Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-330

330. országos ülés jannár 17. 1Í81. 159 tehát szabadelvüebben terveztetik nálunk a rendőrség szervezése. De nézzünk egy más államra, mely a t. képviselő ur egyik barátjának, Helfy Ignácz képviselő urnak ábrándjai közé tartozik s a hova az önök vágyai vándorolnak naponként, nézzük Olaszországot. Hogy van a rendőrség ott szervezve? Csupán katonailag a karabínieri intézményben, a nélkül hogy szükségesnek tartaná akár Helfy Ignácz, akár Szederkényi Nándor képviselő ur Olaszországot akár ostromállapottal, vagy akár mivel vádolni. De más hangzatos szavakat is hangoztatott Szederkényi Nándor képviselő ur, azokat, t. L, hogy a katonailag szervezett csendőrség a jogállam botrányköve. Ha a házon kivül tétetnék e nyilatkozat, talán megeshetnék azon baj, hogy el is hinné valaki, itt azonban a házban nem hiszi el senki. E házon kivül igen is elhihetnék és az a gyöngébbek fejében eszmezavart szülhetne, mit én nagyon sajnálnék, épen a jogállam érdekében. En kénytelen vagyok kijelenteni , hogy egy katonailag szervezett, csupán közbiztonsági czélokra alkalmazott, az inculpata tutela korlátai között mozgó rendőrséget nem botránykövének, hanem sarkkövének tartom, minden rend- és jogállamnak. Szükségesnek találta Szederkényi képviselő ur, hogy egy jeles történetíró müvéből olvasson fel egy idézetet, mely csak a múlt század regényét tartalmazza. Szólt oly viszonyokról, melyek a 17. század végén és a 18. század elején léteztek. Igaz, hogy 1691 után, mikor Erdély rendéi az osztrák császárral a lipóti szerződést kötötték volt, a melynek következménye a lipóti diploma volt, a bécsi önkénv nem tartotta kellő tiszteletben ezen államszerződést. De hiszen a mi századunkban is megtörtént, hogy nem a bécsi kormány, hanem a magyar kormány Erdély államjogi szerződését és alaptörvényét, értem az uniotörvényt, nem tartotta tiszteletben. Akkor is, a múlt század elején és a 17. század végén, kötelességöknek tartották Erdély rendéi az afféle zsarnokoskodás ellen minden törvényes fegyvert felhasználni. Méltóztassanak visszaemlékezni azon alkotmányos harczokra, melyeket pl. a Wesselényiek és a Telekyek, Hartenekek és Rosenfeldek Erdélyben folytattak, hősiesen folytattak, ugy hogy erdélyi reactióról azon időben nem szólhat, az, a ki ismeri a viszonyokat. A reactió csak a bécsi udvar jezsuita tanács- ! adóinál kereshető. Kénytelen vagyok ehhez még valamit hozzá- \ adni. Erdély épen a múlt század elején sokkal j több joggal birt, ugy a felekezeti szabadság, i mint az Önkormányzat terén, mint Magyarország, j Mikor Magyarországon, a császári csapatok által j el volt tiporva minden alkotmányos jog és minden I felekezeti szabadság: Erdélyben még lehetett legalább barcz az emberiség ezen két nagy kincseért. És Erdélyben sokkal tovább megóvták a mindenható bécsi jezsuitákkal szemben ezen kincseket, ugy hogy jelenleg is az erdélyi egyházak, felekezeti tekintetben, sokkal nagyobb szabadsággal bírnak, mint a magyaországiak. Ezek tények, melyeket talán jó volna Szederkényi urnak is figyelembe venni. T. ház! Uj intézményt akarunk meghonosítani Magyarországon, melynek mintája Erdélyben már kellően kiállta a próbát. Minők voltak ezelőtt — hogy Erdélynek már békét hagyjunk — a viszonyok Magyarországon? Hősi alakok voltak itt a szegény legények, rokonszenvezett velők a lakosság, a költők és regényirók magasztalták őket és a pandúrok nem ritkán osztozkodtak velük. így volt ez — a mint egy híres regényíró, b. Eötvös József, leirta — 1848 előtt. És vájjon 1848 után valami lényegesen változott ez az állapot? Nem igen! Különben nem fordulnának elő Magyarország törvénykönyveiben rendkívüli hitelek — minő czélra? az ország némely részeiben rendkívüli mérvben veszélyeztetett közbiztonság érdekében. Néhányszor tehát kénytelen volt maga az országgyűlés még a hatvanas, sőt hetvenes években törvénybe iktatni, hogy a közbiztonság Magyarországon nagyobb mérvben veszélyeztetve van. Csaknem naponként statáriumot kellett hirdetni; Szegedre kir. biztost kellett küldeni, hogy rendezze a közbiztonságot s ugy hiszem, hogy nem a múltban, hanem még a mi időnkben történt Rózsa Sándor utolsó hőstette, hogy Szeged város közelében kirabolta az egész vasutat. Ugy hiszem, t. ház, hogy ily viszonyokkal szemben, a melyek minket, mint a brigantaggio érdekes és regényes országát tüntetnek fel, régen ideje lett volna már gondoskodni arról, hogy a mi közbiztonsági viszonyaink kellőleg rendeztessenek, ugy, hogy mi megfelelhessünk azon kötelességeknek is, a melyek az európai civilizált államok közé való belépés folytán tőlünk követeltetnek. Azon t. képviselő urak, kiknek nem volt alkalmuk a csendőrségi intézményt saját tapasztalataikból ismerni, talán téves nézetük vau e csendőrség viszonyairól a népséggel szemben; talán azt hiszik, hogy a csendőr, mint a zsarnokság lokája tűnik föl? Korántsem, sőt ellenkezőleg biztosíthatom a t. képviselő urakat, hogy Erdélyben a csendőrség rokonszenves köztiszteletben álló alakok. {Mocsáry Lajos közbeszól: Csak a szászoknál!) Én sajnálnám, ha ugy volna, mint Mocsáry Lajos képviselő ur czélszerűnek találta közbe szólni, mert avval constatálná, hogy a többieknek van okok félni a esendőrségtői. Azok természetesen nem rokonszenveznek vele,