Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-326

326. ersságos ülés január 11. 1881. ^QJ szerezni, a mint ő ezt minden tételes törvény­nyel homlokegyenest ellenkezőleg proponálja, akkor ezt meg kellett volna tennie a 12. §-nál. Most, midőn már e szakasz elfogadtatott, midőn a ház az abban letett álláspontot elfogadta; nem marad más hátra, mint a t. képviselő ur módo­sitványát mellőzni. {Helyeslés.) Elnök: T. ház! A 86. §. szerkezete ellen nem lévén megjegyzés, azt elfogadottnak jelen­tem ki. Veszter Imre képviselő ur e szakasz vegére egy új bekezdést indítványozván, kérem azon képviselő urakat, kik azt elfogadják, méltóz­tassanak felállani. {Megtörténik) A többség az új bekezdést nem fogadja el. Antal Gyula jeyyzö {olvassa a 81. %-t). Unger Alajos: T. ház! {Halljuk!) Már a részletes tárgyalás előtt volt szerencsém felemlí­teni, hogy bátor leszek a részletes tárgyalás alkalmával oly módosítványt kegyes figyelmökbe ajánlanif a mely elfogadás esetén a csőduyitási kérvényekkel zaklatott közhivatalnokoknak meg­mentésére vonatkozik a tekintetből , hogy az 1876 : XXXI. t. ez. által részükre biztosított fizetés háborítatlan élvezetében megmaradjanak. Az 1. §. elvileg egyenesen kimondja, hogy a csődnyitás joghatálya kiterjed a közadósnak végrehajtás alá vonható összes vagyonára; a 87. §. pedig azt mondja, hogy megnyitandó a csőd akkor is, ha a vagyon az eljárási költ­ségek fedezésére nem elegendő, de csak az eset­ben, ha a caődnyítást kérő deponálja a bíróság­nál a csődeljárási költségeket. T. ház! A praxisban ez következőleg szokott megtörténni. Lelketlen uzsorások beadják a csőd­nyitási kérvényt az illető hivatalnok ellen. Az illető tárgyalásra megidéztetik és ott addig zak­latják, hogy költségeket és kamatokat fizessen, a mig az illető utoljára is fizet abból, a mi tulajdonképpen végrehajtás alá vonható nem volna. A zaklatás folyton tart, mert nagyon jól tudják, hogy ha ellene csőd nyittatik, elveszti hivatalát és ezzel együtt maga és családja a kol­dusbotra jut. Ha tehát kivétel nem tétetik az első §. alul azon irányban, hogy az 1876 : XXXI. t. ez. által a hivatalnok részére biztosított fize­tés csőd alá ne juthasson, akkor ezt a csőd­nyitás körüli intézkedésnél kell nézetem szerint kimondani, még pedig olyképpen, hogy az 1876 : XXXI. t. ez. első és második §-ábaa elő­sorolt személyeknek az ugyanezen törvény szerint végrehajtás alá vonható fizetései, nyugdíjai és egyéb illetményei más vagyon hiányában nem tekintetnek oly vagyonnak, a melynek alapján ellenük a csőd elrendelhető volna. Mert hiszen nagyon természetes, ha van más vagyon és vár­ható, hogy más vagyonból a kielégítés megtörté­nik, akkor nem lehetne elválasztani a kettőt. Azon­ban midőn bizonyos, hogy ha a hitelező semmi­esetre sem kaphat többet a csőd utján sem, mint egyszerű végrehajtás utján, akkor ez nem lehet más, mint boszú eszköze, a melyre törvényes módot és alkalmat szolgáltatatunk. T. ház! Volt alkalmam a gyakorlati élet­ben csődreferenssel és bírósági elnökkel e fölött igen gyakran értekezni, a midőn előadta magát azon eset, hogy csődnyitási kérvényekkel zak­lattak oly hivatalnokot, a kinek végrehajtás alá vonható összes vagyona nem volt több 200 írtnál. Már, hogy 200 frtból a csődeljárásban még a csődköltséget sem lehet fedezni, az bizonyos. Ily esetben a bírósági elnök is azt monda: meg van a törvény, de magam is belátom, hogy a törvénynek rideg alkalmazása absurdumra vezet. Bátor vagyok még refiectálni arra is, a mit a t. igazságügyminister ur a múltkor felhozni méltóztatott, miszerint nem lehet privilégiumokat alkalmazni egyes osztályokra. Hiszen privilégiumot bizonyos tekintetben már az 1876: XXXI. t.-cz. is tartalmaz, mert ott ki van mondva, hogy a fizetésnek bizonyos része végrehajtás alá nem vonható. Ez is privilégium. Igazolható e privi­légium azzal, hogy az államnak joga van a hivatalnok háborítlan munkásságát igénybe venni és megkívánhatja, hogy hivatalnoka megélhessen s azért fizetésének bizonyos részét a végrehajtás alul kivonja. Én tehát ezen privilégiumot ki­terjesztetni kérem a csődtörvényre annyiban, a mennyiben kimondatnék, hogy a fizetésnek ezen végrehajtás alá vonható csekély része csődeljárás­nak tárgyát ne képezhesse, mert csakugyan a fizetésből a mi megmarad, az oly csekélység, hogy a csődeljárás czéljának sem felelne meg, hogy a hivatalnok tovább is zaklattassék, mert kielégítést a hitelező semmi tekintetben sem vár­hat. Bátor vagyok erre nézve a következő indít­ványom elfogadását ajánlani: {Olvassa.) „A 87. §. első és második bekezdése közé a következő új bekezdés iktattassák: „Az 1876. évi XXXI. t.-cz. 1. és 2. §-ában elősorolt személyek­nek az ugyanezen törvény szerint végrehajtás alá vonható fizetései, nyugdíjai és egyéb illet­ményei más vagyon hiányában nem tekintetnek oly vagyonnak, melynek alapján ellenök a csőd elrendelhető volna. (1. §.)" Hivatkozás történik itt az első §-ra, mert abból némi kivételt képezne ez. Ajánlom indít­ványomat elfogadás végett. Elnök; Méltóztassanak meghallgatni a módo­sítványt. Baross Gábor jegyző^ {olvassa). Hosztinszky János: Én, t. ház, ezen módo­sítványt nem fogadom el, mert ezen módosítványt igazságtalannak tartom. A módosítvány azt kívánja kimondatni, hogy a hivatalnok ellen átalában csődöt nyitni nam lehet. {Jllenmondas bal/elől.) 14*

Next

/
Thumbnails
Contents