Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-318

16 31S. orsaágos ülés ileezemlter 13. 18S0. éppen arra törekszünk, hogy tudjuk meg hát, történt-e valóban mulasztás vagy nem ? Én biztosíthatom a t. ministerelnök urat, csak egyezzék bele a vegyes bizottság kiküldésébe, hogy a ministerelnök urnak azon vágya, hogy fegyelmi vizsgálatot elrendeljen azon irányban, hogy csakugyan megtörtént-e a dolog, teljesedni fog. Csakhogy küldhet-e ki, az kérdés. Mert a t. ministerelnök ur már nem rendelhet el fegyelmi vizsgálatot, mert e szigor következetes alkalmazásánál fogva, ha az bebizonyiítatik, hogy ezen tény teljesen igaz és való, akkor a t. ministerelnök ur a vádlottak padjára fog ülni és feleim azért, hogy a Julius hó 4-én Eger városa által felterjesztett zászlósértési ügyben miért hallgatott október 12-éig? (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ismeri a t. ház a tényállást. A t. előadó ur meglehetős hűséggel terjesztette azt elő. Ebbőí kiviláglik az, hogy a t. minister urnak azon feltevése, hogy itt kilencz hónapi hallgatás törtéirt, miben áll. Hisz előadta a t. előadó ur, hogy a június hóban történt fegyvergyakorlatok alkalmával, tapasztaltatván a magyar nemzeti zászló mellőzése és annak okai kutattatván, a közönség rájött erre és arra, a mint a t. előadó ur előtér jesztette és a mint az a kérvényekben foglaltatik. De t. ház, e felett, miután azt gondolom, hogy a t. ház teljesen tájékozva van, többet szólani nem kívánok. Eger városa felterjesztvén Julius hó 4-én ezen panaszát, méltóztatnak emlékezni, hogy ez az országban mindenfelé a legnagyobb indignatió és izgatottság oka lett. Méltóztatnak ismerni azon sajnos jelenségeket, melyek ez alkalommal felmerültek. Lehet mondani, hogy az ország, látván a kormány semmittevését, mintegy önbizalmatlanságba esett és ekkor a szenvedélyek kavarodtak fel és el kell ismernem, hogy, a mint ilyenkor történni szokott, a szenvedélyek iszapja is felkavarodott. Az ország mintegy önmagát marczangolta és a kormánynak egy szava sem volt a dologhoz. A miben egy 24 óra alatt bizonyosságot lehetett volna szerezni, a kormány nem tette ezt és hallgatott. Ugy látszik, gyönyörködve nézte azon jeleneteket, hogy az ország legszentebb indignatiója miként temettetik el a szenvedélyek által fölkavart iszapban. De ez nem történt, mert Eger városa semmi oly események által, melyek, habár némelyeknek tetszetősek, nem engedte magát megzavartatni. Midőn a párbajozás hire köztudomásra jött, Eger polgárai tiltakoztak ellene és a ministerelnök úrhoz egy felirattal fordultak, kifejezvén azt, hogy a nemzeti sérelem nem egyéni sérelem, mert ha az volna, Eger polgárai nem engedték volna magukat megelőzni. A sérelem megtorlása a kormányt illeti. S mit tett a kormány? Semmit ég összetett kézzel nézte a dolgok menetét. Nézte, hogy miként emészti magát a nemzet az izgatottságban, sőt talán mulatságot is szerzett magának e dologból. Egyetlenegy félhivatalos nyilatkozatot akár a kormány, akár a hadügyministerium részéről nem olvastunk. De igenis olvastunk egy nyilatkozatot a bécsi hadügyministerinm félhivatalos közlönyében a „Wehrzeitung"-ban, amely magát osztrák-magyarnak czímezi és mely a hadügyministerium subveutióját igénybe veszi. De ezen nyilatkozat nem válik Magyarország kormányának dicsőségére, mert az azt mondja, hogy Eger városa ezen panaszért megérdemli, hogy a bolondok házába zárassék. (Mozgás.) Ez volt azon egyetlenegy félhivatalos nyilatkozat, melyet az egész idő alatt akár a magyar kormáuy, akár a bécsi hadügyministerium részéről hallottunk. És t. ház, itt bátor vagyok megjegyezni azt, hogy mennyi vádat szórnak épen a bécsi hadügyministerium részéről fejünkre, melyeket a t. ministerelnök ur az imént is magáévá tett, hogy az egyesek tényeit az egészre hárítani, a vádat általánosítani nem lehet. De azt kérdem a t. ministerelnök úrtól, hogy midőn | egyesek cselekményei napfényre hozatnak, midőn J az ország indignálódva várja és kéri az elégj tételt, akkor, midőn az igen t. miuisterelnök | urnak, vagy a magyar kormánynak egyetlen egy szava sincs a dolognak akár enyhítésére, akár rendbeutasítására, hogy akkor a bécsi hadügyminister félhivatalos és szakközlönye, melyet a hadügyministerium kebelében müveit szakférfiak szerkesztenek, ilyeneket közöl; midőn ilyeneket kell eltűrnünk és hallgatnunk, vájjon megvan-e azon viszonosság, melyet tőlünk követelnek és várnak, hogy egyesek hibájáért a testületet, az egészet felelőssé ne tegyük? Ha mi az egyesek hibájáért a testületet vádoljuk, teszszük ezt azért, mert itt ez az eset, ez a cselekmény. És mit kapunk érre? Kapjuk az egész testületnek fellépését, falanxba állását és a panaszló kigunyolását. E közben történt Egerben az az eset, hogy a kérdésben lévő parancsnokló alezredes ur, re quäsi bene gesta, Budapestről Egerbe vissza érkezvén, helyét elfoglalta és hogy az ott uralgó jogos indignatió egy kis fiatalsági macskazenével akart magának elégtételt szerezni. Ennek hire ment a lapokban, de megeredt ám akkor a t. kormány beszédessége. Átirat átiratot ért, leirat leiratot ért, mert egy hadseregbeli katonáról volt szó. 5—6 távirat érkezett, majdnem statáriummal fenyegették a várost ezen nagy dologért, egy szerény macskazenéért. Mert itt egy osztrák katonáról volt szó, a t. ministerelnök ur az egész apparátussal fellépett. Eger városa csak azt panaszolta, hogy a magyar nemzeti zászló saját földünkön letiportatott, meggyaláztatott;