Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-334

S34, arsíágou ttl< kező határozati javaslatot elfogadás végett ajánlani, (olvassa): ^Határozati javaslat.Tekintve, hogy a ezukor-, kávé- és söradóról szóló törvényjavaslat részben oly czikkek újabb megadóztatását czélozza, melyek csak nem rég igen tetemes vámemelés által sújtattak, részint olyat, mely — különös'n a fővárosban — máris nevezetes fogyasztási a ó alá esik; tekintve, hogy ez új adó kivólé i, beszedési és ellenőrzési módja által felette zavarólag hatna a fejlődés számtalan akadályaival küzdő iparunk s kereskedelmünkre s majdnem lehetetlenné tenné ennek már úgyis nehéz versenyét a szomszéd Ausztriával, a hol ily adó nem létezik; tekintve, hogy a törvényjavaslatban tervezett ellenőrzési intézkedések a magán forgalmat is tetemesen nehezítenék, az egyes polgárokat pedig nagy zaklatásoknak tennék ki; tekintve, hogy e törvényjavaslat értelmében az ország városai csaknem teljesen a pénzügyminister önkényének lennének alávetve.; tekintve másfelől, hogy a folytonos adóemelésnek immár állandóvá vált kényszerűsége, csak természetes következménye alapjában eltévesztett kormányzati rendszerünknek s az ezzel kapcsolatos rósz pénzügyi politikának, minélfogva a most kívánt újabb áldozat csakis e ferde és rósz politika folytatására, nem pedig az államháztartás rendezésére szolgálna; tekintve végre, hogy az ország adózó polgárai az adók különböző nemei által máris minden méltányos mértéken túl meg vannak terhelve, mondja ki a képviselőház: hogy ez idő szerint seraminemű adóemelést megengedhetőnek nem tartván, a napirenden levő törvényjavaslatot tárgyalás alapjául sem fogadja el. Antal Gyula jegyző (olvassa a javaslatot, •melyet aláirtak: Helfy Ignácz, Madarász Jenő, Turgonyi Lajos, László Imre, Németh, Albert, Hegedűs László, Almást/ Sándor, Orbán Balázs, S;o .goth Jakab, Csertán Károly), Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! (Halljuk!) Daczára az épen most szólott képviselő ur által ellenem emelt vádaknak, mégis bátor vagyok kijelenteni, hogy a törvényjavaslatnak azon szövegezését ajánlom a t. háznak elfogadásra, a melyet a pénzügyi bizottság terjesztett elő. (Halljuk! Halljuk!) Hozzás^oktuuk már azon eljáráshoz, hogy ha a pénzügyi bízoítság a kormány álláspontjára helyezkedik és a javaslaton nem tesz lényeges változást, a pénzügyi bizottságot méltóztatnak szidni; oly esetben pedig, midőn nem létezik ellenmondás s a kormány a maga javaslatával szemben, a pénzügyi bizottság álláspontját foglalja KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVI. KÖTET. január 21. 18S1. ojgg el és nem tesz i ehézségeket a módosítások tekintetében, akkor a pénzügyrainistert méltóztatnak szidni, hogy miért fogadja el a módosítást. (Tetszés jobbfelöl.) Éo, t. ház, a pénzügyi bizottság által tett módosításokat azért fogadtam el, mert azokat nem láttam a törvénynyel ellentétben lévőknek és ezért azt hiszem, hogy ezen eljárásomért, tekintve azon előnyöket, a melyeket a módosítások épen az adózók érdekében tartalmasnak, vád nem illethet engem. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur néhány megtisztelő sző kíséretében az én személyemről is megemlékezett, habár nem tagadom, hogy azokat, a miket közvetlenül ezek után mondott, ezen megtisztelő nyilatkozatokkal összeegyeztetni nem tudom. (Halljuk! Halljukí) A t. képviselő ur azt monda, hogy mennyire ragaszkodom ezen székhez, hogy milyen helytelenül jártam el, midőn azt elfoglaltam és hogy milyen helytelenül járok el, a mióta ezen székben ülök. (Ügy van! a szélső' balon. Halljuk! Halljuk!) Hogy minő volt eljárásom, midőn e helyei elfoglaltam, ennek ecsetelésére azt monda a képviselő ur, hogy beléptem a kabiuetbe, biztattam társaimat és a közös kormányt, hogy az akkor megkezdett actiói; folytassa. Ennek rectificálása végett csak egy adatra vagyok bátor I utalni. (Halljuk! Halljuk!) Én e széket deczemI ber elején foglaltam el, a mikor az akkor folyamatban volt actió már be volt fejezve és nékem annak következményeivel kellett számolnom, (ügy van! jobbfelöl.) Hivatkozott; továbbá a t. képviselő ur arra is, hogy én könnyelműen hozzájárultam, tekintet nélkül az ország pénzügyeire, a boszniai vasút elfogadásához. Én, t. ház, e tekintetben a felelősségben a háznak ia;en sok más tagjával is osztozom; mert a t. háznak kívülem még sok oly tagja van, a kik nem osztották a képviselő urnak abbeli nézetét, hogy e vasút elfogadása az országra akár kereskedelmi, akár forgalmi, vagy pénzügyi szempontból káros volna, (ügy van! jobbfelöl.) A t. képviselő ur ugy állította fel a kérdést, hogy miképen lehet most a, ezukoradó emeléséről szólani, midőn azt alig néhány hónap előtt 6 millióról 10 millióra emeltük? Ezzel ugy tüntette fel a képviselő ur a dolgot, mintha ebből Magyarországra 4 millió forintnyi új teher hárult volna. Nálam, t. ház, senki sem sajnálja inkább, hogy Magyarországon a ezukoripar nincsen eléggé kifejlődve; azonban a mi aa említett adóemelést illeti, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ezen adóemelésből a magyarországi ezukorgyárakra csak 300 ezer frtnyi teher járul, a mi koránt 30