Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-318

•J4 318. országos ülés deczember 13. 1880. viselő társunk ellenében azt moudá: „Nem értek egyet abban, hogy a házra ezen okiratok megvizsgálása nem tartozik. Tartozik igenis, hogy megítélhesse, vájjon azon minister, ki e háznak felelős, helyesen járt-e el. Nem lesz a ház feladata megváltoztatni a minister végzését, de feladata lesz rosszalni azon minister eljárását, ki egy, vagy más részben hibás." Hát kérjük ezen okiratokat, hogy lássuk meg, hogy ön, minister ur, hibázott-e vagy nem ? {Elénk helyeslés a szélső baloldalon) Azért tehát engedje meg a t. ház, hogy e tekintetben óhajtsam és kérjem a t. házat, méltóztassék elrendelni az iratoknak a ház asztalára letételét. [Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Mégis czélszerű néha distinguálni. Itt nem a ministerelnökről, itt birói eljárásról van szó. Ez egészen más elintézés alá esik igenis, mint azon eset, a melyről a képviselő ur szói. Egyébiránt, ne kívánják azon iratokat, — úgy is tisztában vannak vele, hogy az én eljárásomat elitélik. Tessék! (Nagy mozgás balfelöl. Helyeslés jobbról.) Elnök: T. ház ! Miután halasztási indítvány adatott be, azt hiszem, a tanácskozás menetére nézve czélszerübb lenne azt előbb eldönteni és azt a kérdést feltenni: „Elfogadja-e a t. ház az elhalasztási indítványt? Azt hiszem, a dolog lényegét azután lehet szavazás alá bocsátani. {Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Pulszky Ágost: A tanácskozási rendhez kivánok szólani. Az igen t. elnök nr indítványa folytán megvallom, a szóban forgó kérdésre vonatkozólag nem tartom helyesnek azon eljárási módot, melyet a t, elnök ur a tanácskozásra és szavazásra vonatkozólag előterjesztett, mert felfogásom szerint a halasztási indítvány itt annyira összeüt magával a kérdéssel és egyáltalában az indokolás, melylyel előterjesztetett, annyira bennső kapcsolatban van mindazokkal, a mik a kérdésre vonatkozólag felhozattak, hogy azt hiszem, hogy magához a kérdéshez is igen tetemesen meg lesz nehezítve a hozzászólás, ha mindazok, a mik az előzetes vitában előfordultak, úgyszólván a vita keretén kivül helyeztetnének, ha a halasztási indítvány fölött előlegesen döntetik. En azt hiszem, hogy itt az ügyet továbbá is tárgyalva, a mint magam is bátor leszek annak idején a kérvényhez hozzá szólani, azt kérem, hogy a t. ház ne fosszon meg bennünket annak a lehetőségétől, hogy ez összes ügyre refleetálhassunk az által, hogy itt már most a halasztási indítvány fölött döntsön. Elnök: Én egyedül azért tettem ezen indítványt, miszerint az elhalasztás fölött döntsön a t. ház, mert először a házszabályok szerint mindig előbb az elhalasztás fölött szoktunk dönteni, minthogy nem volna értelme annak, hogy először megbeszéljük a tárgyat, döntsünk is annak minden részleteire nézve, azután beszéljünk az elhalasztásról. (Helyeslés a szélső balfelb'l.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! En azt gondolom, hogy miután a kérdés föltevésére nézve különböző vélemények merültek fel s minthogy a praxis ez: méltóztassék szavazással eldönteni, helyes-e vagy nem a kérdés föltevése. Ha az eldől, hogy helyes-e a kérdés föltevése ugy, a hogy az elnök ur proponálta, akkor méltóztassék a további iránt határozni. (Helyeslés. Szavazzunk!) Komjáthy Béla: T. ház! A mennyiben nekem a házszabäfyok erre jogot adnak, kérem a házat, méltóztassék elhalasztási indítványom fölött a szavazást a végleges szavazással egyidejűleg megejteni. (Nagy zaj.) Gulner Gyula: T. ház! A tárgyalás menetére kivánok nyilatkozni. En ezen tárgyalási módot, melyet a mélyen t. elnök ur fölhívása folytán, ugy látom a báz túlsó oldaláról ezen kérdésben inaugurálni akarnak, nem helyeslem. Ugyanis itt tárgyalás alatt van egy kérvény, melyre nézve joga van a ház bármely tagjának nyilatkozatában oly keretek között mozogni s az ügyet oly oldalról megvilágítani, mely egyáltalában azon kérvényhez tartozik. Ha egy képviselő be ád egy halasztási indítványt, azon halasztási indítvány akkor — és e részben hivatkozom a ház gyakorlatára — először jön szavazás alá. Nem emlékszem reá, t. ház, egyetlen egy esetben sem, hogy a tanácskozás közepette korlátolva lettek volna a képviselő urak az irányban, hogy milyen mértékig lehessen a fölvetett kérdés megvitatásához szólaniok és ha azon felfogás követtetnék, melyet az imént az elnök ur hangsúlyozott, hogy most először a ház döntsön a fölött, hogy a halasztási indítványt elfogadja-e vagy elveti, akkor oly praecedenst alkot, melynek következésétől én legalább félek. Én azt hiszem, hogy az eddigi gyakorlattól eltérni nincs okunk; de nem is szükséges; nyilatkozhatik, a ki e kérdésben felszólalni akar, akár Komjáthy képviselő ur indítványa mellett, akár a kérvényi bizottság véleménye mellett, vagy beadhat külön határozati javaslatot. (Helyeslés balfelöl.) De azt nem tarthatnám helyesnek és megengedhetőnek, hogy e kérdés miként tárgyalása iránt, a mely napirenden áll, bármely határozattal a szólásszabadság korlátozva legyen. (Élénk helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán, ministerelnök: T. ház! Tartozom szavaimnak félreértését helyreigazítani. (Halljuk! Halljuk!) Én nem nyilatkoztam egyáltalában az iránt, hogy hogy menjen a tárgyalás, hanem azt mondtam, hogy miután a kérdés feltevésére nézve ellentétes nézetek merültek fel, a háznak kell abban dönteni, hogy melyiket tartja helyesnek. Ennyi volt, a mit mondtam.