Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-330
* 160 33 ° országos ttl^ a kiknek szándékuk és hajlamuk van a törvénynyel összeütközésbe jönni, de én nem merem azt állítani, hogy Erdélyben csakis a szászok legyenek azok, kik a törvényt szivökön hordják, a többiek pedig nem. T. ház! Volt szerencsém állítani, hogy Erdélyben igen is minden tisztességes és törvényt tisztelő ember előtt a törvénynek őre, a rendőri végrehajtó hatalom közege, a csendőr rokonszenves, tiszteletben álló alak és kérdem; ezzel szemben mi a pandúr? A hatalomnak vak eszköze. A pandúrnak nincs szolgálati utasítása és hagyománya, vagy talán igen is személyes hagyománya van s egyátalában nincs azon iskolázottsága és képzettsége, mint a csendőrnek. A pandúrra bármit rá parancsolhat a szolgabíró, a csendőrre nem igen, mert annak zsebében van a szolgálati utasítás, remonstrálhat és azt mondhatja: ez nem tartozik tisztemhez s a rendeletet nem fogadhatom el. Mutassanak nekem egyetlen egy esetet, melyben pandúr igy járt volna el. Én a csendőrben értelmes kötelességérzö, szolgálati utasítás őre alatt álló, czéljának tökéletesen megfelelő közbiztonsági közeget látok s azért igen czélazerünek, üdvösnek találom, bogy nem csak Erdély, hanem Magyarország többi részei is boldogittassanak ezen intézményben. Igaz, t. ház, hogy a katonailag szervezett rendvéd, ha a maga czéljának meg akar felelni, nagyon hatályos, nagyon éles eszköz és fegyver. Belátom azt én is. Hogy tehát ne ártson az ártatlannak, gondoskodni kell arról, hogy kellőleg vonassék körül a kellő korlátokkal; gondoskodjunk arról, hogy ezzel a különösen politikai, kormányzati intézvénynyel visszaélni ne lehessen; gondoskodjunk arról, hogy miután mi nálunk nem léteznek állami alaptörvények, a melyek a személyes szabadságot biztosítják, ezen törvény keretében, vagy ezen törvényből kifolyólag kellő garantiák hozás sanak az iránt, hogy ezzel az intézméirynyel visszaélés ne lehessen. Erre nézve a ház ezen oldaláról majd a részletes vitában indítványok fognak tétetni az alkotmányos szabadság biztosítása érdekében. Kérem önöket is, támogassák ezeket, de ne vegyék el az intézmény élét, mert különben hasznavehetetlenné válik. Kérdést intézett mihozzánk az előttem felszólalt t. képviselő ur, hogy ezzel a törvénynyel szemben fennáll-e még egyik t. képviselőtársunk, Szilágyi Dezső urnak azon múltkori állítása, hogy a katonai mintához analóg szervezett, de a helyi jelleget nem nélkülöző csendőrséget óhajt és kérdést intézett hozzánk, hogy hát hol van itt a helyi jellegnek kellő megóvása ? Én nem hiszem, hogy benn van ez magában a törvényben és annak indokolásában; bátor vagyok erre a t. képviselő urat figyelmeztetni; de nagyon ohaji január 17. 1881. tandónak találnám, ha erre nézve, fájdalom, a távollevő belügyminister úrtól is felvilágosítást lehetne kieszközölni. Ezen törvényjavaslat már a czímében és azutáu az első §-ban tisztán arról szól, hogy a rendőri szolgálat mikép szerveztessék. Tehát csakis rendőri szolgálatról szól és nem a rendőri hatóságról. Nem akarja azt jelenleg rendezni hogy ki bírjon rendőri bíráskodással; erről nem szól, tehát az én felfogásom szerint érintetlenül hagyja a jelenleg fennálló szabályokat és törvényeket. Szól csakis a rendőrségnek végrehajtásáról, a rendőri szolgálatról. A rendelkezés —• az indokolásban benne van — illetni fogja továbbra is azokat a hatóságokat, a melyeket jelenleg illet, t. i. a megyei hatóságokban az alispánt, a szolgabírót, a városokban pedig a tanácsot, a községekben, a mennyiben ott is rendőrségi hatóság létezik, a községi elöljáróságot. Ebben ütöm én a rendőrség helyi jellegének a fenntartását. Hát azok, a kik rendelkezni fognak ezzel az eszközzel, ezzel a szolgálati szerrel, maradnak felfogásom szerint a jelenlegi tényezők, úgy, hogy nagyon furcsa állítás volt Szederkényi úrtól, hogy a kormány ezen javaslata által nemcsak a közigazgatási, hanem a kormányzati rendszert is katonaivá akarja tenni. Hogy a kormányzati rendszer minő változást szenvedne ezen javaslat által, az előttem megfogiiatlan dolog; de ismétlem, ez nagyon hangzatos phrasis kifelé és ez a t. urak régi taktikája. Ha jelen volna a t. belügyminister, a mint ezt talán mégis jogosan lehetne tőle megkövetelni, egy általa beterjesztett javaslat tárgyagyalásánál, a mely javaslat általa igen fukar, néhány sorban indokoltatott és ha eziránti —• talán — kötelességének szíves volna megfelelni, kérdést intéznék hozzá e tekintetben, így nem marad egyéb hátra, mint ez iránti kérdésemet a részletes tárgyalás alkalmára halásztanom, a midőn talán kegyes lesz részt venni a tanácskozásban. Most még engedje meg a t. ház, hogy a helyzet illustrálására egy adomát hozzak fel, melynek a legjava az, hogy szórói-szóra ugy történt, a mint lesz szerencsém eíőadni. Yolt a múlt országgyűlésnek egy igen tevékeny, buzgó tagja, ki rendesen, mini a polgári szabadság előharczosa, szerette magát feltüntetni, a ki szükségesnek találta, hogy a házban az erdélyi rendőri intézményt támadja meg, mint a zsarnokság isten tudja minő eszközét. Talán szabad lesz nevét is megmondanom: Makray. O itt a házban nagyon kardoskodott az erdélyi rendőrség ellen, mert azt hitte, hogy ez szabadelvüségének és alkotmányos érzületének szükséges postulatuma. És mit tett ő, mikor hazament Hunyadmegyébe Pesthes községébe, a hol birtoka volt? Ott kissé megzavarodott a közbiztonság s ő roszul érezte magát a sza-
