Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-331

176 S3I. országos ülés január 18. Iá8l, regényéből ismeri, azon tendentiosus, polemikus regényből, mely a boldogult b. Eötvösnek kiváló hazafiúi érdeme mellett, egyik legnagyobb bűnét képezi. Mondom, azon nem csodálkozom, mert o fiatal ember, nem ismerheti tapasztalásból a régi Magyarországot, hanem azt megvártam volna, hogy lia tudja, ne ignorálja azt, hogy mi a jelentősége annak a szegedi kivételes bíróságnak. Tudvalevő dolog, hogy azt nem az eddigi közbiztonsági szervezet ellen lehet felhozni, hanem egyenesen a zsandárság ellen képez az czáfolhatatlan argumentumot {Ügy van! a szélső baloldalon)] mert a t. képviselő ur is tudja, hogy azokat az állapotokat egyenesen a zsandárság korszakából vettük át, akkor keletkeztek azok a viszonyok, a melyeket már most későbbi korszakban, midó'ii a pandúrok lettek ismét visszaállítva, kellett helyrehozni. Ez a szegedi kivételes bíróság oly emléket állított a katonai csendőrség intézményének és oly argumentumot képez ellene, melyet valóban sohasem volna szabad tekintet nélkül hagyni. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Hanem legnagyobb hiányát képezi ezen törvényjavaslatnak az, hogy a csendőrök szolgálati utasítása egyenesen a kormánynak van átengedve; holott ez képezi annak legfontosabb részét ugy administrativ szempontból, miut azon szempontból, hogy a polgároknak személyes szabadsága kellőleg megóva maradjon. Helyesen utalt erre a hiányra tegnap Szilágyi Dezső t. képviselő társam is; csak azt sajnálom, hogy nem vonta le ezen észleletekből a kellő consequeníiát, t. i. azt, hogy nem mondta ki: ő nem fogad el olyan törvényjavaslatot, melyből hiányzik a kellő garantia arra nézve, hogy a csendőrség kellőleg fcg-e majd eljárja a maga tisztében, meg fog-e felelni a közbiztonság iránti feladatának; melyben nincs garantia arra nézve, vájjon a személyes szabadságnak nem lesz-e hátrányára — mondom, hogy ily törvényjavaslatot el nem fogadhat. Én előttem ez az egyik legfőbb oka annak, hogy azt nem pártolom. Nagyon fontos a csendőrségnek adandó utasítás mindenesetre legelőször is administrativ szempontból és szükséges e felett törvényhozásilag intézkedni, szükséges, hogy ezt törvénybe iktassuk. A zsandárságnak, vagy katonai csendőrségnek kétségtelenül legnagyobb hátránya administrativ szempontból az, hogy nem áll a tisztviselőknek feltétlen rendelkezése alatt. A csendőr mindenekelőtt saját tisztjének, saját katonai felsőbbségének van alárendelve; ez az, a melynek feltétlenül, a katonai fegyelem teljes szigorának sauctiója mellett engedelmeskedni köteles; hiába parancsol neki bármit a polgári tisztviselő, ha ő abban összeütközést lát avval, a mit neki katonai felsőbbaége rendel. A t. ministerelnök ur tegnap azt méltóztatott mondani: eskü fogja a csendőrt arra kötelezni, hogy a polgári hatóságnak engedelmeskedjék. Hát hol van az az eskü, miért nincs benne a törvényben, hogy lássuk: mi garantiát nyújt ezen eskü arra, hogy a csendőr a polgári hatóságnak engedelmeskedni fog? {Elénk helyeslés a baloldalon.) Hanem ezen esküvel szemben (Halljuk !) Tidj képviselő ur, a ki mint erdélyi ember ismeri a zsandárság eljárását, azt mondta, hogy azért is igen jó, igen ezélszerű a zsandárság intézménye, mert igy a szolgabíró nem fog többé zsarnokoskodhatni, mert a zsandár felmutatja neki a maga nyomtatott utasítását, melyet folytonosan a táskájában hord és remonstrál a tisztviselő rendelete ellen. Már kérem, ha egy alárendelt közegnek, a melynek feladata csupán csak a végrehajtás, joga van remonstrálni a rendelet ellen: ez annyit tesz, hogy az alárendelt végrehajtó közeg felette áll a valóságos tisztviselőnek; ez annyit tesz, hogy in ultima analisi, a közbiztonság fenntartása nem a polgári tisztviselőktől, hanem a zsandároktól függ. De különben is intézkedni kell a legnagyobb pontossággal az utasításban arra nézve, hogy miként lehet a különböző polgári hatóságoknak igénybe venni a csendőröket. Mert érintette tegnap a t. ministerelnök ur is azt, hogy miként rendelkeznek a tisztviselők a csendőrökkel, hogy az az administratiónak a gyakorlatban legnehezebb feladataihoz tartozik. Tudjuk azt, hogy a csendőrséggel különböző hatóságok rendelkeznek; folytonosan rángatják ide is oda is. Ezen nehéz viszonyokban eligazodnak ugyan a hatóságok egymás között az önkormányzat keretében gyakorlati utón, de kérdem, ha ezen dolgokhoz hozzájárul &gy pedáns gyakorlatiasan és meglehet ügyetlen utasítás, nem fog-e az a szolgálatban oly zavarokat előidézni, melyek keservesekké fognak válni a közbiztonságra. És hogy méltán lehet tartanunk pedáns, inpr. ktikus utasításoktól, azt magokból az előttünk fekvő előterjesztésekből is láthatjuk, mert nagyon valószinű, hogy a mint recipieálják az egész intézményt, ugy fogják recipiálni azon utasításokat is, melyek nem a magyar viszonyokhoz, hanem azoktól nagyon eltérő viszonyokhoz vannak alkalmazva, mert a mi Linczbeu vagy Csaszlauban helyes, az a magyar alföldön nem jó. Hogy pedig ezen utasítások nem lesznek helyesek, az látszik például abból, ex ungve íeonem, — hogy a midőn a második kerületről beszélnek, melynek legnagyobb része síktérséget foglal magában, ott az arányt ugy állapítják meg, a gyalog és a lovas csendőrök között, hogy a 840 caeudőrből 720 gyalog és csak 120 lovas lesz, holott, ha valahol, itt van a lovas csendőr kiváló mértékben indikálva. (Ügy van! a szélső balon.) De a mi egy legfőbb tekintet t. ház, az az/