Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-333

21S 333. országos ülés január 20. 1SS1. gos alapokra fektethessem, még egyet előre kell bocsátanom (Halljuk!) és ez az, hogy éa a pénzügyi helyzetből merített kizárólagos érvelést, melyre az előadó ur is a fősúlyt fektette, főérv gyanánt a tönrényjavaslat mellett el nem fogad­hatom. Én jól tudom, hogy újabb adóemelése­ket, a pénzügyi helyzet kényszerűsége nélkül, nem szoktak sehol javaslatba hozni nem szoktak elfogadni; de egyedül a szükséget, egyedül a pénzügyi helyzet kényszerűségét döntő indoknak a javaslat mellett, olyannak, mely el­némítsa a javaslatnak minden egyéb, nagy, orga­nicus hiányait, el nem fogadhatom. (Helyeslés a bal- és szélső' baloldalon.) Kell, hogy azon javaslat önmagában is jó, helyes, czélszertí legyen, hogy keresztülvihető legyen és hogy esetleg a gyakorlati életben több kárt és hátrányt ne okozzon, mint azon problematikus fiskális haszon, melyet kilátásba helyez (Élénk helyeslés a bal- és szélsb' balolda Ion) és igy én már előre is tiltakozom azon felfogás ellen, melynek az eladó ur is kifejezést adott, mely ezen törvényjavaslatot és a többi ezzel kapcsolatos adóemelési javaslatokat úgy tünteti fel és úgy állítja elénk, mint a pénzügyi rendezkedés és kibontakozás egyedül lehetséges eszközeit. Nagyon szomorúak lennének összes közviszonyaink, ha államháztartásunk javítására nem állana más lehetséges eszköz rendelkezé­sünkre, mint ez a véghetetlenül rósz törvény­javaslat. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső bal­oldalon.) Még azon esetben is, ha a nemzet teher­viselési képessége megbírná az adó újabb foko­zását, én határozottan tagadom, hogy a fogyasz­tási adóbevételek fokozásának az volna egyedül lehetséges módja és eszköze, mely ezen törvény­javaslatban kifejezésre jutott. Én tehát, t. ház, a törvényjavaslatot saját belértéke } saját tartalma szerint teszem bírála­tom tárgyává és nem a kormány eredeti javas­latát, — mert hiszen az többé már nem létezik — hanem a pénzügyi bizottság által módosított javaslatot veszem bírálatomban alapul. Igyekezni fogok felszólalásomban bebizo­nyítani azt, hogy ezen javaslat, a pénzügyi bi­zottság által tett módosítások daczára, helytelen, viszonyainknak nem felel meg. Az előttünk fekvő adóconceptiónál a bor­és húsfogyasztási adórendszer szolgált alapúi. De abból, hogy a bor- és húsfogyasztás meg­adóztatása — jól, rosszul — keresztül van vive az egész országban, még nem következik, hogy ugyanazon szabályokat, ugyanazon adórendszert ezélszerűen alkalmazni lehessen a fogyasztásnak egészen más, külön termeszein czikkeire; sőt ellenkezőleg, a helyes megadóztatás! tudomány egyik sarktétele épen az, hogy a megadóztatás a lehetőségig, a megadóztatandó czikkek termé­szetének megfelelő legyen. Már pedig az előt­tünk fekvő törvényjavaslatban foglalt megadóz­tatási rendszer azon czikkek természetének, me­lyeket a megadóztatás keretébe belevon, nem felel meg. (Helyeslés balfelöl.) Alig terjesztetett elő a javaslat, alig indult meg felette a bírálat, kitűnt a tervezet nagy hiánya, kitűnt pl., hogy azon változó adótétel, mely az eredeti javaslatban a kormány részéről terveztetett és a mely a bor- és húsfogyasztás­adónál is pl. a megadóztatásnak alapját képezi és az illető községek lakossága szerint három tételben van megállapítva, hogy ezen változó adótétel, itt e ezukor és kávé megadóztatásánál nem tartható fenn, mert ezen utóbbi czikkek sokkal könnyebb kereskedelmi czikkek lévén, sokkal könnyebb tárgyai a forgalomnak és sok­kal alkalmasabbak a csempészetre. Ennélfogva a pénzügyi bizottság tárgyalásainak folyamán a változó adótételt elejtette, bár ez a megadózta­tás! tudomány elmélete szerint helyes volt, mert a városokat, mint a forgalomnak és kereseti for­rásoknak góczpontjiit, nagyobb adótétellei súj­totta volna, mint a különféle kereseti forrásoktól távolabb álló mezei, vagy falusi lakosságot. De el kellett ejteni ezen tételt, nem azért, mert helytelen, indokolatlan volt, hanem egyszerűen azért, mert a bor- és húsfogyasztási adó kény­szerkabátját a kávé és ezukor megadóztatására rá alkalmazni nem lehet. És én tartok attól, t, ház, hogy az adórendszer ezen helytelensége a gyakorlati életben még inkább be fog bizo­nyulni ; mert maga a bor- és húsfogyasztási adó is úgy, a mint nálunk fennáll, nem oly minta­kép, melyet érdemes volna kiterjeszteni a fogyasztásnak egyéb czikkeire. Ezen adónem, a mely némileg a francziaországi octroyok min­tájára agy félszázaddal ezelőtt hozatott be Ausz­triába és három évtized előtt az absolut kor­mány által Magyarországba, már meglehetősen elavult, sok tekintetbea számos hiánynyal bír­ván: czéíjáaak, a fogyasztás megadóztatásának, nem felel meg és tág tért nyit a fiskális ön­kénynek az egyes adózók rovására. Természe­tes, hogy ezen hiányok még kirívóbbak lesznek, ha kiterjesztetik ezen adórendszer azon czik­kekre, melyeknek természetével, melyeknek szo­kásaival ellenkezik. A törvényjavaslat szerint az adó kétféle módon szabatik meg; az egyik rendszer szerint az adó­vonallal körülzárt városokban, vagy is az úgy­nevezett zárt városokban; és a másik rendszer szerint a fogyasztási vonallal körül nem zárt területeken, vagy is nyilt helyeken. Zárt városok­ban a megadóztatás a fogyasztási vonalon át behozott czikkek súlya és mennyisége és az azokra alkalmazott adótétel szerint vitetik keresz-

Next

/
Thumbnails
Contents