Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-333

220 333 országos ülés január 20 IS81. eredményeit szintén nem, mert hisz a só, vagy dohány vidékenkénti fogyasztását, a ezukor, vagy kávé fogyasztásánál alapul venni nem lehet. És ismétlem, hogy a hús, vagy borfogyasztás analógiája sem talál. Hova vezetne az, ha a bor fogyasztását vennők alapnl ezen czikkek fogyasz­tásának megállapításánál? De hivatkozhatnék Takki a húsfogyasztási adóra, a mely adónem már három év tized óta áll fenn. Hivatkozhatnék talán arra, hogy a pénzügyi administratió e részben már több évtized tapasztalataival, adatai­val bir. Mondhatná valaki, hogy a mely ház­tartás húst fogyaszt, minden valószínűség szerint fogyaszt kávét és czukrot is; hogy tehát azon tapasztalatok, a melyekkel ezen adónem tekinteté­ben a kincstár már bír, azon adatok, megbízható alapot nyújthatnák ezen újabb adónem kirovásá­nál is. Azonban t. ház, én azt tartom, hogy ha a húsfogyasztás megadóztatásának alapjául szol­gáló adatok vétetnek alapul ezen új adónem kirovásánál, ez a legnagyobb anomáliákra fog vezetni, mert maguk ezen adatok bizonyítják leginkább a tervezett adórendszer helytelenségét. Ki fogom mutatni állításom igazságát — és bocsánatot kérek a t. háztól, ha egy kissé hosszasabban időzöm (Halljuk! Halljuk!) ezen kérdésnél és magánál a húsfogyasztási adónál, mert azon adatok, melyeket a tapasztalat ezen adónemre vonatkozólag nyújt, nézetem szerint leg­világosabban bizonyítják az ezen törvényjavaslat­ban foglalt adórendszer helytelenségét. A húsfogyasistási adó, ugy a mint az náhnk ma fennáll, nem hü kifejezője a valóságos hús­fogyasztásnak. A hol az esélyek kedvezőbbek voltak a kincstárra nézve, a hol a kincstár elő­nyösebb megváltásokat létesített, a hol a közsé­gek érdeke pl. inkább kívánta, hogy ezen adó beszedését maga a község vegye át, a hol nagyobb volt a bérlők concurrentiája, azon városban ezen adóból a kincstárnak nagyobb jövedelme van. A hol azonban mindezen föltételek hiányoztak, ott a kincstárnak kisebb a bevétele. Élénken illustrálják ezt azon adatok, melye­ket a péazügyminister ur szíves volt a pénzügyi bizottságban a bor- és húsfogyasztási adóra vonatkozólag rendelkezésünkre bocsátani, a mely adatokból azon meggyőződést merítem, bogy maga ezen húsfogyasztási adó tekintetében az országban a legeltérőbb eredmények tapasztalha­tók. Ugyan azon viszonyok köztt létező községek és városok húsfogyasztási adójában a különbség 1000 irtokban számítandó. Itt van például a kimutatásban foglalt első három község: Déva­Yánya, Kis-Ujszállás és Paks. Ezeknek népessége 10,100 és 10,300 lélek köztt változik s Déva­Ványa húsfogyasztási adója 550 frt, Kis-Ujszállásé 1450 frt, Paksé 5650 frt. Az adó összege tehát 500 egyénnél 5000 frtig hullámzik. De nem ismerem annyira ezen községek viszonyait, inkább ismerem az erdélyi városok viszonyait, s e tekintetben hivatkozhatom három erdélyi városra: Maros-Vásárhely 12,000 lakossal fizet 10,000 frt húsfogyasztási adót; Nagy­Szeben 18,000 lakossal fizet 30,000 forintost; Kolozsvár 26,000 lakossal fizet 31,000 frtot. Ezen három város viszonyai — eltekintve a népesség számától —• meglehetősen egyformák és mégis Nagy-Szeben, mely csak 7 3-dal népesebb mint Maros-Vásárhely, 3-szor annyi húsfogyasz­tási adót fizet és Kolozsvár, melynek lakossága 7000 lélekkel nagyobb és mely a törvény szabvá­nya szerint azonkívül magasabb adókategóriába is esik, csak 1000 írttal fizet többet, mint Nagy­Szeben. Ezen aránytalanságok mindenesetre kell, hogy más körülményben is találják magyarázatu­kat, de mégis részben bizonyítják ezen adatok azt is, hogy a husadó terhe nem a valóságos húsfogyasztás szerint oszlik meg, hanem hogy ezen adó is az adó kihasználhatásának egyik vagy másik feltétele szerint alakul. Szóval magának a húsfogyasztásnak megállapítására nézve is hiányzik a helyes alap s ez csak combinatió utján állapíttatik meg, más körülmények közre hatása mellett, mint a községek, vagy az ipar űzők magánérdeke, a bérlők concurrentiája stb. szerint. Ezen egyenlőtlen megadóztatás nyilvánul azután a hús áraiban is. Nem mondom, hogy csakis e miatt, de részben ezen egyenlőtlen meg­adóztatás miatt is, a hús ára különböző az ország majdnem minden községében. Azt hiszem, hogy ezzel csak egy oly tényt mondottam, melyet nem fog senki kétségbe vonni; s legyen elég hivatkoznom e tekintetben a honvédelmi minster urnak nem rég megjelent rendeletére, a melvben a húsárak a katonaságra való tekintettel, az ország különféle városaiban megállapittatnak ; és ezen hivatalos áraknál kilón­kint 10—15 kr. differentia mutatkozik; elég hivatkoznom az erdélyi kereskedelmi kamará­nak legutolsó jelentésére, a melyben megta­láltam az 1876-ki húsárakat egy kamaraterület városaira nézve; ezen árak kilónkint 10—20 kr. köztt változnak. Ha már egy kamarai kerület városaiban ily nagy a differentia, természetes, hogy az árkülömbség annál nagyobb az egész országban és tekintve a vidéki városokban és a fővárosban szokásos árakat. Ezek tehát tények t. ház, és ez az árkülömbség, a mely egyes vidéki városok és a főváros köztt kilónkint 20—30 krral váltakozik, az országos forgalom­ban tekintetbe nem jő és zavart nem okoz, mert a fogyasztók a húsnál, ezen czikk természeténél fogva, már a helyi beszerzésre vannak utalva s hiába olcsóbb az egyik másik városban, azt onnan, vagy a fővárosból hozatni nem lehet; de

Next

/
Thumbnails
Contents