Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-330

330. országos ülés januiir 17. 188!. 157 a mit róluk Horváth Mihály történelme alapján elmondott. De engedelmet kérek, olyat is mondott, a mi a tényállásnak csakugyan nem felel meg, mert, mely időről beszél Horváth Mihály, nem is vitatva, hogy mennyiben áll és mennyiben nem áll, a mit mond? Beszél a múlt század végéről, beszél a hosszas harminezas évekről, de nem beszél sem a 48-as, sem a 67-es, sem az azóta lefolyt évekről. De hát a képviselő ur azt hiszi, hogy ha valamely országban 1780-ban, vagy még 1820-ban is, valami igaz volt, mondom, nem akarom vitatni, mennyiben volt igaz, azért már annak igaznak kell lenni, a közbejöttek daczára is, 1881-ben? Ez ismét oly állítás, a mi ellenkezik mindennel, a mit egy vita keretében fenntartani lehet. E mellett Erdélyre nézve ez, meggyőződésem szerint, sértő állítás. Mert ha igaz volna az, hogy azért, mert 50 évvel ezelőtt oly viszonyok léteztek, mint a milyeneket ő most felhozott, az azóta leforgott események nem voltak képesek ott jobbakat teremteni, hogy Erdélynek fiai nem voltak képesek az adott módokat arra, hogy ne úgy legyen minden, a mint a múlt század végén volt, felhasználni: ez valóban a legméltatlanabb és legigazságtalanabb elitéltetése lenne Erdélynek, (ügy van! jobb felöl.) Különben nehéz volna azok után, a miket a képviselő ur elmondott, a dolog lényegére, szorosan a tárgyhoz tartozólag szólani, mert igen kevés az, a mit a tárgyra vonatkozólag felhozott; de annyit mégis meg kell jegyeznem, hogy a csendőrség fegyelmi ügyeiben igenis a honvédelmi ministerium alá, minden egyebekben pedig, vagyis szolgálati ügyeiben a polgári közigazgatási hatóságok alá tartozik. A csendőrség — a mint ezt mindazok, a kik a dolgot gyakorlatilag ismerik, igen jól tudják, — esküjénél és kötelességénél fogva tartozik nem a beltigyministernek, de egyes szolgabiráknak saját hatáskörükben hozzá intézett rendeleteit teljesíteni. Midőn ez megtörténik, igenis megfelelhet a vidéki érdekeltségnek. És midőn ez igy van, midőn minden irányban a magyar kormány rendelkezésére áll a csendőrség, akkor azzal állani elő, hogy a csendőrség a közös hadseregnek tagja, hogy a csendőrség a hadügyminister alá helyeztetik, egyáltalában nem lehet. {Igazi ügy van ! jobbfelöl.) Egyébiránt, igenis Erdélyben a megmaradt csendőrség a badügyminister alá volt helyezve hosszabb ideig és az a különös — megjegyzem, hogy azon időben az alkotmányosság szempontjából nagyon megtámadható volt az intézmény, meg is támadtatott sokak által, úgy hiszem, magam által is — de épen az a furcsa, hogy — nem hiszem, hogy emlékezetem csaljon, hogy épen én voltam az a szerencsés, a ki most kerülő úton mindent megteszek, hogy a csendőr~ séget megteremtve, a hadügyminister alá rendeljem, én voltam, a kinek, nem mondom, hogy az elődeim által már meg nem kezdett tárgyalások alapján — de sikerült ezen viszonyt megváltoztatni és Magyarországon a csendörséget a hadügyminister alól kivéve, a magyar honvédelmi és belflgyminister alá helyezni. No hát, í. képviselő ur, ha az, a mi ott volt, igyekeztem és sikerült onnan kivenni, talán mégis nagyon is messziről előhozott gyanúsítás azt mondani, hogy a mi sohasem volt ott, azt most oda akarom vinni. Különben, t. ház, azt sohasem mondtam, nem mondom most sem, hogy a rendőrséget nem lehetne más úton is rendezni. Lehet, de viszont azt tartom, hogy ha Magyarország valamelyik részében egy szervezet czélszerűnek bizonyult, akkor sokkal helyesebb dolog ugyanazon szervezettel javítani a viszonyt Magyarország többi részében is, mint máshonnan hozott mesterséges experimentatiókat megkísérteni. {Helyeslés jobbfelöl.) Engem a magam részéről ezen dolognál csak is az vezet, hogy a vagyon- és személybiztonság valóban javittassék; vezetett továbbá az, hogy a javítás azon módon, a mint említettem — a mely mód már magában az országban czélszertínek bizonyult, a hol tehát sokkal kevésbbé lehetünk csalódásnak kitéve, mintha egy még meg nem próbált rendszer életbeléptetésével tennénk kísérletet. {Helyeslés a jobb oldalon.) Azokra,melyeket a képviselő ur, azon borzasztó képet festve, hogy fogják Budára hozni a csendőrséget és hogy fogják a tanúkat felhozni, lehet, ha szükséges, az illető §-nál fogok felszólalni. Egyet már most kivánok megjegyezni és ez az egy az : és itt — ismétlem, az életre, a gyakorlatra, nem theoriára, nem suppositióra hivatkozom — hogy tudtomra legalább a miatt, hogy csendőr, ha hibázott, kellően meg ne büntettetett volna, vagy hogy a megbüntetés akadályokba ütközött volna, tudtomra legalább az elmúlt 14 év alatt eset elő nem fordult. A hol tehát a gyakorlati élet már megmutatta, hogy a létező szerint bonyodalmak nem támadnak, ott hiába való munka mesterségesen megfeszített észszel, lehető bonyodalmaknak rettentő képét lefesteni. (Helyeslés a jobboldalon.) De nem fárasztom továbbra a t. ház figyelmét. A szükség, javítani a közbiztonsági viszonyainkat, ez, mondhatom, általános érzet az országban, ez tette kötelességemmé a törvényjavaslatnak beadását. (Helyeslés jobbról.) Beadtam azt azon alapon, beadtam tisztán Magyarország alkotmányos kormánya alá helyezve a szervezendő