Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-334

3'Í4. országos ülés január 21. 188!. 235 azon törvényjavaslat, melyet az országgyűlés már elfogadott, a lajthántuli törvényhozás által nem fogadtatnék e]: nem látnám kizárva annak módját, hogy ezen czikkre a törvényhozás újból külön visszatérjen. Más czikkekre azonban részemről nem szándékozom és nem tartom helyesnek kiterjeszkedni. Lássuk már most, t. ház, vájjon azon adózási módozat, mely ezen törvényjavaslatban foglaltatik, helyesen van-e megválasztva? Erre nézve bátor vagyok azon nézetemnek kifejezést adni, hogy azon viszonyok köztt, a melyek köztt mi élünk és főleg figyelemmel a forgalom könnyítésére és az adózók érdekeire, ennél helyesebb és kevesebb terheltetéssel járó módozatot találni nem lehetett volna. Mily módon lehet általában az ily czikkeknél nagyobb adójöredelmet elérni ? Lehetett volna egyes czikkeknél esetleg vámemelést elhatározni; de ennek természetes következménye az, hogy a mennyiben ezen czikkek az országban gyártatnak, a gyártás azon mértékben megadóztassák. A mellett azon nehézségeknél fogva, melyekkel tapasztalat szerint ily törvény megalkotása a monarchia két törvényhozásában jár, nem tartottam oly könnyen keresztül vihetőnek, hogy akár csak meg is kísértsem ezen módozatot. A másik módozat a fogyasztási zárvonal felállítása. Ezen alkalommal e kérdés csak mellékesen hozatott fel s részemről nem tartom szükségesnek erre nézve nyilatkozni. De kénytelen vagyok tiltakozni az ellen, hogy akár én, akár a kormánynak bár mely tagja ámította volna a közvéleményt; mert ennek alkalmazásáról a kormány semmiféle nyilatkozatot nem tett. (Ugy van! a jobboldalon.) Van még ezen kivül két más adózási módozat, mely szerint vagy az illető ezikkek fogyasztási bélyeggel látandók el, vagy pedig azon módozat, mely most hozatik javaslatba. Ezen két módozat közül én minden tekintetben előnyt adok annak, mely ezen javaslatban foglaltatik. Előnyt adok pedig azért, mert nagy terheltetéssel járt volna a gyárosnak, kereskedőnek azon fogyasztási bélyeget előre beszerezni és azon nagy forgalom után, mely ezen czikkekben van, a fogyasztási bélyegekre szükséges nagy összeget előlegezni. Ezen felül a forgalom is nagy mértékben meg lett volna nehezítve; végre ily adózási mód kijátszására s a csempészkedésre igen tág tér nyilt volna. Nem maradt tehát egyéb hátra, mint azon módozathoz nyúlni, mely e javaslatban foglaltatik. Az mondatik, hogy ezen módozat felette költséges és még is kevés financziális eredményt fogunk elérni. Én, t. ház, épen az ellenkezőről vagyok meggyőződve; mert a törvényjavaslatnak egyik előnye épen az, hogy az ebbel eredő haszon tisztán megmarad az államkincstárnak ; mert a kezelési költség a minimumra reducálható. Zárt városokban ugyanis már is meg van a fogyasztási sárvonal, tehát ennek felállítása újabb költséget nem okoz s a kezelés minden személyszaporítás nélkül eszközölhető. Más helyeken életbe léptetni a zárvonalat csak azon esetben volna érdemes, ha ezen utón iia<-yobb jövedelem volna várható, mint az általány ozási rendszer mellett. Azonban itt sincs kizárva annak a lehetősége, hogy egyes községek saját határaikon kezeljék ezen adót, ugy mint egyes czikkekre nézve már most is történik. Magánál az átalányozásnál a kivetés, mely évenkint történik, oly csekély vagy semmi költséggel nem jár, vagy legfeljebb az ott alkalmazott egyének napidíjával, a mely a jövedelemnek igen minimális részét fogja felemészteni, ugy, hogy azon összeg, a mely itt számításba vétetik, majdnem teljes mértékben nettó-jövedelem marad. Azt mondják, t. ház, hogy eltekintve azon kérdéstől, hogy azon rendszer, a mely a zárt városoknál fog alkalmaztatni és a nyilt községek átalányozási rendszere együtt sehol sem létezik. Lukács Béla t. képviselő ur ezen ellenvetésére még vissza fogok térni, hanem magára az általányozásra nézve azon állítást, hogy ez egyenes adóvá fog válni, én részemről el nem fogadhatom. Ha az mondatnék, hogy minden község képessége arányában fizeti az átalányösszeget és ha fejenként vettetnék ki, akkor egyenes adó volna; de engedelmet kérek, a dolog nem ugy áll. A törvényjavaslat szerint az átalányt csak a keresI kedők, vendéglősök, kávésok és gyárosok, a kik nagyobb mértékben árusítják el a ezíkket, fizetik, de magánszemély ezen adót csak egy esetben > fizeti, akkor t. i. midőn az illető oly helyről hozatja e czikket, a hol az megadóztatva nincs, oly helyről, a melyre ezen adó ki nem terjed, tehát külföldről, Triesztből, Bécsből, vagy máshonnan. Azt mondják, hogy a kereskedő nem fogja átháríthatni ezen adót a fogyasztóra. Ezt nem hiszem, sőt sokkal inkább az ellenkezőtől tartok, attól t. L, hogy a kereskedő azon ezfmen, hogy fizeti ezen adót, ezt a valódinál sokkal nagyobb mértékben fogja a fogyasztóra áthárítani. (Helyeslés jobb/előí.) De ennek van egy correeíivuma és ez az általános eoneurrentia, a mely határt szab annak, hogy egy bizonyos összegnél többet ne hárítsanak a fogyasztóra. Azt mondják továbbá, hogy ezen átalányozási rendszer rendkívüli igazságtalan és hivatkoznak a különvéleményben is arra, hogy sokkal előnyösebb a helyzet a bor- és húsfogyasztás! adónál, mert arra van harmincz évi tapasztalatunk; hivatkoznak, hogy előnyösebb a helyzet 30*