Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-331

194 331. országos ülés január 18. 1881. maradna, akkor vagy végre kellene hajtani, a mint van és a fegyelmi hatóságot nem gyakorolhatnák a renäőrtisztek,vagy hamegakarnók nekik hagyni a fegyelmi bíráskodást, — mert midőn büntetést szab ki, akkor valósággal bíráskodik, — akkor el kellene ejteni a másik részt, t. i. a a kizárólagos szót. Itt van az eltérés némely felszólalók részéről Pulszky t. barátom indítványától, hogy kétségkívül a csendőri szervezetben a katonailioz hasonló fegyelmet akarván létesíteni, a felébb való tiszt lesz a fegyelmi büntető hatóság. Ez helyes; de részint a tisztekre, részint lehető némely súlyos fegyelmi vétségekre kell egy legfelsőbb forumot az ezredesen felül felállítani. Pulszky t. barátom azt mondta, hogy ezen fórum, alkottassák meg külön. Ne tétessék ide egyszerűen'minden változtatás nélkül egy katonai fórum nem is mondta ki, hogy esetleg ne pótoltassák a honvédelmi bíróság elemeiből, nem zárta ki ennek lehetőségét, de kell abban rendőri polgári elemnek is lenni. Mert azt méltóztassék megengedni, hogy a mint a legfelsőbb bíróságnak tagja valaki, csakugyan lényeges, hogy az az ember, a ki fegyelmi ügyben ítél, ismerje azt a dolgot, a szolgálatot, a melynek áthágása képezi a fegyelmi vétséget. Mert a fegyelmi vétség és a bűnügy köztt az a fő különbség, hogy a szolgálat áthágása fegyelmi vétséget képez; tehát e szerint a legfőbb bíróságban kell valakinek ülni, a ki ismeri a csendőri szolgálatot, hogy az oly ügyekben ítéljen, a mely ezen szolgálat megszegésében áll. Már pedig a honvédbiróság tagjai nem ismerik; nem mondom, meg nem tanulhatják, de midőn a fegyelmi vétségek megítélésénél a gyakorlati érzék is sokat tesz, nemcsak a* papírról, hanem a gyakorlatból is kell ismerni ama szolgálat lényegét. Ez az értelme Pulszky t. barátom indítványának. És hogy ez összeférhet a katonaihoz hasonló szervezettel, a katonaihoz hasonló fegyelemmel, azt bizonyítja a Budapest fővárosára javaslatba hozott törvény, (ügy van! balfelol). Es midőn nem akarjuk a legfelsőbb fórumból kizárni a honvédbirói elemet, de ellenkezőleg készek vagyunk a minister urnak erre nézve felhatalmazást adni. Van azonban még egy ok, mely Pulszky t. barátom azon indítványa mellett szól, hogy mint legfelsőbb fegyelmi hatóság is nem egy tisztán katonai fórum állittassék oda, hanem a csendőrségnek a katonaitól eltérő jellege abban is kifejezésre jusson és ez abban áll: minél kevésbbé vegyittetik össze a két szervezet szükség nélkül a, forumokban és törvényben, annál elevenebben kitűnik az az álláspont, melyet fenn kell tartani, hogy ez a polgári hatóságfegyveres ereje a polgári élet czéljaira, nem pedig egy katonai csapat, nem kiegészítő résae a véderőnek, nem katonai rendeltetésű. Erre annál nagyobb súlyt kell helyeznünk, minél inkább látjuk azt a törekvést, mely már most ezt a jelleget, ezt az álláspontot elhomályosítani akarja. Ezek az okok, t. ház, melyekből én mindkét indítványt pártolom. Azonban jól tudom, hogy a legjobb dolog gyakran eleshetik, gyakran eléghetik irályi és formulázási akadályok miatt és ezekre előttem szólott t. képviselőtársam, Baross figyelmessé tett bennünket: én azt hiszem, az én t. barátom, az indítványozó ur, nem fogja ellenezni azt, ha elfogadván a ház az ő indítványait, annak a javaslat szövegébe való helyes beiktatása végett azt az illető fórumhoz, a bizottsághoz visszautasítja. Hát elfogadták az indítványt lényegében, de visszautasították a bizottsághoz a végett és csakis a végett, hogy ez iktattassák be kellő módon a javaslatba. Ebben az értelemben kiigazítva ezen indítványt, ajánlom a t. háznak elfogadásra. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon). Elnök: Szólásra többé senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti még az előadó urat. (Felkiáltások balról: Halljuk az előadót!) Tisza Kálmán ministerelnök: (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Előre is tudom ugyan, hogy az előttem szólott képviselő ur azt, a mit mondani fogok, jelentéktelennek, semmit mondónak fogja tartani, a mint előbbi nyilatkozataim irányában tette, mind a mellett egy pár észrevételt kívánok előadására tenni. (Halljuk!) Az egyik és mindenek feletti az, hogy szemben azon argumentátiójával, miszerint ezt, vagy azt akarjuk tenni, meg kell jegyeznem, hogy még ezen törvényjavaslattal semmi újat alkotni nem akarunk, hanem a hasonló viszonyok közit eddig létezett statusquót fenntartani, semmi esetre tehát egy újabb, Isten tudja, miféle dolgok által sugalmazott intézkedést életbeiéptetni nem óhajtunk. Ez az egyik, a mit a képviselő urnak mondani kívántam. A másik, a mit szó nélkül nem hagyhatok, az a képviselő urnak azon felfogása, vagy oda állítása, mintha én, midőn a gyorsaságot és szigort említettem, a polgári törvényszék ellenében olyat mondottam volna, a mi rájuk nézve sértő lehetett. Én azt hiszem és a ki ismeri az eljárást, igazat fog nekem adni, hogy az a dolog természetében van és nem a polgári törvéayszékek hibája, hogy az eljárás a katonai bíróságoknál mindig sokkal gyorsabb lehet, gyorsabb tényleg. A katonai bíróságoknál, ha egy vétség felett egy néhány hónapig ítélet nincsen, már mindenki panaszkodik, hogy nem lehet elégtételt kapni; mig rendes birói utón a felebbezési foru-