Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-330
330. országos ttlég január 17. 1881. 163 Az igaz, hogy a csak 1882-ik évben szolgálatba lépő esendőrséget az előbb lefolyandó választásoknál közvetlenül nem használhatandja; de a belügyér ur sokkal okosabb, ő nemcsak a kinevezendőket foghatja előleges kortes érdemek szerzésével függő állapotban tarthatni, hanem az elcsapandó mostani közbiztonsági közegeket is czéljainak megfelelőleg kihasználni s úgy egy csapással két legyet ütni. Ezen bölcs tacticájához megadja a kapcsot az 5. és 6. §., ezek azt mondják, hogy: „A szervezésnél a jelenlegi közbiztonsági közegek lehetőleg alkalmaztatnak, a kik nem alkalmaztatnak végkielégítést nyernek." Ez a lehetőleg szó hatalmas fegyver a belügyér ur kezében, az a sorok köztt olvasni tudó előtt azt is jelentheti, hogy a választásnál való magatoktartása fogja a conduitlistát megszabni. Belügyér ur indokolásában a csendőrség felállítása mellett azon egyetlen érvet hozza fel, hogy ezen intézmény az erdélyi részekben majdnem 14 év lefolyása alatt nemcsak czélszerűnek, de kitűnőnek bizonyult. A minister ur az osztrák törvényes erdélyi részekben annyira otthonosnak érezte magát, hogy az ottani csendőrségnél még a külsőség általi álczázásnak jól értett mesterségéhez sem látta szükségesnek folyamodni, meghagyta a Bach által importált s a magyar gyűlölet és kínzásra jól bedressirozott idegen tiszteket és legénységet s meghagyta azoknak Bach-korszaki Öltözetét is, elégségesnek ítélvén azt, hogy az osztrák Waffenrock ujaira egy kis veres zsinórkát várasson. Azt is tökéletesen értem, hogy a belügyér ur az erdélyi részekben azt czélszerünek és kitűnőnek találja, mert, hogy ezen Baeh-vitézek jól értenek a szelíd és vak engedelmességre szoktatott polgárok rendsícabályozásához, arról leginkább kezeskedik az itt ülő, — azaz, hogy csak szavazásokkor mutatkozó —• 60 darab kormánypárti erdélyrészi képviselő, kik a fegyelmezett engedelmesség ritka példányképei. Én, t. ház, e téren nagyon tanulságos jeleneteket láttam a tordai s más választások alkalmával, a midőn a Gensd'arm arak a kormánypárti jelöltre szavazni nem akaró s előlük barlangokba, erdőkbe menekülő választókat összefogdosták, mint valami gonosztevőket tolonczozták, kisérték be egy udvarra, bezárva őrizték s szurony között hurczolták alkotmányos jogaiknak gyakorlatára. En elhiszem a minister urnak, miszerint az ily kiíÜDŐ szolgálatokat méltányolni tudja, csak hogy engedje meg azt, hogy mi, a szabadságunkra féltékeny s a ministeri omnipontentiától a önök állandósításától irtódzó polgárok ne instáljunk belőle. De ha mellőzöm is a politikai és egyénszabadsági indokokat, tisztán pénzügyi tekintetekből sem tudnám a törvényjavaslatot elfogadni, mert az indokoláshoz csatolt költségvetésből azt látom, hogy évenkint személyi és dologi kiadásoknál 1.659,915 frt költségtöbblet mutatkozik s én nem hiszem hazánk helyzetét olyannak, hogy ezen újabb nagy kiadást, úgy is ijesztőleg nagy mérvű deficittjeinkhez csatolhatnék, nem átmenetileg, hanem maradandóiag, de még ha megbírná is nemzetünk ez újabb terhet, még akkor is inkább fordítanám azt népiskolák építésére és berendezésére azon 1,500 községben, hol semminemű iskolák nem léteznek, mert a műveltség hathatósabban védi a közbiztonságot, mint a Gensd'armok szuronya. Aztán még attól is félhetünk, hogy ezen ugy nevezett állami rendőrség lassankint a közös hadsereg kötelékébe vonatik be, a miként az Erdélyben 1875-ig volt, erre az anyag meg van, miután legénysége és tisztei és legnagyobb részben a közös hadsereg kötelékéből vétetnek át s nem épen lehetetlen, hogy ezen most roppant nagy költséggel felállítandó Gensd'armeriát adott alkalommal szabadságunk ellen is fel használhatná a közös hadügyér ur. Ez ellen semminemű biztosítékot nem nyújt az, hogy a honvédelmi mioister alá vannak fegyelmi tekintetben rendelve, mert a honvédelmi minister személye változásnak van alá vetve s különben is, önök szerint, honvédségünk nem más a közös hadsereg kiegészítő részénél, segédcsapatainál. T. ház! Még csak röviden kívánok az előttem felszólaltak némely mondataira reflectálni. Az előadó ur azt mondja, hogy a jelenlegi közbiztonsági közegek nincsenek fegyelmezve és főképen ebből következteti a felállítandónak czélszeruségét. Ugy de, t. ház, mi akadályoz, hogy azok katonai fegyelem alá vétessenek? Hisz nagyobb része kiszolgált katona és t. ház, én azt hiszem, ha azok katonai fegyelem alá vétetnek, de nem a ministertől tökéletesen és feltétlenül függőleg, hanem a megyék befolyása alatt; ha ezek igy rendeztetnének, talán ép úgy megfelelnének a kívánalomnak, mint amazok. (Ugy van! a szélsB baloldalon.) Aztán mindannyian, t. ház, az előadó ur, a minister ur, Zay képviselő ur a fősúlyt arra fektették, hogy Erdélyben milyen czélszerű, milyen nagyszerű ez a zsandár-rendszer. T. ház! Én ennek okát nem az intézményben keresem, hanem az ottani erkölcsök szelidségében. Erdélyben soha sem fordultak elő, vagy igen ritkán szegénylegénykedések, utonállások. Ott az emberek nagyon szelídek, engedelmesek. Mi sokkal későbben jutottunk az osztrák uralom békájába, de fájdalom, nem akarom kutatni, hogy miért, de az 21*
