Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-330

330. országos ülés január 17. 1881. 167 mellőzésévei oda utasítja a belügyministert, hogy a közbiztonsági szolgálat rendezése iránt a törvényhatóságok önkormányzati jogainak fenntartása alapján törvényjavaslatot terjeszszen elő." (Élénk helyeslés a szélső balfelöl.) Ajánlom ezen ellenindítványt elfogadás végett. (Elénk helyeslés a szélső balfelöl.) Szilágyi Dezső: Nem gondolom, t. ház, hogy a fennforgó törvényjavaslattal ugy, a mint azt előttem szólt képviselőtársam his£i, az alkotmánynak egyik biztosítéka nem leromboltatnék, de csak meg is ingattatnék. Nem gondolom azt sem, hogy a rendőri hatalomnak a törvényhatóságok kezébe letéteméiryezett része ezen törvényjavaslattal csorbát szenvedjen, mert nem arról van szó, hogy a törvényhatóságok azon hatásköre, miszerint rendőri tilalmakat és szabályokat bocsáthatnak ki és a rendészet különböző ágaiban határozatokat hozbatnak,tőlük elvétessék és az állam kezében összpontosittassék, hanem egyszerűen arról van szó, hogy a foganatosító közegek, tehát azon közegek,a melyek a közbiztonság körében felmerülő foganatosító teendőket végzik, államivá tétetvén, egy hatásosabb szervezetbe egyesittessenek. Tehát mig a törvényhatóságok kezében a rendelkezési jog megmarad és a rendőri hatalom gyakorlatának az a része, a mely náluk jelenleg meg van, tovább is meghagyatik, addig a törvényhatóságok jogkörének csorbításáról szólni nem lehet. De mi itt a kérdés? Nézetem szerint ez abban Összpontosul, hogy országunk viszonyai és a közbiztonsági szolgálat természete megkivánják-e azt, hogy az a fegyveres erő, a mely országszerte a közbiztonsági szolgálatot végezte, ne maradjon eddigi rendezetlen, össze nem függő és fegyelmezetlen és igy hatálytalan állapotában, hanem nyerjen oly szervezetet, a mely őt feladataira nemcsak képesebbé , hanem működésében erélyesebbé és szabatosabbá teszi. És ebben a tekintetben előttem szólt képviselőtársam meg fogja nekem engedni, hogy Magyarország számára a fejlődésnek alig van más útja, mint a szomszéd müveit államok számára, mert ezen országban a közbiztonság szükségei lényegükben nem különböznek azon szükségektől, a melyek a szomszédállamokban felmerültek és a melyek mindenesetre megérdemlik a megvizsgálást és megfontolást a tekintetben, hogy azon megoldási módok, a melyek a szomszédállamokban kivétel nélkül nemcsak helyeseknek találtattak, hanem a közszabadsággal ki is békittettek, Magyarországon nem váltak-e teljesen szükségesekké. Ebben az országban, t. ház, a melynek közbiztonsági állapotáról bővebben beszélni itt felesleges, a melyre nézve csak a legújabb időben azon jellemző tény merült fel, hogy nem egy községe van az országnak, a hol az éjjeli biztonság és a közbiztonság fenntartása forma szerint bérbe adatott vállalkozóknak (Mozgás a szélső baloldalon) — gondolom, ezen tényeket mindenki fogja ismerni — ebben az országban csakugyan gondoskodni kell arról, hogy azon fegyveres erő, a melynek ezen szolgálatot teljesítenie kell, szervezetében tökéletesbíttessék. Már most, uraim, ebben a tekintetben a gyakorlat és a politika nem mutat fel más hatályosabb utat, mint azt, a melyet nagyban ezen törvényjavaslat követ. Ez az út pedig, uraim, kettőből áll: Az egyik az, hogy a helyi, tisztán, kizárólag helyi jeléggel biró egyes rendű fegyveres csapatok egy egész általános szervezetbe hozassanak és egyesittessenek; — a másik pedig abban áll, hogy ezen általános szervezetnek rendje, szolgálata, fegyelme és az abban fennálló szigor, a katonai erő mintájára, ahhoz hasonlóvá tétessék. Ez a két mód volt, a mint eddig a magyarországi igényekhez hasonló igényekkel biró külföldi mívelt államok, közbiztonsági szolgálatukat szervezték. És ha ez a törvényjavaslat ezt szándékolja, a mennyiben ezt szándékolja, én kifogást ellene nem teszek, hanem abban a részben a törvényjavaslatot általában elfogadom. De midőn ezt teszem, uraim, ehhez hozzá kell fűznöm egy feleletet, egyik előttem szólott, gondolom, Szederkényi képviselő urnak. 0 azt kérdezte tőlem, mikép fogom én azt egyesíthetni azzal, a mit egy időben mondtam itt az államrendőrség szervezetéről — méltóztassék megérteni, az államrendőrség szervezetéről — hogv az legyen a katonaihoz analóg szervezetű és bizonyos fokig a helyi jellegnek is megfelelő. A mi azt illeti, hogy a katonai szervezethez analóg legyen, azon nézetemmel ezen javaslat főbb vonásaiban megegyezik. Mert ne vezesse félre az előttem szólott képviselő urat az a körülmény, hogy fegyelem tekintetében és bizonyos viszonyokra nézve ezen fegyveres csendőri csapatok a honvédelmi ministernek vannak alárendelve. Az nem mutat egyébre és az nem következése egyébnek, mint a katonaihoz analóg szervezetnek. De ezen törvényjavaslat világos tenora szerint a csendőrségi csapatok és ezredek, nem állanak sem a hadseregnek, sem a honvédségnek kötelékében, ők tehát nem valóságos katonák: ők külön fegyveres, szervezett erejét képezik a rendőrségnek, a katonai erőnek mintájára való fegyelemmel és szervezettel; de nem kiegészítő részei a honvédségnek, nem katonai csapatok és igy első tekintetben a javaslat megfelel azon követelménynek, melyet felállítottam, t. i. hogy a katonai erő mintájára van szervezve. Es itt engedjen meg nekem előttem szóllott Irányi t. képviselőtársam, ha megjegyzem, hogy ő teljesen lehetetlenre törekszik, ha azt