Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-328

Igg 328. országos ülés január 14. 1881. hangsúlyozzuk az okszerűbb gazdálkodás szükségességét, önök legfőbb mentségül vasutaink rohamos építését szokták felhozni s akként szeretnék feltüntetni, mint a jövő érdekében tett befektetéseknek a jelenre súlyosodé terhét. Ez, t. ház! nézetem szerint nagyon banális mentség, hisz más országok még sokkal több vasutat építettek, sőt talán kelet félművelt országait kivéve, nincsen az európai continensnek oly országa — még Muszkaországot sem véve ki — a mely több vasutat ne épített volna, mint mi ; de azért egyik kormányának sem jut eszébe a deficiteket a vasutakra nehezíteni, hisz a honpolgárok azért fizetik a terhes adókat, hogy az állam azokat szükséges befektetésekre s igy a közlekedés előmozdítására is hasznosítsák. De ha még deficitjeink egy részének a vasutakra való hárítása elfogadható lenne is s ha megállhatna önök álokoskodása, hogy azok rohamos építése hozzájárult pénzügyi calámításaink súlyosbításához, vájjon abból az következik-e, hogy mi kölcsön vett pénzen, vagy közös activák elvesztegetésével is, nyakrafőre építsünk vasutakat Boszniában, tehát idegen földön, mert mi Boszniát és melléktartományait nemcsak hogy semmi szín alatt nem kívánjuk államunk kötelékébe befogadni, hanem annak ideiglenes megszállását is népjogellenesnek és veszélyesnek tartjuk. {Uqy van! a szélső baloldalon.) T. ház! A kormány kezelése minden téren vészthozó e hazára nézve, igy van ez vasutainkkal is, mert míg más országokban a vasutak könnyítést és áldást, nállunk terhet hoznak. Más államoknak a vasutakból roppant jövedelmeik vannak, mig nálunk az állam kamatgarantia czímén évente mintegy 16 milliót fizet a kormányaink könnyelműségét kizsákmányolt vasuttársulátoknak; de még igy is, a hazában épült vasutak, egykoron az állam ingyenes birtokába jutván, az állami vagyon gyarapodásának lesznek kutforrásaivá, mig azon milliók, melyeket önök a boszniai vasutakbatemettek s most újból temetni akarnak, örökre el fognak hazánkra nézve veszni, azok legfölebb az osztrák kereskedelem érdekeinek szolgálnak előnyére. És itt reflectálni kívánok a ministerelnök azon kijelentésére, hogy a jövő még inkább igazolandja a bosnyák politikát. A jelenben, hogy mi által hiszi igazoltnak, nem tudom; a nemzet most is oly ellenszenvvel viseltetik e kalandor-politika iránt, mint előbb; félek hogy a jövő szomorú tapasztalatai megmutatandják, bogy ez, mint minden politikai baklövés és erőszakos foglalás, keservesen megbosszulandja magát. Nekünk t. ház! Boszniába szállítani, vagy onnan kihozni valónk egyáltalában nincsen; mi az épült és építendő vasutakon legfeljebb fiaink drága vérét és életét liferáljuk a dicstelen testvér gyilkos harcz és betegségek fantomjainak; de ki kell e vasutakat építenünk azért, hogy a nyugatról kiszorult osztrák iparczikkeknek piaczot teremtsünk keleten, a mi saját jövőnk rovására, elfoglaltatván már most jó előre a tér, a mely geográfiai fekvésünknél fogva, a mi kihasználásunkra kínálkozik. Ez igazi aranyhid-építés a mi ellenségeink számára s én nagyon elszomorítónak találom önök bőkezűségét mindazon esetekben, a midőn idegen érdekebben kivánt befekterésekről van szó, mig akkor, midőn a közművelődésünk terén teendő néhány ezer frtnyí gyümölcsöző befektetésről van szó, oly fukarok, mint a mily pazarlók akkor, a midőn a katonai clique kivan tőlünk áldozatokat. Ez az önmegtagadásnak, az ön marczangolás- az önfeláldozásnak egy oly jelensége, a melynek indokait én kitalálni nem tudom, hisz a nemzet képviseletének nem lehet az a hivatása, hogy Örökösen áj meg új adókat és kölcsönöket szavazzon meg azért, hogy legyen miből Boszniába vas- és kőutakat építeni s az eszeveszett megszállásnak költségeit fedezni. Ebből, t. ház, én nem azt akarom következtetni, hogy egyátalában szűnjünk meg a vasútépítéssel, mert én veszélyes stagnatiónak tartom azt, hogy a fasio kormánya, a megszaporított nagy adókból és kölcsönökből alig fektetett be valamit közlekedésünk fejlesztésére. A korábbi kormányok kevesebb adójövedelemből és csekélyebb deficittel igen sok vasutat építettek, önök a boszniai s oda vezető szlavóniai vasútnál mást alig építettek, mindezt Bécs érdekében, holott hazánknak igen sok olyan területe van, a mely a vasutak jótéteményeiből teljesen ki van zárva. (Igaz! a szélső baloldalon.) Igy a székelyföldnek mindössze 3 kilométernyi vasútja van Nyarádtőtől Maros-Vásárhelyig; pedig a területnek félmilliónyi lakossága adójával hozzájárul a kamatgarantia terheihez, az állami vasutak építéséhez, a tiszai, vágvölgyi, keleti s más megszerzett vasutak költségeihez a nélkül, hogy a vasutak előnyeiben, bárcsak csekély mérvben részesítettnek; valamint hozzájárul adóaránylag az úrbéri- és dézsma-váltságokhoz, a nélkül, hogy úrbéresei állami váltságban részesültek volna. Itt hozza helyre az állam részrehajló mulasztásait, ide fordítsa a Boszniára elkölteni szándékolt milliókat. Azok a milliók, melyeket most boszniai vasutakra előirányzott a kormány, tökéletesen elégségesek lennének arra, hogy Héjasfalvától egy szárnyvonalat építsen Székely-Udvarhelyen át Gyergyó-Szent-Miklósra, egy másik szárnyvonalat Földvárról Sepsi-Szent-GyörgyÖn át Csik-Szeredára, egy harmadikat Sepsi-Szent-Györgytő! KézdiVásárheiyre. mindezek kevésbekerülő és nyere-