Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-318

31S, országos ülés decüemíser 13. 1SSÖ 18 helyeslés jobb/elöl. Nyugtalanság a szélső balon.) Méltóztassanak ettől tartózkodni s más felöl, méltóztassanak elhinni, hogy az egyes kihágók pedig elveszik és el foggák venni büntetésüket (Mozgás és felkiátlások a szélső balfelöl. „ Azt a büntetést, hogy előléptetik őket!'1

) s ekkor feszült viszonyról szó nem lehet, {ügy van jobbfelöl.) Most pedig, midőn kérem, hogy a halasztó indítvány mellőzésével a kérvényi bízottság javaslatát elfogadni méltóztassanak, még csak egyet vagyok bátor megjegyezni (Halljuk!) és ez az, hogy a t. képviselő urak, kiknek vádjait nyugodtan szoktam és szoktuk hallgatni, akkor, ha valaki nekik nem tetszős dolgot talál mondani, vegyék szívökre azon igazságot, hogy a ki haragszik, ezzel is bizonyítja, hogy nincs igaza. (DerüVség és tetszés jobbfelöl.) Komjáthy Béla: Először azért, hogy félremagyarázott szavaimat helyreigazítsam, másodszor, személyes kérdésben vagyok bátor szót kérni. Én azt mondtam, hogy az országnagy részében bizalmatlansággal tekintik a közös hadsereg tiszteit, sőt azokat hazánk, alkotmányunk s nemzeti aspirátióiak ellenségéül tekintik, de magamról annyival inkább nem szólhattam, mert, mint később ki méltóztatott jelenteni, éu sajnálom, hogy ez a katonaság és közttünk igy van. Ez az, mit helyreigazítani kívántam. (Helyeslés.) A második az, a mi miatt felszólalok, hogy a ministerelnök ur azt mondta, hogy nyilatkozatom nem válik becsületemre . (Felkiáltások jobbfelöl: Nem mondta!) Tisza Kálmán ministerelnök (közbeszól) •. Ezt nem mondtam. Komjáthy Béla: Akkor én kérek bocsánatot. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: A mi a í. képviselő ur szavai értelmének helyreigazítását illeti, igen szívesen elfogadom azt és éa reménylem, ha ő nem magáról, hanem csak másokról beszélt és a jelzett állapotot sajnálja, a maga részéről is oda fog hatni, hogy az elenyészszék. A mi a másodikat illeti, mondhatom, hogy a képviselő ur fétreértetíe szavaimat, mert éu azt mondottam, hogy olyas valami mondatott a közös hadsereg tisztikarának többségéről, a mi azoknak nem válnék becsületére, ha igaz volna. (Helyeslés.) Madarász József: Szorosan a halasztási indítvány ellen, a ministerelnök ur által felhozott érvek meggyöngítése végett kívánok szólani. A ministerelnök ur azt monda, hogy miért is terjesztetnének ide az iratok, hiszen a ház nem akar bíróság lenni és nem is bíróság, a mely e tárgyban Ítéljen. Elfogadom a miuister- 1 elnök ur ezen kijelentését, hogy mi nem vagyunk bíróság ama jegyzőkönyvek felett, de mi bíróság vagyunk a magyar kormány tagjai, igy a ministerelnök ur, vagy belügyminister ur feleit. (Halljuk! Halljuk!) Éppen ezért óhajtom én, t. ház, ezen jegyzőkönyvek és iratoknak beterjesztését, hogy megítélhessük, vájjon a magyar belügyminister teljesítette-e kötelességét (ügy van! a szélsőbal felől!) és hogy a belügyminister egyéni felfogása nem tér-e el a mi felfogásunktól, vagy a képviselőház többségének felfogásától. (Ügy van! a szélső balfelöl.) Nagyon jól emlékszem, t. ház, hogy a létező kormányok mindig ellenzik azon okiratok beterjesztését, a melyek az ügyet felvilágosítanák és hogy voltak idők, midőn a Deák-párt nagy többségben volt és a midőn a balközépről bizonyos okiratok beterjesztése követeltetett. Ugyanazon nyomokat követi most a ministerelnök ur, a melyeket akkor megtámadott a baloldali padokról. (Ugy van! a szélső balfelöl.) Megengedem a meggyőződésnek bizonyos belső és elienállhatlan okoknál fogva megváltoztatását más emberek részére, de nem engedhetem meg a hosszú időkön át vallott politikai meggyőződésnek megváltoztathatását a magam részére. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Ha a ministerelnök ur azt mondja itt is, hogy jobb meggondolása folytán belátja helytelenségét azoknak, a miket pl. egy ily okiratnak előterjesztése alkalmával 1873-ban, tehát közel a 75-diki Pál-fordsiláshoz mondott, (Derültség a szélsőbal felöl) akkor vessen kövei a ministerelnök úrra, a ki óhajt, de én ezt nem teszem. (Halljuk! Halljuk!) De azt állítom, hogy a politikai meggyőződését bizonyos tényekre nézve, ily bizonyos okiratok előadhatása, vagy elő nem adLatására nézve csak a hatalom érdekében változtathatta meg, különben nem. Tehát történt 1873-ban egy, nem a legszebbik ügyben, nem is szeretem előhozni, az igazságügyinmister ur ellenében akkor bizonyos ügy hozatott itt napirendre, ha jól emlékszem, bizonyos Kóhner-féle ügy. Hát abban is azt állították, hogy elintézték, miként most is állíttatik, hogy el van intézve az ügy a szabályszerű vizsgálat által. Akkor egy bizonyos nagy összeg, mely ez ügyben szerepelt, letétetett, daczára annak, ez oldalról az okiratoknak a ház asztalára való letétele szorgolíatott és sajnos, megismerem, hogy az akkor még élt Deák Fereuez nem tudott felemelkedni a parlamentarismus azon magaslatára, a melyre akkor Tisza Kálmán felemelkedett és sajnos, hogy a pártérdekre való tekintettel azt mondotta: „mert én megbízom a miuister szavában, ?:en\ akarom az okiratoknak a ház elé terjesztését" : de innen a padokról felhangzott: mi hát akkor a miuisteri felelősség? és felállott Tisza Kálmán és Deák Ferencz kép-