Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-333

333. országos ülés jannár 28. 1881. 221 egész másként áll a dolog, t. ház, a czukornál s a kávénál, melyek sokkal könnyebb forgalmi czikkek. (Helyeslés balfelöl,) E czikkeknél ennél csekélyebb ár-differentia is már mintegy provo­kálja azoknak oly helyről való beszerzését, a hol azok jutányosabban kaphatók. S itt bátor vagyok megjegyezni, hogy a szállítási költségekre való azon utalás, melyre a t. előadó ur kimutatásai alapján hivatkozott, itt egészen helytelen, mert azokat a szállítási költ­ségeket az illető ma sem takaríthatja meg, mert azon helyi kereskedő, a szállítási költségeket a Triesztből hozatott kávé után a fogyasztónak ma is felszámítja, (ügy van! balfelöl); a fogyasztó, ha közvetlenül hozatja ezen czikkeket, azokat a gyárban, vagy az illető nagyobb pia­czokon mindenesetre olcsóbban fogja kapni. Az adóra és a szállítási költségekre való hivatkozás tehát ezen alapon egészen hibás, helytelen érvelés. Bátor vagyok arra is hivatkozni, hogy ma ezen czikkeknek, t. i. a czukor és kávénak ára az egész országban meglehetősen egyenlő. A mi differentia van az árban — nem szólok a minő­ség és súly rovására elkövetett egyes fogásokról — az legtöbbnyire ép a szállítási költségekben és a nagyban és kicsinyben való eladás köztti külömbségben találja magyarázatát; mihelyt azon­ban az ezen törvényjavaslat alapján tervezett megadóztatás életbe lép, ezen megadóztatás ki­hatással lesz és mert fogyasztási adót akarunk, kell, hogy legyen az árakra s mihelyt a meg­adóztatás egyenlőtlen, az árkülömbség is e czikk­nél annál nagyobb lesz. Az egyenlő megadózta­tás pedig ezen rendszer mellett, a mint bátor voltam már kifejteni, teljes lehetetlenség, és a megadóztatásnak ezen hibája nyilvánulni fog azután a czukor, kávé és ezen czikkek külön­féle áraiban is. Az egyik helyen, a hol olcsóbban, előnyösebben válthatták meg magukat az ille­tők az adó alól, ott e czikkek ára kisebb lesz, ' egy más helyen pedig, a hol az adó kevésb­bé előnyös feltételek mellett váltatott meg, ott ezen czikkek mindenesetre drágábbak lesz­nek. És miután utóvégre is minden egyes fogyasz­tóra reá parancsolni azt, hogy ezen czikkekből való szükségleteit honnan szerezze be, nem lehet és miután a már megadóztatott czikkekkel a forgalmat az országban szabadon kell hagyni, a forgalmi és az eddigi üzleti viszonyoknak oly nagymérvű megzavarása következhetik be, a melyről ez ideig még fogalmunk nincs. (Igaz! ügy van! halfelöl és a szélső baloldalon.) Én tehát abban a véleményben vagyok, hogy daczára annak, miszerint a pénzügyi bizott­ság a változó adótételt elejtette, daczára annak, hogy egyenlő adótételt állapított meg az egész országra nézve, magának a megadóztatásnak i alapjául vett adórendszer helytelenségénél fogva, | a megadóztatás az egész országban egyenlő a pénzügyi bizottság módosítása daczára sem lesz. (Igaz! a bal- és széhö baloldalon.) Áttérek, t. ház, a javaslatnak többi hiányaira. Utaltam már a külön véleményben a kettős megadóztatás veszélyére, mely az ezen törvény­javaslatban foglalt megadóztatási rendszernek szintén egyik elkerülhetetlen, szükségképeni, de káros következménye. A kormány eredeti javas­lata egyáltalában nem volt tekintettel arra, hogy azon iparos, kereskedő, a ki oly helyről szerzi be ezen czikkekből szükségletét, a hol azok már megadóztatás tárgyát képezték, ismét má­sodszor is, esetleg még többször is újabb meg­adóztatás alá fog vonatni. A pénzügyi bizottság igyekezett ezen a hiányon lehetőségig javítani. A pénzügyi bizott­ság ajánlja azt, hogy az adóátalány megállapí­tásánál vétessenek figyelembe, illetőleg számít­tassanak le azon czikkek, a melyeket az illető adókötelezett oly helyekről szerez be, a hol azok már megadóztatás tárgyát képezték. Ezen mó­dosítás azonban az eredeti kormányjavaslatnak hibáját, nézetem szerint csak elméletileg, csak a papíron javítja, de a gyakorlati életben nem. Ugyanis minálunk a kereskedelem meglehetősen primitív keretek köztt mozog. A kereskedelmi üzleteknek igen csekély százaléka emelkedik túl a szafócsság körén; a kereskedelmi árúk leg­nagyobb részben csak közvetve szereztetnek és aránylag igen kevesen keresik fel directeanagy piaczokat, vagy gyárakat. Igen nehéz feladat leend tehát adóval ott érni utói ezen czikkeket, a hol azok valósággal a fogyasztásba mennek át. Hiszen nézzünk csak szét, miként van nálunk orgauizálva a kereskedelem és látni fogjuk, hogy mily sok kézen megy keresztül azon kiló czukor vagy kávé, mig azon utolsó kereskedő kezébe kerül, a ki azt valósággal a fogyasztónak adja át. Itt érni utói ezen czikket az adóval igen nehéz, mondhatnám, leküzdhetlen feladat lesz; mert ez oly ellenőrzési apparátusnak felállítását teszi szükségessé, mely ezen czikkeknek termé­szeténél fogva is lehetetlen. Azt kérdem, miként fog keresztül vitetni a pénzügyi bizottságnak ezen különben helyes intencziója, hogy az egyszer már megadóztatott czikk újabb megadóztatás alá az illetőnél ne vonassék ? Hát valószínűleg csak bizonyos ellen­őrzési intézkedések, biztosítékok mellett, mert hiszen mentére hagyni a dolgot nem leh^t, mert akkor a fiscális eredmény volna koczkáztatva; ezen ellenőrzési intézkedéseket rendeleti utón a p é nz ügy mini ster állapítja meg. Kívántatni fog valószínűleg az üzleti összeköttetésnek és magán­forgalomnak oly tágkörű ellenőrzése, valószínű­leg külön könyvvezetés, elszámolás, külön ellen-

Next

/
Thumbnails
Contents