Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-301

62 301. országos ölés november 19. 1880. észrevételekre, a melyek részint a költségvetési előirányzat, részint a pénzügyi bizottság jelentése, részben pedig azon politika ellen irányultak, mely abban kifejezést nyert, néhány észrevételt nem tennék. (Halljuk! Halljuk!) Sajátságos helyzetben vagyok, t. ház; a költségvetés maga, mely tulajdonképpen a tanácskozás tárgyát képezi, megtámadva alig volt, sőt abban az elismerésben részesült, hogy az előirányzat az ellenzéki, mindenesetre legkitűnőbb pénzügyi tekintélyek részéről reálisnak ismertetett el; és mindazok, kik magával a költségvetéssel foglalkoztak, annak csak két részére terjeszkedtek ki és tettek észrevételt: részben a deficitet támadták meg és részben a beruházásokat. Altalános megjegyzést magára a pénzügyi bizottság előterjesztésére csak egy; képviselő ur tett és ez Bittó István volt. 0 általánosságban azt az észrevételt tette a jelentésre, hogy komolyan beszél a minden irányban mutatkozó javulásról. Én csodálkozással hallottam a képviselő urnak e szavait; ismételve megnéztem a jelentést, de én ilyen állítást abban nem találtam. Igen, hangsúlyozva van abban némely jövedelmi ágnak emelkedése, rá van utalva a bevételek fokozódására, a mit számok bizonyítanak ; de általános javulásról, különösen helyzetünknek nagymérvű általános javulásáról ott egy árva szó sincs, sőt ellenkezőleg, a helyzet súlyos és aggasztó volta van abban kiemelve, a mi azt hiszem, egyáltalában nem jogosít fel senkit azon szemrehányásra, hogy nagy-komoly képpel könnyelműen általános javulásról beszél a bizottság. A mi pedig a költségvetési előirányzatot illeti, annak egyes tételeire csak általánosságban Lukács Béla t. képviselő ur azt a megjegyzést tette, hogy némely méltányosan elismerhető emeléseket tartalmaz ugyan, melyeket talán concrete helyeselni lehet, de általánosságban az irány rossz. No már kérem alásan, t. képviselőház, ha bizonyos intézkedéseket concrete méltányolni, helyeselni lehet, akkor azokat csak concrete lehet megítélni, de azokból oly általános következtetésre jutni, hogy az irány rossz, a mely bennük nyilvánul, azt hiszem, nem lehet. Azonban az érdemleges vita pénzügyi szempontból csak az imént említett két kérdés körül forgott: először a deficit, másodszor a beruházások körül. A deficit tekintetében valóban csodálkozom, hogy különböző magyarázat keletkezett; mert midőn a pénzügyi bizottság 25 millióról beszél, akkor egyáltalában nem hallgatja el az előirányzatban sem a törlesztésre felvett kölcsönt, sem az államadósságok czímén előirányzott 5 milliót, hanem egyszerűen az eddig követett törvényszabta formát tartotta meg. Törvényt hoztunk ugyanis arról, hogy a törlesztési kölcsön mindig a fedezetbe vétessék föl és az állami jószágok értékesítése — habár különböző mértékben — évek óta évről évre benn volt költségvetésünkben; ha tehát ezeket a mérlegbe vettük fel és nem mérleg után : ez nem a deficit csökkenése, hanem a megszokott törvényes forma megtartása. De hogyha úgy méltóztatnak is számítani, hogy 25 millió helyet 33, vigy 38 millió a deficit, akkor is méltóztassék számba venni, hogy maga a törlesztés tulajdonképpen nem tényezője a deficitnek; mert ha én csökkentem terheimet törlesztéssel, abban az esetben oly arányban javítom pénzügyi mérlegemet, a mily arányban jobbá teszem államháztartásomat. Ha tehát e tekintetben a deficitben egyfelől fel van számítva a törlesztés, akkor okvetlenül szükséges másfelől tekintetbe venni a megfelelő csökkenést, vagy a mint a pénzügyi bizottság a törvény értelmében tette: egyszerűen tekintetbe venni a fedezetet is, mely e czímen a törvény szerint igénybe vehető. Az államjószágok értékesítésére vonatkozólag majd később szólok egy pár szót; itt csak azt akarom hangsúlyozni, hogy még eddig se tavaly, se ezelőtt soha — pedig évek óta volt értékesítés az államjószágok czímén előirányozva, a deficit tényezőjéül ezt nem tekintették. Mindig voltak a közös activákból is igen jelentékeny értékek felvéve; 1868. és 69-ben nagy deficitek lettek volna, ha ezek számba lettek volna véve. Voltak értékpapírok értékesítései évek során át számba véve: az államjószágok értékesítéséből bizonyos összegek 1875. óta irányoztattak elő; de hogy ez a deficit tényezőjéül vétessék, arról eddig szó nem volt. Ugy látszik azonban, oly mértékben akarják szaporítani a deficit tényezőjét, a mily mértékben államháztartásunk rendezése előrehaladt. S ezen csodálkozni nem lehet. Ez egyik ellenzéki gyönyörűség, a melyet én megrontani egyáltalában nem kívánok. És én ennek a körülménynek tulajdonítom a másik dolgot is, t. i. a beruházások magyarázatát. Azonban, mielőtt erre térnék át, szükséges, hogy magának a|deficitnek jellemzésére még egynéhány megjegyzést tegyek, mert én azt vettem észre, hogy ennek ugy magyarázata, mint tényezői felemlítésére nézve igen téves fogalmakat terjesztenek és ha érdekünkben á!l és kötelességünk leplezetlenül feltárni, hogy miként állunk, akkor kötelességünk nemcsak az, hogy feltüntessük a deficitet, hanem szükséges annak okát, természetét is a maga valóságában feltárni, mert ezek összefüggéséből lehet következtetést vonni a jövőre és magának a tehernek súlyát, hatását csak ebből lehet kimagyarázni. Erre csakis Eötvös Károly képviselő ur terjeszkedett ki és pedig, megvallom, tőle nem várt felületességgel, mert ő egyszerűen bepillantott a mérlegbe és egyszerűen azt mondotta, hogy a fatális szám.