Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-330

166 830, országos ülés januär 17. 1881. szólalt fel, panaszt emelt a belügyminister ellen a miatt, hogy valahányszor a megyék a közbiztonsági személyzet szaporítása iránt folyamodtak, mindannyiszor elutasíttatíak. Ha a közbiztonsági személyzet a kellő számra emeltetik, akkor azt hiszem, hogy sok panasz, a mely most emeltetik, el fog enyészni. A másik ok, a mely miatt a közbiztonság tökéletlen, a személyzetnek tudatlansága, kötelességeinek nem ismerése. És ezen nem fogunk csodálkozni, ha meggondoljuk egyrészt azt, mi módon alakittatik, mi módon toboroztatik a pandúrszemélyzet, ha másrészt nem hagyjuk figyelem nélkül azon csekély fizetést, a melyet a csendőrök húznak. Oly csekély ezen fizetés, hogy mindenki, a ki kenyerét másutt megkeresheti, igen szívesen mellőzi a pandurszolgálatot és a mint módját ejtheti, elhagyja azt. Már évekkel ezelőtt bátor voltam figyelmeztetni a t. minister urat arra, hogy a mi közbiztonsági személyzetünk a maga kötelességét nem ismeri; figyelmeztettem különösen azon intézkedésre, a mely Olaszországban és tudtommal más államokban is létezik, a mely szerint t. i. a csendőrség és egyáltalában véve a közreudészeti személyzet bizonyos szakszerű oktatásban részesül, mielőtt szolgálatra bocsáttatik. Ha nem csalódom, Olaszországban 6 hónapi tanfolyamon kell keresztül menniök a csendőröknek, a kiket — közbevetőleg legyen mondva Zay képv. urnak — nem bersaglierinek, mert ezek valóságos katonák, hanem carabinierinek neveznek — mondom 6 hónapi tanfolyamon kell keresztül menniök, mielőtt szolgálatra alkalmaztatnak. Ezen tanfolyam magában foglalja egyrészt a büntető törvényeknek és bűnvádi eljárásnak lényeges §§-ait, másrészt mindazon tudni valókat, a miket a csendőrtől megkívánnak. Ha tehát minálunk is előleges oktatásban részesittetnék a csendőri személyzet, azt gondolom, sokkal kevesebb panaszra szolgáltatna okot, mint a mennyire eddigelé volt alkalom. További oka azon elégedetlenségnek, a mely a közbiztonság terén országszerte nyilatkozik, a csendőrségnek megbizhaí.lansága. Ez a megbizhatlanság kétféle irányban nyilvánul, a mennyiben t. i. fájdalom, nem mindenkor becsületes, nem mindenkor megvesztegetbetetlen egyének a.'-^ok, kikre a közrend fenntartása bizatik, másrészt nem mindenkor oly ügybuzgók, oly bátrak, oly elszántak, hogy ha kell, áletöket is koczkáztassák a közrend fenntartásáért. De ez megint onnan ered, mert a rósz fizetés miatt nincs elég választék, hogy csak mindenképen tisztességes, mindenképen megbízható egyének szereztessenek a közbiztonsági szolgálatra. Ha, a mit én is helyeslek, oly intézkedés tétetik, hogy csendőrnek csak régi kiszolgált s oly katonák alkalmaztassanak, kik a zászló alatt magokat példásan viselték, olyanok, kik magukat az ellenség előtt bátorságuk által kitüntették, akkor azt hiszem, hogy azon bajnak, melyet az imént jeleztem, szintén eleje fog vétetni. Végre a negyedik ok, mely miatt közbiztonságunk és annak szolgálata gyarlónak nevezhető, a csendőri legénység laza fegyelme. Ezt elismerem s ennek megváltoztatását óhajtom. De azt gondolom, hogy ha szigorú, valóban katonai fegyelmet hozunk is be, a mint én kívánom, a megyei csendőrség testületébe, azért nem szükséges, hogy azt a megyék kezéből kiragadjuk. Ha a megyei főcsendbiztos és a járási csendbiztosok kiszolgált, becsületes és bátor tisztekből vétetnek, ha az altisztek és csendlegények kiszolgált és magukat a zászló alatt derekasan viselt altisztek és közlegényekből toboroztatnak, akkor a fegyelmet könnyű lesz fenntartani és akkor azon panaszokat, melyek a fegyelmetlenségből erednek, szintén el lehet távolítani. Ezek azon okok, melyek miatt a mostani közbiztonság ellen méltán panaszkodhatunk, de ezek egyszersmind azon módok, melyek által ez állapotokon segíteni lehet, a nélkül, hogy a közbiztonsági szolgálatot a megyék vagy törvényhatóságok kezéből kiragadnék. (Ugy van! a szélsä balon.) T. ház! Mióta az úgynevezett alkotmány, — önök igy nevezik, én nem ismerem el annak, — helyreállíttatott, azóta a kormány és az azt pártoló többség azon intézményt, melyet még a 48-ki törvény is az alkotmány bástyájának nevezett, egymásután sarkaiból kiforgatni igyekszik, egyik bástyát a másik után lerontja. Most is egy hasonló bástyát, a megyéknek azon jogát, hogy a közbiztonság felett őrködjenek, alá akarják ásni. Lejtőre léptek uraim, melyen végzetszerűen lejebb és lejebb haladnak. Ez a nehézségi törvénynek következménye. Állapodjanak meg uraim, nehogy jöjjön idő, midőn nem csak mi, hanem önök is bánui legyenek kénytelenek a pillanatot, melyben azon biztosítékoktól fosztották meg a magyar alkotmányt, melyre annak a múltban szüksége volt és a jövőben szüksége lehet. (Tetszés a szélső balon!) Én nem akarom önöket e térre követni, meg levén győződve, hogy a megyei intézményt, megtisztítva a fattyú hajtásoktól, a mai kornak követelményeivel meglehet egyeztetni. Nem akarom, t. h kinövésekkel együtt a törzBet is levágni; nem akarom a vizzel, a melyben fürösztöttük, a gyermeket is kiönteni. Ennélfogva kijelentem, hogy a jelen törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául nem fogadom el. De miután óhajtom, hogy a közbiztonsági szolgálat rendeztessék és javittassék, arra kérem fel a t. házat, hogy a következő elleuindítványt elfogadni méltóztassék. (Halljuk! Ildijük /) „A képviselőház a jelen törvényjavaslat