Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-330

158 330. orsíágoí ülés jannár 17. 1881. csendőrséget. (Helyeslés jobbról.) A törvényjavaslatban indokolva van az is — és ez ismét a vidék helyzetének szembevételét tanúsítja, hogy a szervezésnél azokra, a kik a vidék ügyeivel ismeretesek, figyelem fordittassék. Épen azért részemről visszautasítok minden alkotmányos, vagy szabadság, vagy egyenlőség szempontjából felhozott vádakat és ajánlom ezen törvényjavaslatot elfogadás végett annyival inkább, mert az egyenlőséggel itt legfelebb is csak annyiban jöhetünk összeütközésbe, a mennyiben ez minden hatóságnál elő jöhet, a mennyiben a hatósági személy, a legalsóbb és a legmagasabb a maga hatósági körében ki van véve az egyenlőség alól; mert abban ő rendelkezik, és parancsol, mig a többi engedelmeskedik. __ Ajánlom a törvényjavaslatot elfogadás végett. [Elénk helyeslés jobbfelöl.) Szederkényi Nándor: T. ház! Személyes kérdésben és félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett kérek szót. Először is én — és erre tanóul kivom fel az egész házat — midőn jelen rendőrségi viszonyainkat is ismertettem, nem a mi országos rendőrségünk elítélésére, hanem igenis annak kimutatására törekedtem, hogyha itt panaszok vannak, azoknak az az oka, hogy a főispáni eljárás itt-ott olyan volt, a milyennek jellemeztem; tehát én rendőrségi intézményünk kezelőit el nem ítéltem, de nem is Ítélhettem, a mint a t. belügyminister ur reám fogja. A mi pedig a személyeskedést illeti, (Halljuk! a szélső balodalon) a t. belügyminister ur — miután rendesen úgy szokott lenni, hogy midőn a józan ész argumentumaiból már nem választhatnak, akkor a gorombasághoz fordulnak az emberek — jobbnak látta ezen eljárást velem szemben is alkalmazni. Én részemről képviselői állásomhoz illőnek nem tartom, hogy a gorombaság botját, a melynek két vége van, itt alkalmazzam. (Zaj, mozgás, ellenmondások jobbról.) Elnök: (csenget) Engedelmet kérek, annak a megbirálása, hogy mi való a házba, mi nem, első sorban az én tisztem; és ha a t. képviselő ur oly szavakat használ, a melyeket itt e házban használni nem szokás, mert gorombasággal itt egymást illetni nem szokás, kötelességemnek tartom erre figyelmeztetni. (Helyes! Helyes! a jobboldalon. Nagy zaj a szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselő ház! Én, ha az általam mondottakat a képviselő ur gorombaságoknak vette, a t. háztól engedelmet kérek, mert gorombaságokat itt e házban mondani nem szoktam. (Helyeslés jobb/dől.) Különben azon okoskodását, hogy hol a józan ész fegyvereiből kifogytak, ott szoktak a gorombasághoz nyúlni, megengedem. Majd lajstromot fogok készíttetni az azon oldalról minden beszédben felhangzó gorombaságokról. (Tetszés a jobboldalon. Nyugtalanság a szélső baloldalon.Felkiáltások .-Rendre! Halljuk az elnököt!) Akkor aztán majd fogom kérdezni, (Halljuk! Halljuk! Zaj a szélső baloldalon) hogy mi okból nyúltak a képviselő urak hozzá: abból-e, a mit most Szederkényi képviselő ur mondott? Különben ismétlem, annyira nem tartom helyesnek a ház kebelében a gorombaságokat, hogy ha bárki azt hiszi, hogy olyat mondtam : én a tisztelt háztól engedelmet kérek. (Elénk helyeslés a jobbóldalon.) Zay Adolf: T. képviselőház! Mielőtt magára az előttünk fekvő törvényjavaslatra nézve igénytelen nézeteimet elmondanám, méltóztassanak megengedni, hogy az előttem felszólalt Szederkényi Nándor t. képviselő társammal jóakaratúlag egy kicsit foglalkozzam. Én őszintén megvallva, nem is csodálkozom, hogy az előttem felszólalt t. képviselő ur a javaslattal szemben ellenkező álláspontot foglal el. (Zaj. Halljuk!) Hisz az rendszere, hogy a közszabadság veszélyeztetését minden olyan intézményben látja, mely az állami erőnek, a közigazgatási gépezetnek szervezését, reformálását és megszilárdítását czélozza. (Zaj. Halljuk! Elnök csenget.) Én már elvileg egészen más állásponton állok. Én nem a szabadosságnak, hanem a renddel párosult szabadságnak vagyok híve és azon vagyok, hogy az állami rendet minél előbb meghonosítsuk minálunk is. A t. képviselő ur, nem tudom, hogy bennüuket-e, vagy talán e házon kívül levő embereket az által akarja tájékoztatni, hogy rendkívüli meghonosításról szól akkor, a mikor a rendőri szolgálat rendszeresítését akarjuk. Hát a rendőri intézmény, a rendőri szolgálat csakis rendkívüli állapot, csakis az ostromállapotban szokásos-e? Én nem tudom, mivel fogja indokolhatni és menthetni a t. képviselő ur ezen nagy hangzatú szavakat, hogy ez által rendkívüli állapot fogna meghonosittatni. Nem czéloz ezen előttünk fekvő törvényjavaslat semmi mást, mint azt, hogy a rendőri szolgálat jobban rendszeresittessék. De a t. képviselő ur azt mondta, hogy csakis katonai államokban szokásos, hogy katonailag szervezett rendőrség rendszeresittessék. Erre nézve a t. belügyminister ur felvilágosítást nyújtott a t. képviselő urnak, a mennyiben azon országra utalva, a mely mellett talán a t. képviselő ur rajong, t. i. Francziaországra utalván, constatálta, hogy ott a rendőrség szintén katonailag van szervezve. A magam részéről hozzá teszem, hogy csakis katonailag, a mennyiben Franeziaorsságban csakis a badügyminister alá van rendelve és nem egyúttal a belügyministerium alá is, a mint az nálunk terveztetik;