Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-330

330. orsz gos ülés január 17. 1881. 165 Én, t. ház, a mai viszonyokat Magyarorszá­gon, közbiztonsági tekintetben, tarthatatlanoknak találom. Tüzetesen foglalkoztam ezen kérdéssel, megnéztem az erdélyi csendőrséget is, mely nem osztrák intézmény, hanem semmi egyéb, mint az egész Európában díró cópiája a franczia csend­őrségnek. Hogy ránk nézve a csendőrség igen kínos múlttal bir, az sajnos, de annak nem maga az intézmény az oka, hanem oka az, hogy a Bach­korszak alatt ezen intézménynyel visszaéltek és politikai czélokra, üldözésekre használták fel. Megengedem és meg is vagyok győződve, hogy ezen intézmény akkori applikatiója rósz volt és lehet azt most is, a jövőben is roszul applikálni. De hogy maga az intézmény azért helyes és minden jól berendezett államban szük­séget képez, azt bátor vagyok állítani. Én ugy látom, hogy a mi a politikai visszaéléseket illeti, azok ma, a pandúrok korszakában ép úgy elő­fordulnak egyes esetekben, a mint talán előfor­dultak Erdélyben (Egy hang a jobbóldalon : Nem fordulták elő!); én nem tudom, hogy előfordultak volna, de előfordulhattak. Ez ellen sem az egyik, sem a másik intézmény semmiféle garantiát nem nyújt. Magyarországon a megingatott közbiztonsá­got okvetlenül védeni kell. Erre a pandursági intézmény, mint lokális rendőrség nem elegendő. Nem elegendő először szám szerint és má­sodszor nem eléggé erélyes hatáskörében. A kato­nai fegyelem minden csendőrségnél be van hozva, mert lehetetlen csendőrséget képzelni katonai fegyelem nélkül. Ezen motívumoknál fogva éu a törvény­javaslatot elfogadom s azt hiszem, hogy t. barátaim tévednek akkor, ha Magyarországot ugyan az ő radikális nézetük szerint akarják formálni és regenerálni, a mihez én is csatlakozom, hanem én Magyarországot mindenekelőtt egy erős országgá akarom tenni és nekem az nem motí­vum, midőn egy maradandó államintézmény be­hozataláról van szó, ki ül kormányon, hogy fog azzal visszaélni, mert én arra más garantiákat akarok teremteni. Igenis szükségesnek tartom, hogy midőn mi a modern európai államintézmé­nyeket átvesszük, akkor garantiát alakítsunk arra nézve, hogy ezen csendőrségi intézménynyel a kormány nem fog visszaélni s arra szükségesnek tartom mielőbbi behozatalát egy szervezett önálló államtanácsnak, a mely megítélje azt, hogy azon panaszok esetében, melyek a csendőrség ellen fel fognak hozatni, vájjon a minister a törvény keretében járt-e el és hogy a felek köztt nem­csak a ministeri omnipotentia és önkény legyen, a mely mindig védelmezi a maga orgánumait, hanem legyen független önálló orgánum, a mely a közönség e tekintetbeni panaszainak orvoslást szerez. (Helyeslés.) Megemlíttetett Orbán Balázs képviselő ur által az erdélyi csendőrség reactionárius, vagy osztrák volta. Én, mint e kérdésben egészen pártatlan, tartozom annak constatálásával, hogy midőa az erdélyi csendőrséget megnéztem, igen hazafias és igen szakértő egyén állt annak az élén s a mi a legénységet illeti, statistíkai ki­mutatással birok, hogy 5 százaléka sincs ott azoknak, kik a Bach-korszak alatt kineveztettek, mert ott oly nagy a személyváltozás, hogy az lehetetlen is volna, miután a csendőrségnél az egész világon minden 10—15 év alatt megújul teljesen a személyzet. Ezen pártatlan felszólalás után bátor vagyok t. barátaimnak is ajánlani, hogy e törvényjavas­latot fogadják el, mert bárminemű változás fog Magyarországon előállani, minden kormánynak szüksége lesz oly intézményre, mely — a mint kívánom — tisztán a személy- és vagyonbizton­ság fenntartására van hivatva. (Helyeslés bal­és jobbfelöl.) Irányi Dániel: T. képviselőház! (Halljuk!) Nem tartozom azokhoz, a kik a régi megyéért annak számos kinövéseivel együtt rajonganak; nem azokhoz sem, kik a mostani megyei köz­igazgatást és különösen a közbiztonsági álla­potokat netán dicsérni hajlandók. Ismerem annak is, ezeknek is számos hiá­nyát; ismerem és elismerem azokat, de egyúttal azt gondolom, hogy mindezen hiányok oivosol­hatók a nélkül, hogy a közbiztonsági szolgálat közvetlenül a kormány kezébe tétetnék le és igy a megyék egy újabb jogtól fosztatnának meg. Ki fog ez tűnni, t. ház, ha megvizsgáljuk köze-' lebbről az okokat, melyek miatt a közbiztonsági szolgálat ugy, a mint van, minket ki nem elégít. Ezen okok véleményem szerint négy fő pontba foglalhatók össze. Mint már Szederkényi Nándor t. képviselő­társam említette, a mi közbiztonsági személyzetünk elégtelen; elégtelen a városokban, magában a fővárosban is; elégtelen a vidéken, kivált az alföldön, a hol a községeknek egymástól való távolsága miatt és — valljuk meg őszintén — talán a népnek szilaj természete folytán is a közbiztonság fenntartása nehézségekkel jár. Mert közbevetőleg legyen mondva, ha Erdély­ben a közbiztonság jobb lábon áll, mint Ma­gyarországon , ne méltóztassanak az erdélyi képviselő urak az alföldön létező közbiz­tonsági állapotokat az egész Magyarországra kiterjeszteni. A felső vidéken, a Kárpátok alján, azt gondolom, hogy a népnek szelíd erkölcsei miatt a közbiztonság nem kevésbé jó, mint Er­dély bérczei köztt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. képviselő ur, a ki e részben először

Next

/
Thumbnails
Contents