Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-330

156 330. országos ttl&s január 17. 18S1. megoldani lehetne, az országos rendőrség szervezését is azon kérdések közé helyeztem, a melyekre nézve positive megígértem, h mostani ülésszak elején törvényjavaslatot fogok beterjeszteni. (Ugy van! jobb/elől.) Szederkényi Nándor [közbeszól): Hisz felolvastam a nyilatkozatot. (Zaj jobbfelöl). Tisza Kálmán niinisterelnök: Erre határozottan emlékszem. Engedelmet kérek, egy beszédnek, vagy egy hosszú vitának folyamából valamit kiragadni, az előbb mondottakat idézni, a később mondottakat pedig elhallgatni. (Közbeszólások balfelb'l: így tesz a ministereinők ur! Zaj jobbfelöl) ez nem helyes eljárás (Ugy van! jobb/elöl. Mozgás bal felöl.) De menjünk tovább. (Halljuk! Halljuk!) Én az enquetet összehívtam és az összehívóban megmondottam, hogy a csendőrség kérdését miért nem tűztem ki kérdésül, t. i. azért, mert, tekintettel számos törvényhatóságnak felszólalására, ebben az irányban magamat kellően tájékozottnak tekintettem. Az összehívóban felhívtam az értekezlet minden tagját arra is, hogy ha az általam kitűzött kérdéseken kivül, bármely kérdésnek megbeszélését óhajtják, méltóztassanak azt előhozni és én azt teljes készséggel fogom fogadni. (Szederkényi Nándor közbeszól. Zaj jobbfelöl.) Már t. képviselő ur, ha én csendesen hallgattam meg a képviselő urat még akkor is, midőn olyanokat mondott, a melyek bizony a legkevesebb józan ész bírálatát sem állják ki: kérem hallgasson ki engem is. (Mozgás balfelöl) Hogy ezen szavaimat igazoljam, rögtön fogok példát felhozni, (Halljuk! Halljuk!) megjegyezve, hogy akkor, midőn én és mások alkotmányellenes, titkos törekvésekkel és hazaellenes bűnnel vádoltatunk és ez szabad: senki sincs jogosítva egy olyan szót, a melyet most mondottam, mint a parlamentben nem illőt, megbélyegezni. (Ugy van! jobbfelöl. Mozgás, balfelöl.) De menjünk tovább. A képviselő ur azt mondja, — szeretném szavait idézni — hogy ezen intézmény behozatala által kifordulunk az alkotmányból, hogy Európa gúnyává teszszük magunkat; azt mondja, ha ilyet Oroszország, vagy Törökország csinál, azt érti, de ez alkotmányos államban nem lehet. No hát t. képviselő ur, én nem tudom, hogy a franczia köztársaság alkotmányos állam-e. Én ugy tudom, hogy az. De a szervezett Gensd'armeria és pedig katonailag szervezett és pedig a polgári hatóság alá sokkal kevésbbé helyezett mint ez, az létezik benne. Semmi esetre sem lehet tehát alkotmányellenes, vagy olyan, a mi által Európa gúnyjává teszszük ki magunkat, e

gy °ly intézmény behozatala, a mely köztársaságban, a világ egyik legműveltebb népénél fennáll. Ily állítások tehát, ismétlem, csakugyan nem védelmezhetők. A másik, a mit meg akarok jegyezni, csak azért teszem, mert oly kart illet, melynek tagjai itt nem szólhatnak. A képviselő ur azt mondja: ha van hiba a mostani rendőrségnél, az épen ottan fekszik, hogy a rendőrhadnagyok kinevezése a főispánoknak adatott, kik nem a képzettséget, becsületességet nézték, hanem kerteseket kerestek. (Igaz! ügy van! a baloldalon^ A t. képviselő urak erre azt mondják, hogy igaz. Hát először gondolják meg, ha azt tartják, hogy igaz, ezzel mit mondottak. Nem csak a főispánokat rótták meg, hanem — ha igaz, hogy a főispánok nem a szakképzettséget és becsületességet, hanem csak a korteseket nézték csak, miután valamennyit az országban a főispánok nevezik ki, ez által tehát nem csak a főispánokra, de a csendőrhadnagyok összes testületére mondották ki ezt a megbélyegző Ítéletet. Ez ellett, a logika szabályai szerint, bajos lesz tiltakozni. (Ugy van! jobbfelöl.) Meg kellene tehát gondolni mindig, hogy először nem helyes az országnak főbb hivatalnoki karát gyanúsítani, de még inkább nem helyes ugy, midőn ezen gyanúsítás folytán nem csak ők, hanem az által ok kinevezett, sokkal nagyobb számú férfiakat érinti, a kik köztt hasonlólag számos igen derék ember van, gyanúsítás alá venni. A t. képviselő ur azt is mondja, hogy Erdélyből nem lehet tanulni. Kétszer beszél Erdélyről. Egyszer azt mondja, hogy ha Erdélyben jobbak a közbiztonsági viszonyok, annak semmiesetre az ott létező csendőrség az oka. mert Erdélyben ezek a viszonyok mindig jobbak voltak. Hát valami oknak t. képviselő ur mégis kell lennie? És a képviselő ur mégis elmondja, hogy előbb jobbak voltak, de ennek nem a csendőrség az oka, utóbb pedig — a mire még vissza fogok térd, Horváth Mihályt idézve, hogy Erdélyt alapul venni nem lehet — mert ott. a szabad intézmények már évtizedek óta meg voltak semmistíve. Hát, ha a jobb helyzetnek nem a csendőrség az oka, de azért mégis létezik, akkor az elmondottak szerint igen könnyen azt következtetné valaki — a mi nem lenne igaz — mert valami okának kell lenni, hogy talán az ott többségben lévő népfaj jobb erkölcsei oka annak, hogy a közbiztonsági viszonyok jobbak, mint Magyarországon; vagy hogy talán épen az az oka, mert azon Horváth Mihályból elmondott dolgok Erdélyben megtörténtek. Mind a kettő alaptalan és igen szomorú, de a képviselő ur előadásából önkényt kínálkozó következtetés lenne. Megbocsásson a képviselő ur, de nem ' hiszem, hogy az erdélyiek is megköszönnek azt,