Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-330

150 330. országos ülés jauuár 37. 1881. Vécsey Tamás előadó: Van szerencsém beterjeszteni az igazságügyi bizottság jelentését, a szegényjog kölcsönös biztosításáról Belgiummal 1880. Julius 19-éu kötött szerződés beczikkelyezéséről szóló 570. szám alatti törvényjavaslat fárgyában. Kérem a jelentés kiuyomatását és kiosztatását elrendelni s annak az osztályok mellőzésével való tárgyalását a legközelebbi ülések valamelyikének napirendjére kitűzni. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni s ha a t. ház jóváhagyni méltóztatik, az osztályok mellőzésével a legközelebbi ülések valamelyikére fog napirendre kitűzetui. (Helyeslés.) Apáthy István előadó: Van szerencsém az igazságügyi bizottság jelentését, a csődtörvényjavaslat függőben hagyott szakaszairól és az azokhoz tett módosításokról azon kéréssel bemutatni, miszerint annak kiuyomatását és legközelebb napirendre kitűzését elrendelni méltóztassék. Elnök: Az igazságügyi bizottság jelentése a csődtörvényjavaslatnak függőben hagyott szakaszairól és azokhoz tett módosításokról ki fog nyomatni, a ház tagjai köztt szétosztatni és majd a kinyomatäs után, minthogy számos szakaszra vonatkoznak a módosítások, bátor leszek a r. háznak a tárgyalásra nézve indítványt tenni. Helfy Ignácz: T. ház! A t. belügy mini ster úrhoz óhajtok kérdést intézni egy hozzá már néhány hóval ezelőtt intézett interpellátióban foglalt ügy mibenléte iránt. Mnlt évi november közepe táján egy oly merényletről szóló hír zúdította fel az ország közérzületét, a minő még idegen, ellenséges hadseregek által megszállott országokban is nagyritkán fordul elő: értem a Bartha Miklós-féle esetet. Két oldalról is történt kérdés akkor a t. házban. A t. belügyminister ur rögtön válaszolva, kijelentette, miszerint be sem várva ezen interpellátiókat, mihelyt az esetről értesült, intézkedett, hogy vegyes biróság állittassék össze, a mely e dolgot a lehető legerélyesebben és leggyorsabban megvizsgálja és hogy annak idején •minden további felszólítás nélkül kötelességének fogja tartani a háznak jelentést tenni. A ház akkor a t. minister urnak ezen jelentését megnyugvással tudomásul vette. Én megvallom, t. ház, hogy maga ez a megnyugvás igen szomorú fényt derít a mi jogi állapotainkra, mert magának annak a vegyes bíróságnak a felállítása tagadhatlanul arczulcsapása a jogállam fogalmának. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Egész Európában nincs többé művelt állam, hol a katona a katonai szolgálaton kivül elkövetett közbűntettekért ne a köztörvények szerint ítéltessék, (Ugy van! a szélsőbalon) hanem mindaddig, mig e részbiű törvényhozási intézkedés nem történik, tűrnünk kel] ezen abnormis, ezen absurd állapotot. Ámde azóta két hónap múlt el. Az ország minden vidékéről jönnek kérvények, melyek elégtételt követelnek ezen merényletért; elégtételt a megsértett jognak, elégtételt a megsértett közérzületnek. E részben e mai napig egyetlen szót, egyetlen hivatalos szót nem hallottunk a kormány részéről. Hanem e helyett hallottunk egy igen furcsa dolgot: azt, hogy elégtétel helyett, hogy a helyett, hogy a gyilkos merényletnek mielőbbi megboszulására a kellő lépések megtörténtek volna, a közös hadügyminister tömeges pereket indít azok ellen, kik ezen merénylet felett a sajtóban megbotránkozásuknak adtak kifejezést. (Mozgás a szélső baloldalon.) Én nem állítom, hogy a sajtó egyik-másik része ezen ügyben talán nem ment túl a kellő határokon, ámde a sajtó nem cathedra, nem egyházi szószék, ez hű tükre a közvéleménynek, a közérzületnek. Azt pedig constatálnunk kell itt is mindnyájunknak, hogy a mit a sajtó akkor irt, hű kifejezése volt annak, a mit minden magyar ember érzett. (Ugy van! a szélsőbalon.) Én ennek folytán azon kérést vagyok bátor az igen t. belügyminister úrhoz intézni: méltóztassék a házat felvilágcsítni aziránt, mi történt egyátalában ez ügyben azon két hónap alatt és mi az oka aunak, hogy itt ünnepélyesen adott igéretét ez ideig még be nem válthatta. (Helyeslés a szélsőbalon.) Tisza Kálmán mmisterelnök, mint belügyminister: T. ház! Én nem tudom, a t. képviselő ur felszólalását interpellátiónak tekintsem-e vagy nem, de mindenesetre kész vagyok reá egy pár szóval azonnal felelni. Mindenekelőtt meg kívánom jegyezni, hogy abban csakugyan sérelmet bajos látni, hogyha bárki, legyen az akár a hadügyminister ur, a sajtó utján okozott sérelmekért folyamodik Magyarország esküdtszékéhez, kérvén attól elégtételt : ebben — ismétlem — sérelmet látni csakugyan nagyon nehéz. Nem akarok áttérni arra sem, a mit a t. képviselő ur a sajtóra nézve mondott, mert ez ide nem tartozik. A mi magát a dolgot illeti, én azt tartom, hogy egy függőben levő kérdés felől annak minden stádiumában jelentéseket tenni nem szokásos. Mihelyt az ügy be lesz fejezve, meg fogom tenni, a mit ígértem. De hozzátehetem még, hogy annak, hogy még ma befejezve nincs, nemcsak én nem vagyok oka, nemcsak a vegyes commissió nem az oka, hanem a közös hadügyminister sem az oka. Legközelebb is sürgettem a dolgot, de be nem fejeztethetett eddig azért, mert azok, a kik szakvéleményének ily esetekben az ítéletre nagy befolyása van, értem az orvosokat, akkor, mikor megkérdeztettek, azt deklarálták, hogy az ő szakvéleményüket teljes lelki megnyugvással még