Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-334

252 334. országos ülés január 21. 1SS1 behozva ? Hát ugyan miért volna, ha a pénzügy minister a vám által ugyanezen eredményt az egész országra nézve elérheti ? Wahrmann Mór képviselő ur igen helyesen jegyezte meg, hogy a mi álláspontunk egészen más most is, mert nekünk Ausztriával kell tárgyalni, a fennálló vám és kereskedelmi szerződést tekintetbe kell venni. De ebből mi következik ? az, hogy épen azért oly expediensre nem jó kedvéből, hanem a tények hatalma által kényszeríttetik a kormány, a melyekhez más országokban nem kell folyamodni és a melynél fogva hasonló intézmények más országokban nincsenek meg. Constatálni akarom a mostani tárgyalások eredményeiből, hogy két dolog, a mely a tárgyalásnak elején első sorban felemlíttetett, nincs már meg. A fogyasztási zárvonal eszméje ez ideig nem hangsúlyoztatott az ellenzék részéről. Azt hiszem, a részletes tárgyalás alkalmával majd fogiák pótolni, akkor lesz módunk beszélni felőle, hiszen mi sem irtózunk attól legkevésbé sem. A másik, a mi folytonosan felhozatott és a kérvényekben is felhozatik, hogy addig ne hozzuk be ezen adót, mig Ausztria be nem hozza. Ezen argumentum sem fogadható el. Valószínűleg méltóztatott az ellenzék meggondolni, hogy hasonló módon hoztuk be a petroleum-adót is s hogy mi e tekintetben Ausztriával juuctim akartunk eljárni. Az eredmény mi lett? Az, hogy a petróleum - adó — bár nálunk rég megszavaztatott — még eddig sem léptethetett életbe, azt hiszem, most, mikor e három millióra égető szükségünk van, nem akarhatjuk e három millió sorsát összekötni a problematicus eljárással. (Helyeslés.) Még csak egy átalános megjegyzést akarok tenni, t. ház [Halljuk!) Wahrmann Mór t. képviselőtársam, Rakovszky István t. képviselőtársam ellen fordulva, igen élénk szavakban adott kifejezést annak, hogy voltakép a birtokos osztály és az iparos osztály érdeke ugyanaz. Elismerem, hogy az adóáttolási theoria szempontjából van sok igaz benne, mert igaz, hogy ezen adót is a kereskedelmi osztály fogja fizetni, az én meggyőződésem szerint azonban csak közvetlenül, aztán áttolja s utoljára mégis a consumens osztály terhére esik. (Ugy van! a jobboldalon.) De nem mi vagyunk, t. ház, azok, a kik azt mondják, hogy a kereskedelmi osztály és a földbirtokos osztály érdeke ellentétes. Méltóztassanak meggondolni, hogy a kereskedelmi osztály akkor, a mikor a földbirtokos osztály adóját emeltük, a mikor a mindenféle mellékes terhekkel terheltük a földbirtokot, a kereskedő osztály nem petitionált. ((Ugyvan! a jobboldalon.) Méltóztassanak megnézni a kérvényeket, azok mind a kereskedők köréből valók. Ki gondolja tehát azt, hogy az érdekek köztt mégis némi eltérés van : mi-e, kik ezt a kérdést az ország szempontjából tárgyaljuk, vagy a kereskedő világ, mely elfelejtett petitionálni a direkt adók emelése ellen, most azonban petitionál. (Helyeslés a jobboldalon. Ellentmondások balfelöl.) Igen komoly kérdések vannak, t. ház, e javaslat sorsával elválhatlan kapcsolatban. (Halljuk!) Én azt hiszem, hogy az ország materiális fennállásáról gondoskodni nem egyes párt feladata, hanem az egész parlamenté. A fennállás eszközeit megtagadni csak forradalmi időkben lehet. Bátor vagyok figyelmeztetni a t. ellenzéket az angol eljárásra. Ha egyik adót nem akarják megszavazni, ne tegyék azt azon köpeny alatt, mely nagyon magán hordja a nemadózás jelszarát, hanem mondják, hogy ezt az adót rosznak tartjuk, de teszszük helyébe ezt, vagy amazt. {Ellenmondás baljelöl.) Itt nem a kormány iránti bizalomról van szó. Az apropriationális vita alkalmával helyes ezt a kérdést felvetni s megmondani az ellenzék részéről, hogy nem viseltetünk bizalommal a kormány iránt, következőleg nem szavazunk meg semmit. De a mikor, legalább az én számításom szerint — 40 milliónyi, vagy legalább közel annyi deficit van, (Felkiáltások balfelöl: önök csinálták!) akkor azt mondani és igen nagy ékesszólással és tudományos apparátussal bizonyítani, hogy ez az adó az egyik, vagy másik eljárási mód szerint nem felel meg a czélnak; azt mondani, hogy elméletileg elfogadható, de gyakorlatilag nem s nem mondani meg, gyakorlatilag mily módozatok mellett fogadható el s ha ez el nem fogadható, mi tétessék helyébe, hogy az államkincstár fizetésképessége fenntartassák; azt hiszem, ez nem mondható az angol parlamenti eljárásnak megfelelőnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak egyetlen egy halvány tételt találtam a kérvényekben, mely arra enged következtetni, hogy azon adó ellenzői még is gondolnak arra, hogy a három milliót minden áron pótolni kell s találtam ezt a pozsonyi kérvényben. Ezen kérvény ugyanis azt mondja, hogy inkább kívánják a törvényjavaslatban tervezett három millió bevételt a „maga utján" biztosítani, mint a törvényjavaslatban foglalt módon. Mi értjük t. ház, mit tesz 1867. óta ez a ,,maga utján" (Derültség a jobboldalon.) emelni a direct terheket (ügyvan! a jobboldalon), rátenni a terhet ismét a földbirtokos és földmívelő osztályra, rátenni azok vállaira, a kik megvédték az országot annak idején fegyverrel, most pedig áldozataikkal annak hitelképességét a saját, vagy legalább egy részüknek tönkre menetele árán, teszi azt: folytatni a direct adók emelését szemben a törvényhozásnak, szemben a kormányoknak ismételt ígéreteivel s pusztán azért, hogy ezen — amint az ellenzék is elismerte — helyes adó