Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-318

318. országos ülés deczember 13. 1880 15 Egyébiránt, nekem egyénileg a dolog mind­egy; a szólásszabadság korlátozása nincs benne igy, nincs benne ugy; sőt ha szorosan veszszük a dolgot, azért vagyok hajlandó inkább azon né­zethez járulni, melyet Pulszky képviselő ur itt kifejezett, hogy ne választassák el a kérdés, mert akkor együtt tárgyaltatván a dolog, valamennyi indítványhoz szólhat bár ki, de akkor valameny­nyihez csak egyszer szólhat, mig ellenben, ha az egyik felett folyik discussió, ha az elesett, akkor kezdődik a másik és akkor ismételve szól­hat bárki. De én nem akarok sem az egyiknek, sem a másiknak praejudikálni, csak azt mondom, hogy az ellentétes nézetek felett a ház döntsön. (Helyeslés jobbról.) Elnök: T. ház! Mikor Komjáthy képviselő ur előterjesztette halasztási indítványát, fenntar­totta magának és társainak a jogot, hogy a do­log lényegéhez ezen indítványon kívül szólhasson Ha tehát erre a ház azt határozza, hogy. együt­tesen tárgyaltassék, akkor ezen jogtól elesett. {Igaz! Ugy van! szélső balfelöl és jobbról.) Hogy mikép lehessen ezt a szólásszabadság kiterjesztésének mondani, azt nem értem ; sőt azt hiszem, hogy az a szólásszabadságnak kiterjesz­tése, hogy ha valaki az elhalasztási indítványhoz már szólott és annak eldöntése után még a dolog lényegéhez is szólhat. (Igaz! Ugy van! jobbról és szélsőbal felől) így történt, hogy Szederkényi képviselő ur, a ki a dolog lényegéhez akar szólani, átengedte a szót Madarász képviselő urnak, mint a ki az indítványhoz kívánt szólani. Hanem innen fel­hangzott, hogy előbb az elhalasztási indítvány felett kell dönteni és azután a dolog lényege felett. Azt hiszem, hogy bármikép méltóztassék ezt a szólásszabadság korlátozásának keresztelni, ez némileg a szólásszabadságnak még tágabb tért nyit, mert különös dolog, hogy egy tárgy felett egész vita folytattassék és azután döntessék el, hogy elhalasztassék-e a tárgy vagy nem. Az ed­digi gyakorlat az volt, hogy előzetesen az a kér­dés tétetett fel a házszabályok 151. §-a értel­mében, mely szerint a ház a határozat felfüggesz­tését veszi alkalmazásba és a tárgy újra discussió tárgyává tétetett. (Helyeslés.) Azért tettem indítványt, hogy méltóztassék ezen eljárást követni; azonban a dolog lényegére nézve semmi különbséget nem tevén, méltóztassék ä ház bölcsessége szerint dönteni és a szerint eljárni. Én tehát azon kérdést vagyok bátor a t. ház­hoz intézni: méltóztatik-e kívánni, hogy ez a halasztási előzetes kérdés most tétessék fel sza­vazásra, vagy pedig a tanácskozás folytattassék ? Kérem azon képviselő urakat, a kik most kíván­ják felvenni ezen előzetes kérdést, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség ugy látom, nem kívánja most eldönteni; e szerint méltóztas­sanak a tanácskozást tovább folytatni. Szederkényi Nándor: T. képviselőház! Midőn t. barátom Komjáthy Béla (Halljuk!) ha­lasztási indítványát beadta, ennek indoka az volt, (Halljuk! Halljuk!) hogy azon vizsgálati iratok, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) a melyek a t. minister­elnök urnak Eger városához intézett leirata alapját képezik, terjesztessenek a ház elé, azért, mert a dolog érdemleges tárgyalása iránt ugy én, mint a t. ministelnök ur, vagy bárki más a felszólalók közül, hivatkozván ezen vizsgálati iratokra s en­nek esetleg én más értelmezést, a t. ministerelnök ur szintén más értelmezést adván, Önkényt fog fel­merülni a ház előtt azon kívánság, hogy tekintes­senek meg tehát azon vizsgálati iratok, hogy mi­ben áll az ügy, kinek van igaza; annak-e, ki a vizsgálati iratok eredményét igy, vagy annak, ki amúgy értelmezi. De ha a t. ház többsége ugy látja jónak, hogy a tárgy érdemébe ezen vizs­gálati iratok ismerete nélkül is belebocsátkozha­tok, én részemről azon helyzetben vagyok, (Halljuk!) hogy a tárgyhoz egész nyugalommal és tárgyila­gossággal hozzá szólhatok már most is. Meg kell vallanom, t. ház, hogy én e tárgy­nál már legelső felmerülése alkalmával éreztem azt, hogy bár múlnék el tőlünk e keserű pohár; mert viselni egyrészről a jogos indignatio emésztő hatását, a mely elégtétel vagy legalább engesz­telés helyett a hivatalos gúny ezélíáblájává téte­tetik ; tudni más oldalról azt, hogy államunk előttem szebb és dicsőbb alakja miként kény­szerül letörpülni akkor, midőn a hadsereg pha­lanxában elkövetett dolgokról van szó : ez nem lehet öröm, sem gyönyörűség! És itt tiltakoznom kell azon felfogás vagy ne­talán] gyanúsítás ellen, hogy ezen ügynek napfényre hozatalánál egyéb motívum, mint a legtisztább ha­zafiság parancsszava közreműködött volna. Hogy a t. ház, ezen hónapokkal ezelőtt tör­tént dologgal most kénytelen foglalkozni, ennek oka sem nem Eger városa, sem nem mi, hanem az igen tisztelt kormány. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És itt vagyok bátor azon észrevéte­lére a t. ministerelnök urnak tenni megjegyzést, a melyet csak äz imént hangoztatott, a melyet, nem tudom, egészen komolyan, avagy csak éppen a játszi kedély mulattatására mondott el, de a melyet én hajlandó vagyok egészen komolyan venni, hogy t. i., ha a ministerelnök ur előtt tudva lett volna az, hogy ezen zászlósérelem Egerben megtörtént, akkor a t. ministerelnök ur köteles­ségének tartotta volna Eger városának tisztikara ellen, sőt még tovább is fegyelmi vizsgálatot rendelni el a mulasztásért. Én szaván fogom a t. ministerelnök urat és óhajtom, hogy ez teljesedjék. (Halljuk! Halljuk!) Én* szaván fogom és ezennel kinyilvánítom, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents