Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-330

Jgg S30. országos ülég Jan«ár 17. 18S1. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Egyenes kérdés intéztetvén hozzám, azt hiszem, leghelyesebb arra azonnal felelni. És itt csak egy megjegyzést kívánok tenni, arra vonatkozólag, a mit a t. képviselő ur beszédje végén felhozott, hogy 1874-ben, mint méltóztatott mondani, vagy 1875-ben még rosszabb volt a közbiztonsági helyzet, mint a minő ma. E tekintetben azt hiszem, igaza van és ezt mindenesetre bizonyítékául vehetem annak, hogy mióta szerencsém van ezen ügyekkel foglalkozni, törekedtem az adott helyzetet javítani és hogy miért nem terjesztettem elő akkor rögtön ily javaslatot, — a pénzügyi helyzeten kívül magyarázata az, hogy a javításra törekedtem más utón; hogy most beterjesztettem, annak indoka ismét az, hogy meggyőződtem, hogy más utón törekvésem kielégítő javításra nem vezetett. Ebben ezt megmagyarázván, különben igen röviden nyilváníthatom, hogy azt hiszem, magának az egész törvényjavaslatnak nemcsak czíme, de szövege jelét adja annak, hogy itt csak a rendőri szolgálatról, annak szervezéséről, nem pedig a rendőri hatalom gyakorlásáról vau szó, a mely irányban ugy a városi, mint a megyei közigazgatási közegek hatáskörét e javaslat egyátalán nem érinti. Ehhez, minthogy később méltóztatott felhozni, hogy hasonlag nem érintheti a községekben és városokban lévő helyi rendőri közegek hatáskörét — még bátor vagyok hozzátenni azt, hogy a 3. §., melyet a közigazgatási bizottság tartott helyesnek, belevenni, szintén nem szolgálhat alapul ebben az irányban nyugtalanságnak. Mert a 3. §. csakis azon lehetőséget veszi fel, hogy ha kiterjesztetik a csendőrség törvényhatósági joggal biró városokra is, ott igenis szükséges lehet a bel- és külterületre való tekintettel ez iránt intézkedni, de ezen törvényjavaslat most ezt is érintetlenül hagyja s csakis arra utal, hogy egy jövendőben hozandó törvény által lesz czélszerű ez iránt intézkedni. Ezen törvényjavaslat tehát ez irányban többet nem mondván, itt is azt hiszem, az aggodalom alaptalan. Magára a concrét kérdésre nézve pedig azt gondolom, elég tisztán megadtam a választ s épen azért, most arról bővebben szólani nein kívánok. {Helyeslés jobb/elől.) Orbán Balázs: T. ház! A Bach-rendszer legmerevebb ellentéte volt az alkotmányosságnak; felkarolta az az önkényuralomnak minden régibb és újabb hatalmi eszközeit, hogy a magyar nemzetet vissza riaszsza az állami létnek még csak gondolatától is, A vérébe fojtott és 18 évig gyötört nemzet örömrivalgásban tört ki, midőn 1867-ben a koronázott király esküvel, a törvényhozás nagy zajjal hirdette az alkotmányosság visszaállítását. A boldogságban tomboló nemzet hitte, hogy tenger szenvedései után szebb és jobb napok következnek. Rég eltűntek szép reményeink, hisz hírhedt alkotmányosságunk csak névleges és látszólagos, mind az, mit az absolutismus a mi romlásunkra behozott, ma is egész teljében virágzik nálunk, még hivatalnokai sem távoztak, itt élnek nyugdíjt élvezve. Az absolutismus minden sorvasztó intézkedése nemcsak meghagyatott, hanem még természetesebbé tétetett; az adók, illetékek, bélyegterhek megkétszereződtek, az adóprés tökéletesített, a Bach által behozott monopóliumok mind fenntartattuak; ma is elrothasztják a dohányt, a különbség csak az, hogy kétszer oly drágán mérik. Meg vannak a házainkban mindent felkutató finánczok, s hogy semmi se hiányozzék abból, a mi egykoron undorral töltötte el a nemzetet, most a mindenhatóságra törő ministerelnök ur visszaakarja állítani a Bach rendszer leghatékonyabb vak eszközét, a muszka mintára szervezett Gensd'armeriát. Azt mondja a belügyminister ur indokolásában, hogy saját meggyőződésén kívül egyes törvényhatóságok is sürgették a közbiztonsági szolgálatnak az állam általi szervezését s hogy az czéiszerűen csak katonai fegyelem alatt szervezhető. Nem tudom, hogy melyek lehettek az ezt kérelmező törvényhatóságok; de miután a belügyér uraz egyes jelzőt használja, ugy vélem, hogy nagyon kevesen lehettek; de ha többen lettek volna is, azok bizonyoson nem ugy contemplálták, hogy az egészen elvonassék a törvényhatóságok befolyása és intézkedése alól s közigazgatási és rendőrszolgálati ügyekben kizárólag a belügyminister hatósága alá rendeltessék, a mint ezt a 7. §. elrendeli. S miután a 8. §. szerint a tisztek a belügyminister beleegyezésével neveztetnek ki s miután a szervezeti és szolgálati utasításokat a belügyminister állapítja meg és adja ki, egyetértve természetesen a honvédelmi ministerrel — ki neki feltétleül enged — ez egy oly hatalmat összpontosít a belügyér kezébe, a mely anyagi törvényeink hiányában őtet mindenhatóvá s az eddiginél is veszélyesebbé teheti; s nam lesz e hazának olyan polgára, a kinek biztonsága és személy szabadsága a belügyér ur kegyelmétől vagy rósz hangulatától ne tétessék függővé, ha e törvén}- megalkottatik, a rendőrállam egész teljességében fog nálunk is beköszönteni. Azon, hogy belügyminister ur siet Bach ezen — a nemzet által száműzött — intézményét visszaállítani, egy cseppet sem csodálkozom, ismerve a hatalomhoz való szívós ragaszkodását, központosító hajlamait és azt, hogy a választások közelednek.