgárokat, behozhatnék az államkincstárba, mi is szívesen átengednők a fogyasztási adókat a községeknek. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy Franciaországban nincsen az 32*
