Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-331
331. országos ülés január IS. 1S81. 195 mokon keresztül, hogv mást ne említsék, a dolog természeténél fogva az sokkal hosszabb ideig eltart. Nem az eljárókról, hanem magának a dolognak természetében fekvő tényekről szólottam, tehát a magam részéről. A t. képviselő ur nagy súlylyal bírónak tekinti azt, midőn ellentétbe helyezi a fővárosi rendőrségről beadott javaslatomat, ezen szempontból a jelen törvényjavaslattal. Éu igenis, t. ház, a fővárosi rendőrségnél is szigorú fegyelmet akarok. Jelezni szoktuk ezen fegyelmet avval, hogy katonai fegyelem. De talán maga a képviselő ur is megengedi, hogy akár az ottan alkalmazottakat az ő beosztásukban, akár vegyük azt, hogy azon rendőrség miként fog felállíttatni és kiegészíttetni, akár vegyük annak eddigi fejleményeit, ugy a múltra, mint a jövőre nézve, ezek egymástól tökéletesen eltérő alapokon állanak. Mig a csendőrség ugy, mint eddig volt és a mint szerveztetik, nem kiegészítő része a vederŐnek, de tökéletesen a katonaság mintájára szerveztetik: addig ez, ha a fegyelem szempontjából követteltetik is, a fővárosi rendőrségnél nem történik. Továbbá mig a fővárosi rendőrség egyszerű felfogadás utján egészíthető ki, itt arra, hogy a csendőrséget kiegészíteni lehessen, igéaybe kell venni olyanokat is, kik még a véderő kötelékébő] teljesen kiszabadulva nincsenek és kiknek íelhasználhatása bizonyos irányokban követendő eljárást tesz okvetlenül szükségessé. Más alapokon nyugszik tebát minden irányban az egyiknek is, a másiknak is szervezete. Ezen más alapokon nyugvás megmagyarázza azt is, hogy nem lehet az eljárás a 8. §-ban említett kérdésekben a kettőre nézve tökéletesen egyforma. A képviselő ur nagy súlyt fektet arra, hogy Idsz a fegyelmi eljárásban is a honvédbiróságok, a melyek nem ismerik a csendőri dolgokat, hogy lesznek képesek eljárni? Erre már az imént megmondtam észrevételemet, hogy a honvédbiróságok csakugyan lesznek azon helyzetben, hogy azon némely speciális dolgokat megtanulják. (Halljuk!) De kérdem én a t. képviselő úrtól, nem a képesség és a megtanulhatás szempontjából, hanem a törvényes helyzet szempontjából, hogy vájjon, ha ma egyszerűen kimondanánk azt, hogy a rendes birák ítéljenek ezen bűnügyekben, hogy fogna Magyarország rendes bírája itéíni a tisztán katonai természetű ügyekben ? Mert hisz vannak ilyen szervezetnél bűnügyek, a melyeket csak ama speciális helyzetben képeznek bűnügyeket. Hát akkor azon bíróságok fognának Ítélni az ő általa annyira elitélt katonai büntető törvényköny szerint, vagy pedig ezen bűnügyek büntetlenek maradnának? Én azt hiszem, helyes, sőt szükséges oda törekedni, hogy egyátalában a katonai büntető törvénykönyv, a mennyire kell és lehet, módosíttassák; de ismétlem azon meggyőződést, hogy ily módon egybealkotott, katonai mintára szervezett rendőrséget helyesen fenntartani nem lehet anélkül, hogy az ilyen fegyelmi és bűnügyekbea ugyanazon bíróságok ítéljenek, mint más, bár tőle különálló, de ugyanily alapon szervezett testületeknél. A t. képviselő ur nagy súlyt fektet rá és nagyon hangsúlyozza, hogy ez lemondás arról, hogy mi a csendőrségre nézve más rendszabályokat hozhassunk. Én nem hiszem, t. képviselő ur, hogy ez lemondás. Hisz magyarázta a képviselő ur hoszszasan és ismételten is visszatért rá és kimondta azt, hogy ha ezen bűnügyek a bíróságokhoz tartoznak, ez lemondás a magunk részéről, mert a katonai törvényeket önállóan nem alkothatjuk meg. Én, t. képviselőház, azt hiszem, hogy ebben is csak látszólagos, de nem valóságos lemondás van., mert a mely perezben a törvényhozásnak tetszik, módosíthatja a most megalkotott törvényt; ha tetszik, az egész csendőrséget más alapokon szervezheti. De ha egyszer valamit akarunk, akkor nézetem szerint annak következményeit is akarnunk keik Egyátalán t. ház — megjegyezvén még azt, hogy utoljára ha honvédelmi bíróságról van szó, ez alatt nem csak törvényszéket lehet érteni — megkívánom jegyezni, hogy vagy kell akarni valamit minden consequentiájával, de ugy, hogy czéiszerű legyen, vagy pedig nem. Vagy kell akarni egy katonailag szervezett csendőrséget, de akkor meg kell tenni azt is, a mi szükséges arra, hogy a maga rendeltetésének megfelelhessen. (Felkiáltások balfelöl: Az osztrák törvény!) De egyik szóval akarni valamit, másik szóval azután oly intézmények létrehozását akarni, melyek azt természetéből kivetkőztetik, melyek annak sikeres működését lehetetlenné teszik, ez nem helyes eljárás. (Felkiáltások balfelöl: Egész Európában ugy van! Halljuk! a jobboldalon.) Én a t, képviselő urakat teljes nyugalommal kihallgattam, méltóztassanak olyan kegyesek lenni és engem is kihallgatni. (Halljuk!) Én, t. ház, tudom azt, hol minő különbség van, de tudom azt is, hogy sok irányban még szorosabb kapcsolat is létezik. Nem lehet vakon lemásolni semmit, hanem szerintem alkotni kell ugy, a mint egyik vagy másik országban valami kifejlődött, vagy a fejleményt jó úton kell vezetni. Én ezen nézetből indulok ki. Elismerem, nem valami radikális nézet, de azt. hiszem, hogy a helyes alkotás és reformálás igényeinek megfelel. (Mozgás a szélső baloldalon.) Épen azért, t. ház, nem akarva visszaélni a t. képviselő urak becses türelmével, késznek nyilatkozva azonban a magam részéről, ha önök beszélnek, ezentúl is a legnagyobb türelemre, 25*
