Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-301

64 301. ersaágo* ülés november 19- 1880. előmozdítása által a legnagyobb nemzetgazdasági eredményekkel jár, valóban felfogni nem tadom. Ne méltóztassék tehát az iavestitió lehetőségét kétségbe vonni, annál kevésbbé, mert Pulszky t. képviselőtársam ott keresi ma az investitiót, a hol a mostani formák szerint háztartásunk helyes és rendes felfogása szerint nem szokott kerestetni. A képviselő ur t. i. csak egy investitiót ismer el, azon pár ezer forintot, mely a földmívelési minister rendelkezésére bocsáttatik gazdasági czélokra. Hisz ezt meg mi nem számítjuk oda; {Helyeslés jobb felöl!) ez a rendes kiadások közé van felvéve és államháztartásunk rendes keretébe évek óta igy volt, most is igy van és akkor is ugj^ volt és Pulszky képviselő ur megszavazta, most is ugy vau, mikor a többi beruházást kétségbe vonja. Azonban t. ház, ez mind nem azt teszi, hogy a deficit nem léteznék s nem azt teszi, hogy pénzügyeink súlyos helyzetben, nehéz viszonyok köztt nem volnának. De lássuk azt, mit mondanak a pénzügyek rendezése tekintetében. Mert azt hiszem, hogy most, midőn a gyakorlati kérdések megoldásáról van szó, általános dolgokkal előállni nem lehet, gyakorlati eszmékkel, gyakorlati rendszabályokkal lehet csak foglalkozni. És ha ilyenek nem ajánltatnak, már csak azon elvnél fogva is, hogy „faute de mieux" kénytelen a többség ezen politikát és ezen költségvetést megszavazni. A pénzügyi bizottság reá utalván a számszeri nt igazolt eredményekre, fejlődését mutatta ki bevételeinknek és azt mondotta, jelenleg, eltekintve a kormány által előirányzott adótörvényjavaslatoktól, egyebet nem tehetünk, mint bevárnunk a fejlődést. A fejlődésben magában van annyi fedezetünk, a mennyi a növekedett államadóssági kamat fedezésére szükséges és új bevételi források lehető fejlesztéséve] szintén fogunk találni annyi fedezetet, a mennyi állami kiadásaink és mérlegünknek legalább a jelenlegi színvonalon tartására, sőt javítására is alkalmas. Ezt az ellenzék részéről könnyelmű és felületes politikának mondották. Ha ily vádakat hallok, azokat űsak azon esetben fogadhatom el, ha ellenkező gyakorlati rendszabályok inditványoztatuak. De mi történt? Lukács t. képviselő ur azt mondta, hogy csalódunk, ha a bevételek fejlődésére számítunk. Bocsánatot kérek, mikor előadói beszédemben bátor voltam erre utalni, nemcsak az egyenes adókat, de a fogyasztási adókat is kivül hagytam. {Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. {Halljuk!) Hegedűs Sándor előadó: Én ezeket kötelességszerűen iparkodom röviden előadni, annál inkább, mert azt hiszem, hogy azon sok különböző okoskodás és támadás után kötelességet teljesítek, midőn rectificálni iparkodom a dolgokat, ugy, a mint vannak. {Halljuk!) Azt mondja Lukács képviselő ur, hogy a jövedelmek fejlődésére ne számítsunk, mert azok már visszaesést mutatnak. Ha az adókról beszéltem volna ezen fejlődésnél és ha az utóbbi évet vettem volna fel és csakis ezen évet, meglehet, hogy igaza lenne. Azonban méltóztatott felreértem. Midőn a 12 évi fejlődés általános eredményeire utaltam, egészen tekinteten kivül hagytam ugy az egyenes, mint a fogyasztási adót. Ha a jövedelem növekvésén kivül a természetes fejlődés évenként 6 millió forintot mutat fel, ez nem olyan, a mire számítani nem lehet. S ha a t. képviselő ur a múlt évre utal, méltóztassék azt összehasonlítani 1878-al. A múlt év eredménye, ha kivül hagyom a bányászatnál eredő átfutó 18 milliót, melynek a jövedelemben különbséget tennie nem szabad, 9 millió emelkedés van azon rósz évben, midőn mindenféle csapás volt és egyszersmind az adóbehajtás is szünetelt. Méltóztassék tehát meggyőződve lenni, hogy biztos adatokra alapítottam állításomat s ezt kénytelen vagyok fenntartani. Azonban ebben nem nyugodott meg a pénzügyi bizottság f

s e tekintetben kénytelen vagyok Pulszky Ágost képviselő urnak erre vonatkozólag felemelt vádját visszautasítani. Nem mondtuk mi azt, hogy tegyük össze kezeinket és várjunk, hanem azt mondtuk, minthogy más jövedelmi forrásaink most nincsenek, melyeket szaporítani lehetne, mint a fogyasztó adók, forduljunk azokhoz s ezekre előre felhívtuk a t. ház figyelmét. Ezt, ugy látszik, Sennyey Pál b. képviselő ur helyeselte, a mennyiben legalább elvben bizonyos korlátok köztt ez eszmét elfogadta, sőt hangsúlyozta, hogy a jövedelem szaporítása tekintetében egyebet ő maga sem tudna tanácsolni. Lukács Béla képviselő ur, a ki e tekintetben, ugy látszik, eltérő állásponton van és ez adók fokozását czélszerűnek nem tartja, különböző számításokkal állt elő, a melyeknek czáfolása ugyan ama törvényjavaslatnak tárgyalására tartozik, hanem bátor vagyok neki már most felemlíteni, hogy igen messze ment állításában, mert ha megnézi ama kávé- és czukorfogyasztásra vonatkozó előterjesztések tételeit, nem fog azokból egy középviszonyok köztt élő családra 40—50 frtnyi terhet kiokoskodni, mert akkor az* következnék, hogy egy ily család 99 —165 font czukrot és 24—45 font kávét (Budapesten vagy a vidéken) fogyasztana egy hóban. Ily család pedig nem létezik. Mi javasoltatott az ellenzék részérői? Igen szép beszédek és igen szép szavak. Lukács Béla képviselő ur hangsúlyozta, részben idézve mások szavait, részben saját szavaiban intézményeink fejlesztését, a tervszerű kérdések egész hordere-