Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-301
301. országos ülés november 19. 1880. 61 minden gondolkozó, értelmes fő arról okoskodik, hogy a legtökéletesebb, legjobb kormányforma igenis a respubliea. (ügy van! balfelöl.) De ebben azután egyszersmint bennfoglaltatik azon meggyőződés, hogy az még csak képlet, ábránd, melynek valósításához isten tudja mennyi és mennyi évtized szükséges és szükséges akkor mindenekelőtt azon alap, hogy az emberi tökéletesedés, a tudomány, a felvilágosodás és az elmetehetségeknek minden nemei egyszersmint felemelkedjenek az erkölcsiség magaslatára. Mig ezt, t. ház, el nem érjük, addig a republicanus tendentiák tisztán csak ábrándképen említhetők és igy kérem értelmezni azt is, hogy én e szerint ily értelemben republicanus vagyok, A mi a második osztályozást illeti, t. i. a personal uniót, azt hiszem., hogy ott a túloldalon közelebb és közelebb jutnak már a dolgok ama stádiumához, hogy ott is be fogják ismerni, hogy Magyarországot, ha még megmenteni lehet, a mennyire Magyarországnak létérdekeit, az anyagi jóléte fórumán keresztül a gyakorlati élet mezejére visszavezetni lehet: ezt csakis az osztrák közösség, solidaritás megbontásával, egyedül a personal unió alapján, Magyarország önállóságának, függetlenségének visszaállításával lehetséges. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Áttérek most a harmadikra, mely, úgymond a ministerelnök ur, az Ausztriától való elszakadással, tebát hazaszerte köztiszteletben álló azon féiíiunak nevével azonosított törekvés, kit megnevezni nem szükséges. Erre nézve, t. ház, figyelmeztetem a ministerelnök urat, legyen szíves megemlékezni, midőn ama férfiú a váczi képviselői választókerületben egyhangúlag megválasztatván, ha nem csalódom, Rudnay József választási elnökhöz intézett lemondó levelében kijelenté, hogy ő, úgymond, a Habsburg-házból származó uralkodónak bű alattvalója tudna lenni, hogy ha azon uralkodó az önálló Magyarország koronás királya lenne. Ha tehát, t. ház, ő ezt nyíltan bevallotta, a mint azóta t. barátom László Imréhez, mint a függetlenségi párt akkori érdemes elnökéhez intézett egyik levelében ismételve kijelentette, örömmel bevallom a solidaritást hazánk legnagyobb fiával és lelkiismeretben' kötelességemnek ismerem és mint hazámat szerető becsületes magyar embernek törekednem kell, hogy igy legyen, hogy megszabaduljunk azon iszonyatos járomtól, mely fogva tartja minden képességünket, megbénít, megfoszt minden eszköztől, hogy ezen óriási nagy teherhalmaztól megmenekülve, valahára már saját jólétünkről is gondolkozhassunk. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Én, t. ház, az idők jelenségei között vélem fölismerhetni e tendentiäknak, ez irány fejledezésének erejét, midőn most legközelebb amaz alföldi magyar város, melynek képviselője vagyok, a nagy száműzött életnagyságú arczképét törvényhatósági termében kifüggesztvén, őt egyhangúlag díszpolgárává választotta s egy háromtagú küldöttséget határozott Baracconeba meneszteni ez okmány átadása végett. (Igaz! ügy van! a szélső' baloldalon.) Hát, t. ház, önöknek uraim tudomásukra hozom, hogy azon határozat átvivői közé, azon 3 tagból álló küldöttség tagjai közé csakis egy tag tartozik azok közül, kik engem ide küldöttek, a polgármester pedig és egy másik tagja a küldöttségnek a kormánypárthoz tartozik. Kérdem, ha az ily jelenségeket, melyek a hazában sűrűn fognak ismétlődni, tekintem, hacsak azon tapasztalatot hozom fel önök előtt. miszerint nemcsak innen e sorok közül vezekelnek Baracconeba a nagy számüzötthöz, hanem Jókai képviselőtársam is oda szándékozott, mert lapjában hirdetve volt, hogy olaszországi üdítő útjából hazajövet meg fogja látogatni a legnagyobb magyart; de később megjelent ug}-ancsak az ő lapjában, hogy hirtelen megbetegedvén, azért nem ment oda; hogy miért ment és miért nem ment volna oda, az hozzám nem tartozik, de minden esetre érdekes, hogy legalább jelezni akarta, hogy 8 tulajdonképen óhajtotta meglátogatni hazánk nagy fiát; vájjon nem nagyfontosságú esemény-e az, t. ház, hogy itt éppen a képviselőház egyik jeles tagja, a képviselőház tisztviselőinek egyik jeles tagja, a kormánypártnak egyik buzgó zászlóvivője azt kérdé tőlem, mit csinálnak ott; hogy és mikép, mikor lesz legjobb oda jutni, mert 8 meg akarja a tavaszszal látogatni. (Mozgás jobbfelöl.) No, t. ház, okos, művelt ember, a kinek szive ezen kérdést más kútforrásból nem merítheti, mert ő maga kivan meggyőződni személyesen arról az általunk hirdetett igazságról, hogyha vájjon ugy van-e az, hogy az ő értelem és hazaszeretettől sugárzó szemeiből, mint a villamsodronyon behat a szívhez azon varázserő, mely cap ti váltathatja a szívet és lelkiismeretet. (Éljenzés a szélső balfelöl.) Mert én igy meg vagyok ' győződve, azért a háromféle osztályzat rektifikatiója ellenében felszólalni kötelességemnek tartván, kijelentem még a t. ministerelnök urnák, hogy bármely árnyalatok lesznek-e pártban, midőn tettre kerül, mindenki tömörülni fog, mint kőfal, hogy megmentsük Magyarország önállóságát. (Élénk éljenzés és tetszésnyilatkozatok szélső balfelő 1 .) Elnök: Szólásra többé nincs senki feljegyezve; miután ugy látom, szólani senkisem kíván, a vitát bezárom. (Helyeslés.) Szó illeti az előadó urat és az ellenindítvány benyújtóját, Helfy Ignácz urat. Hegedűs Sándor, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! Nem fogom a t. ház figyelmét sokáig igénybe venni. (Halljuk!) Azonban azt hiszem, kötelességet mulasztanék el, ha azon
