Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-330

330. országos ülés január 17. 18S1. JQJ badsägi jogok teljes birtoka mellett és felment Kolozsvárra az akkori királyi biztoshoz, Péchy Manó gr. t. képviselőtársunkhoz s kérve kérte őt, hogy az istenért adjon neki csendőri állomást Pesthesre, mert nek imáskép vége van. Én hiszem és reménylem, hogy azon képviselőtársaim, kik jeleuleg itt ellenzik a csendőri intézményt, majd később, mint Makray, ki fognak józanodni azon téves nézetből, hogy a csendőr a polgári személyes szabadságot, vagy isten tudja minő alkotmányos jogot veszélyeztetné. Nem veszélyezteti, hanem biztosítja. (Tisza Kálmán a teremben megjelenik.) Most talán szabad lesz kérdést intéznem a t. belügyminister úrhoz. Szederkényi t. képviselőtársam ezélszerűnek látta azt állítani, hogy a jelen törvényjavaslat által az egész kormányzat és közigazgatási rendszer katonaivá tétetik. Erre már én feleltem a t. képviselő urnak. De minthogy nemcsak itt Szederkényi képviselő ur által, hanem átalában az országban kételyek támadtak arra nézve, hogy e törvényjavaslat minő viszonyban áll az eddigi rendőri hatósággal szemben, ugy hiszem, magának az ügynek s talán a t. minister urnak is jó szolgálatot teszek, ha erre nézve hozzá kérdést, intézek. Igaz, hogy a törvényjavaslat czíme és első §-a tisztán mondja, hogy e javaslat által csupán a rendőri szolgálat rendezése és szervezése terveztetik s ha csak a kormány javaslata és indokolása feküdnék előttem, nem is találnám szükségesnek e kérdést még egyszer fölvetni, de a közigazgatási bizottság indokolásába nem egészen szerencsésen vett fel egy passust, mely a törvényhatósági joggal biró városokról szól és félreértésre adhat alkalmat. Szintén nem egészen szerencsés a javaslat harmadik szakaszának ez iránti formulázása, mely sok félremagyarázásra adhat alkalmat. Én azt hiszem, hogy ha a törvényjavaslat, a mint előttünk fekszik, helyesen és loyalisan interpraetáltatik, általa csakis a rendőri szolgálat szerveztetik és a rendőri hatóság érintetlenül hagyatik. A rendőri, rendelkezési és tilalmi jogot a törvényhatóságok, a városi tanácsok és a legalsóbb fokon a községek gyakorolják ugy, hogy a rendelkezés ezen ügyekben az autonóm közegeket illeti és csakis a végrehajtás eszközlésére szolgálnak a csendőri közegek. Nézetem szerint nincs szándéka a javaslatnak e tekintetben változást idé/ni elő. Erdélyben az eddigi törvényes gyakorlatnál fogva a rendőrségnek nincsen rendelkezési joga, hanem az rendelkezésére áll az alispánnak, a szolgabírónak, a városi kapitánynak, sőt, a falusi elöljáróságnak, továbbá a bírósági közegeknek és az állami ügyészeknek. Reméllem, ezen állapot tovább is fenn fog tartatni. A közönségben felmerült kételyek lecsillapítására nézve azonban czélszerű rolna, hogy ha a minister ur szíves volna kijelenteni, KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVI. KÖTET. hogy azon törvények, a melyek a jelenlegi rondőri hatóságot szabályozzák, e törvényjavaslat által nincsenek érintve. Miután a törvényjavaslat 3. §-ából ugy látszik, hogy a törvényhatósági joggal felruházott városokra nézve a rendőri hatóságnak megváltoztatása és államivá tétele terveztetik, erre még későbben vissza kell térnünk. Az előadottak folytán még csak egy kérdést vagyok bátor felvetni. Igaz, hogy e törvény által a rendőri végrehajtási szolgálat szabályoztatik; de kérdés, hogy ezen törvény azoktól, a kik eddig rendőri hatósággal bírtak, a végrehajtó közeget elvenni nem akarja-e? mert a csendőrség mellett is van szüksége a városi kapitánynak bizonyos személyekre, a kik a vásári és közrendészeíi, egyszóval a helyi policia teendőit gyakorolják. Meg vagyok róla győződve, hogy a városoknak meg kell hagyni a jelenlegi rendőröket, mert technikai szempontból lehetetlen ezeknek a teendőit a csendőrség által végeztetni, de a csendőrség száma sem volna erre elég. Felteszem a kormány intentiójáról és a javaslat czéljáról, hogy nemcsak az eddigi rendőri hatóságokat, hanem a városi rendőrségi teendőket foganatosító közegeket is fenntartja. Miután erre nézve kérdést a belügyminister úrhoz intézni bátor voltam, legyen szabad még egy megjegyzést tennem. Én üdvözlöm e törvényjavaslatot, mint a rendőri szolgálatnak czélszerű és helyes szervezetét, de csak azt sajnálom, hogy a t. minister ur, a ki sovány indokolásában közbiztonsági viszonyaink hiányait, mint oly köztudomású, oly notórius dolgot állítja oda, hogy nem is tartja szükségesnek ez iránt bővebb indokolást adni, csak akkor jutott arra a meggyőződésre, mikor ezt a törvényjavaslatot benyújtotta. Hát csak akkor ismerte-e meg a mi rendőri viszonyainkat?! Ugy hiszem, nem; a viszonyok ép ugy, vagy talán még egy kicsit roszszabbak voltak épen akkor, midőn a belügyminister ur 1875-ben átvette tárczáját. 1875-től fogva egész mostanig, tehát majdnem 6 évig látta és tűrte ő ezen ki nem elégítő rendőri és közbiztonsági viszonyokat. Igen sajnálom, hogy korábban nem jutott azon üdvös ötletre, hogy azt az intézményt, a mely az ország egyik részében meg volt, egyszerűen átplántálja az ország másik részére; mert ily törvényjavaslat szerkesztése talán nem került volna egy egész órába. Csak sajnálatomat fejezhetem ki, hogy azt az órát a belügyminister ur nem volt szives 6 évvel ezelőtt szentelni a közbiztonság ügyének. Egyébiránt, a mint mondám, a jelenlegi törvényjavaslatot, mint a rendőri szolgálat kellő, czélszerű, helyes szervezését, teljes készséggel a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) 21