Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-330

170 330. országos ülés január 17. 1881. gyoződést táplálom, hogy igenis egy helyes reformot létesítettünk s ha ezen irányban a garantiákat megszereztük, azt a meggyőződést táplálom, hogy megtettük mindazt, a mit a közbiztonságnak szilárdítása, országunk állapota meg kivan, de kapcsolatban vele nem mulasztottunk el megtenni semmit, mit a rendőrségnek ezen növekedő hatalmával szemben, a polgári szabadságnak és a polgári jogkörnek sérthetetlensége érdekében megtenni kötelességünk volt {Élénk helyezés a baloldalon.) És ebben az értelemben általánosságban elfogadom a törvényjavaslatot, (Elénk helyeslés a haloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök és belügyminister: Hogy a t. házat többszörös felszólalással ne fáraszszam, óhajtottam volna csak a vita esetleges berekesztése után szólani. De ugy vagyok értesülve, hogy többen kivannak szóllani. így tehát szót kérek azért, hogy a közvetlenül előttem szólott két t. képviselő ur előadására refiectálbassak. (Halljuk!) Mielőtt ezt tenném, csak két megjegyzésem van Orbán Balázs képviselő ur beszédére. (Halljuk!) Helyre kell ugyanis igazítanom egy számszerű állítását, a mennyiben ő azt mondotta, hogy körülbelül 1.600,000 írt évi több kiadásba fog kerülni a csendőrség, mint került az eddigi rendőri közegek fenntartása, holott a nyomtatásban kiosztott indokolás szerint nem egy millió hatszáz ezer írtról, hanem 750 ezer frtról van itt szó, a mi számtanilag meglehetős nagy különbség. A másik, amit előadására megkívánok jegyezni az, hogy azt, vájjon történt-e valaha oly visszaélés, mint a milyent ő említett, vagy nem, azt ugyan nem tudom, de határozottan merem állítani, hogy 1875. év óta nem történt meg az, a mit ő mondott és igy már maga ezen körülmény kizárja a törvényjavaslat ellen emelt vádját, mintha az a választási erőszakoskodás miatt alkottatnék. De kizárja ezt azon időpont is, melyre a törvényjavaslat életbeléptetése tervezve van. Ezt előre bocsátva, áttérek az előttem szólott két képviselő ur beszédére. (Halljuk!) Irányi Dániel t. képviselő urnak azon észrevételére, hogy e javaslat a megyei önkormányzaton ejtene valami érzéken}? csorbát, az előttem szólott képviselő ur beszéde után csak keveset kell mondanom. Mi volt a helyzet eddig és miben állott ezen szempontból az a megyei önkormányzat ? mert hiszen á szolgabíró, a polgármester viszonyát a rendőri közegekhez a törvényjavaslat nem változtatja meg. Állott abból és nemcsak 1870 óta a legfőbb megyében, mert igen sok megyében az előtt is az volt, hogj? a csendbiztost kinevezte a főispán, a csendlegényeket pedig fölfogadta hol a szolgabíró, hol a szolgabíró az alispánnal együtt, hol az alispán a főispán tudtával és ezzel vége volt. Állott tehát ezen autonomicus jog, mely most elvétetik, szórói-szóra ennyiből. Hogy ebben valamely nagy oszlopnak kirántása rejlenek, az autonómia alól, azt én magam részéről nem látom be. Méltóztassék megengedni a t. képviselő ur, nem csak azok az okok, melyeket ő felhozott: a személyzet elégtelensége, a személyzet megbízhatatlansága, nem ezek az okok egyedül vagy talán nem főleg ezek az okok voltak azok, melyeknél fogva a közbiztonsági Bzolgálat kötelességét helyesen nem volt teljesíthető. De az ok feküdt épen azon rendszerben, a mely, ha meg nem változtatik, katonai fegyelem utján sem lenne a bajon segítve és a mely rendszer mellett minden járásnak némileg, de már positive minden megyének rendőri közegei egy oly elszigetelt testületet képeztek, mely az ország többi részeivel organicus kapcsolatba hozható nem volt. Méltóztassanak megengedni, ha mind oly jelesek lettek volna is a rendőrök, biztosok és közlegények a milyenek kívánatos, hogy legyenek és a milyen egy részök határozottan volt is: ezen rendszer mellett teljesen megfelelni a szolgálat helyes igényeinek nem lettek volna képesek. Azt mondja a képviselő ur, hogy a szám nem volt elegendő, mert a belügyminister megtagadott minden szaporítást. Tagadhatatlan t. ház, hogy sokszor kellett ezeu a téren is — kötve lévén kezem a költségvetés által — megtagadni a követelt szaporítást. De el merem mondani, hogjr a legtöbbet tettem, a íegengedékenyebb voltam épen a közbiztonsági közegekre nézve, bár természetesen nem tehettem — ismétlem, megkötve lévén kezem a költségvetés által —annyit, a mennyit kívántam és a mennyi esetleg szükséges is lett volna. A képviselő ur az oktatást említi. Tökéletesen igaza van. Kell a rendőrnek vagy csendőrnek, vagy elméleti oktatás, vagy szolgálati próbaidő. De kérdem, az eddigi rendszer mellett képzelhető-e az oktatás? Az ország egy néhány megyéjében újabban vannak járási rendőri kaszárnyák, a hol 5—10—15 legény együtt van. Itt még lehetett volna oktatásról szólni, de ez kivételes helyzet. Az általános helyzet, a mint talán méltóztatnak tudni, az, hogy még csak egy járásnak a csendőrei is, 5—10 csendőrlegény, nem egy helyen lakik, hanem elszórva a faluban saját házukban s csak akkor találkoznak, ha a hadnagy vagy a szolgabíró kettőt, hármat összerendel. Az ily rendszer mellett oktatásról, tanításról, azt hiszem szó nem is lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Mindezek alapján azt látom, t. ház, hogy épen azon szempontok is, melyeket Irányi t. kép-