Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-318

J2 318- országos ülés deczember 13. 1880. hivatalosan, a mi az iratokból kitűnnék" s ekkor szavazhat az elhalasztásra, szavazhat bizalmatlanságot s ha tetszik, megindíthatja a vád alá helyezési keresetet is a maga törvényes utján. Semmiféle korlátozás abban, hogy a kormány felett Ítéljenek, nincs, nem is lehet; de szándékában sincs senkinek. Én azonban, t. ház, azt tartom, hogy a nemzeti zászló sértetlensége megvédésének érdeke nem abban rejlik, hogy midőn — ismétlem — a fennálló s szabályaink és törvényeink értelmében véghezvitt vizsgálat azt deríti ki, hogy annak megsértése nem történi, akkor is minden áron azt igyekezzünk állítani, hogy bizony megtörtént. {Elénk helyeslés johbfelol: Ugy van!) Ugron Gábor {közbeszól): A jegyzőkönyv beszél! Tisza Kálmán ministerelnök: Méltóztassanak elhinni, hogy én a magyar nemzeti zászló becsületét védem ugy, mint a hazának bármelyik fia. Ugron Gábor: Látjuk! (Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: Védem és az ahhoz kötött eszméket védtem akkor is, midőn e tárgyban igen sokan koruknál, mások vérük mérsékleténél fogva hallgattak, mert bizony nem volt kellemes védeni. (Ugy van! johbfelol!) De azt, hogy ezen ügybői — s erre vonatkozólag a bizottságba tett nyilatkozatom elferdítve közöltetett — mondom, hogy ezen ügyből, melynek valószinütlensége szerintem már az első perczben tisztában volt, csináljunk egy még hosszabbra kinyújtott feszültségi — nem akarom mondani izgatás! — eszközt, azt helyesellietőnek semmi szempontból nem tartom. (Helyeslés jobb/elől. Ellenmondás a szélsőbalon.) Igenis, magán viselte a valószínűtlenség jellegét, azért, mert, hogy az Eger városában, a hol — mellesleg megjegyezve — meglehetős éles tollú ellenzéki hírlapírók is vannak, —• hogy az Eger városában, mondom — október 4 én ejtett sérelemről csak a másik év júniusában értesíttessék a közönség, ebből ugyan következtetni lehet, hogy a sérelem valószínűsége nem forog fönn. (Ugy van! Ugy! van a jobboldalon.) De elmondom azt is, a mi azon nyilatkozatomnak szintén helytelen magyarázatával tétetett közzé, a melyet nem bizalmas körben, hanem nyilvánosan, a kérvényi bizottságban tettem, hogy igenis, én azért is örültem és örülök unnak, hogy a vizsgálat kiderítette, hogy a magyar nemzeti lobogónak ezen megsértése nem történt, mert, ha az ellenkező derült volna ki, ha az derült volna ki, hogy történt, én, mint Magyarország belügyministere, kötelességemnek tartottam volna mindazon Egerben székelő hatóságok ellen — legyenek azok városiak, vagy megyeiek — a melyek ezt nekem nem jelentették, a legszigorúbb fegyelmi vizsgálatot megindítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Derültség a, szélsőbalon) Es biztosíthatom azon képviselő urakat, kiket ezen nyilatkozatom jó kedélyhangulatba helyezett, hogy ha valahol Magyarország területén ilyesmi csakugyan megtörténnék, — a mi remélem, nem fog megtörténni — és az illető hatóságok nekem nem fognák bejelenteni, lesz gondom rá, hogy ne nevessenek — hanem igenis, megbánják mulasztásukat. (Elénk helyeslés a jobb| oldalon. Nyugtalanság a szélsőbalon.) T. ház! Még csak egy pár szót kívánok szólni. (Halljuk! Az előttem szólott képviselő ur beszélt a katona-clique hatalmáról, beszélt a bizalmáról, melylyel — ő maga bár sajnálja, hogy igy van, — ha jól fogtam fel szavait, a katonatiszti kar többségének alkományunk iránti tiszteletérői viseltetik s azt mondta, hogy ő bár nem barátja elvben sem a közös hadseregnek, de megvallja, hogy ezt az állapotot mégis sajnálja; hogy sajnálja a nemzet s a hadsereg tagjai köztti feszült viszonyt. A felett, hogy katonai clique nem uralkodik felettem, nem szabályozza tetteimet, nem vitatkozom. Én érzem, hogy szemben mindenkivel, tehát a katonasággal is — cliqueket nem ismerek, — teljesítem azt, mi hazám javára kötelességem. De igenis, nem tarthatom helyesnek, ha egy törvényeinkben gyökerező testületnek tagjai iránt, a magyar képviselőház kebelében, becsületökre semmi esetre nem váló nyilatkozatok tétetnek. Nem tartom helyesnek .... Csanády Sándor: Kinek szólott ez? Tisza Kálmán ministerelnök: Csanády urnak nem, hanem annak, ki előttem szólott. Mondtam pedig, miért? Azért, mert én legalább abban a vélemém^ben vagyok, hogy ha egy törvényes, hazai testület tagjainak többségéről az mondatik, hogy az ország törvénye és alkotkotaiánya iránt nem viseltetik kellő tisztelettel: ez olyasmi, mi nem válik becsületükre; pedig ez aggályát a képviselő ur — ha jól értettem — kifejezte. Ha nem jól értettem szavait, méltóztassék megmagyarázni; szívesen elfogadom. De azt kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem áll az ma, mintha a nemzet többsége s a hadsereg tagjai közit feszült viszony léteznék s bátor vagyok ehhez megjegyezni még azt is, mit már itt egyszer jeleztem, hogy ha ez beállana, egyike volna a legszomorúbb jelenségeknek, a legszomorúbb eseteknek, de hogy éppen azért, meggyőződésem szerint hazafiság elleni bűnt követnek el azok — s ezt már nem a t. képviselő urnak mondom, mert ő nem nyilatkozott ily irányban, — kik egyes tagok kihágásai miatt nemcsak azok megfenyítését követelik, hanem az egész testületet támadják meg. (Élénk