Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-331
331. országos ülés január 18 1881. 177 hogy ki áll jót azért, hogy ezen utasítások, a melyeket kizárólag a kormány fog készíteni, hogy ezek nem lesznek hátrányosok a polgárok személyes szabadságára ? (ügy van ! a szélső balon.) Én nyíltan megvallom, hogy féltem a polgároknak egyéni szabadságát a t kormánytól. {Helyeslés a szélső balon.) Rá bizni egyátalában nem vagyok hajlandó. A mely kormány mindenben oly világosan kimutatja centrálisaié hajlamait, a mely oly nyíltan evez a rendőr-állam behozatala fölé, mely kormány auspitiuma alatt a büntető törvénynek a kihágásokról szóló törvény értelmében valósággal codificálva lett az önkény, a mely kormánynak elnöke rendőrökkel kisértette végig itt a fővárosban a váczi utón azon küldöttséget, mely Kossuth Lajoshoz zarándokolt, (Ugy van! a szélső balon) én azon kormánytól nem várom, hogy oly utasításokat ad a csend őröknek, a melyek által a polgárok szemétyes szabadsága biztosítva lesz. Nsgyon valószínű, hogy a mint voltak korábbi időkben, ugy lesznek ezentúl is spitzlik a zsandárok, mert a kémrendözer minden centralisticus kormányzatnak kinövése. A csendőrség annyira offerálja magát, mint alkalmas eszköz, a politikai kémkedésre, hogy azért, hogy feladatának megfelelhessen, oly szabadságokkal fogfel ruháztatii, melyek a ház szentélyére s általában a személyes szabadságra nézve sérelmesek lesznek. De bár mennyire sikerülne is, — ha mindjárt a törvényhozás kebelében történnék és — utasításokkal kellőleg megóvni a személyes szabadságot, még akkor is maga a katonai szervezet folytonos fenyegetés marad ránk nézve, mert annak az a tulajdonsága, hogy fenyegetve van általa a polgárok szabadsága, magában az ínstiíutió természetében rejlik. Említette ezt tegnap Szilágyi Dezső t. képviselő ur és maga Zay képviselő ur is azt mondta, hogy szükséges e tekintetben garantiákat felállítani. Pázmándy képviselő ur pedig annyira ment, hogy ezen szempontból szükségesnek tartja egy államtanács felállítását, hogy ez azután a polgároknak a zsandárság részéről való sérelmei esetén az orvoslást megadja. De különösen aggályos ezen intézmény nálunk, hol a katonai szellemnek egyik legkiválóbb vonása a polgári osztálynak és mindennek, a mi nem katonai, lenézése. Ezt eltanulja a magyar katona, a kiből a zsandár lesz az osztrák hadseregben és^ majd ugyanazon buta gőggel, ugyanazon elbizakodottsággal és az ott fényes példákból megtanult erőszakoskodással át fog jönni a esendőrséghez. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert hiszen tudjuk, hogy a csendőrségi legények az osztrák hadseregből fognak átjönni a csendőrséghez. Ez maga, nézetem szerint, elegendő ok KÉPVH. SJAPLÓ 1878—81. XVI. KÖTET. volna arra, hogy a csendőrség katonai szervezetéhez bozzá ne járulhassak. Ugy is elég szerencsétlensége ezen nemzetnek az, hogy itt ül a nyakán egy idegen hadsereg, nem hogy még polgári viszonyaiban is káplár pálcza alá hajtsuk a polgárokat. Ettől ezen nemzetet meg akarom óvni. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, t. ház, egyátalán nem lehet azt tagadni, hogy ezen törvényjavaslat elfogadása ismét jelentékenyen hozzáfog járulni a régi megyei autonómia lerombolásához. Azt mondja a t. ministerelnök ur: mindössze is mit vészit a megye ? elveszti a csendbiztost és azt, hogy maga fogadja a csendlegényeket s hozzáadatott ehhez még az, hogy ugy is a főispán nevezi ki a csendbiztosi: ; tehát utóvégre mit vészit a megye ? Legyen szabad erre megjegyeznem, hogy a főispán is csak a megyéhez tartozik és ha kedvezőre fordulnak a viszonyok, igen könnyen meglehet ismét tenni azt a változtatást, hogy a csendbiztos kinevezése elvétessék a főispántól és hogy az ismét választassák. De ha több nem volna is, ez is ason részleges fosztogatáshoz tartozik, melylyel a megyét folytonosan kivetkőztetik jogaiból. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De nemcsak ezt veszíti el a megye, hanem ennél sokkal többet. Elveszti a közbiztonságról való gondoskodást, elveszti tekintélyét, melyet a közbiztonságról való gondoskodása alapján eddig élvezett. Legyen szabad itt megemlékeznem arról, hogy midőn Borsodmegye tisztviselője voltam, {Halljuk! a, szélső baloldalon) ott egy zsiványcolebriíás merült föl s a megye egy részében különösen meg volt bomolva a közbiztonság. A megye rögtön intézkedett, azonnal szaporította a legényeket, fegyvert szerzett, melyhez az akkori belügyminister, Wenckheim, készségesen megadta az esEközöket. Rövid idő alatt segítve volt a bajon. Nem tudom, hogy a mostani csendőrség a maga pedáns, katonai bureaucratiája mellett, fog-e oly gyorsan és sikeresen intézkedni, mint mi akkor a megyében. De ezt csak azért vagyok bátor felhozni, hogy az ily intézmény megbízhatósága, melylyel oly nagy mérvben képes a megye a polgárok jólétéről, biztonságáról gondoskodni, azután igen nagy mértékben függ attól, hogy magának a megyének a tekintélye a nép előtt fenntartassák, emelkedjék. Ezt a tekintélyt fogja a megye elelveszüeni. Mondom, ha egyéb nem volna is, csak a mit a t. ministerelnök ur elmondani méltóztatott, kétségtelen, hogy itt ismét az a processus követtetik, hogy az articsóka egy két levelét ismét letépik. Az az eljárás t. ház, melyet a t. kormány s különösen annak lelke a t. minister23
