Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-301
60 301. országos ülés november 19. 1189. millióval többet is fizetne, ez fölülmúlja ezt az állítólagos áldozatot, annyival inkább, mivel a magyar állam Horvátországban semmit sem investiál, minden vaspályát Budapestre vezet; az egész kereskedelmet magához vonja és a vaspályán egyedül a magyarországi kereskedők részesülnek számos előnyekben, a melyekből a horvátországi kereskedelem kivan zárva. Kérdem tehát a t. kormányt, m ilyalapokon érzi nuigát jogosítva a fenntjelzett törvénytelen eljárásra ; talán a hatalom és erő alapján ? ha az, akkor a következmények legszomorubbak az államra nézve, mert e szerint az erősebb minden időben szabadon^és büntetlenül megtámadhatja a gyöngébbet. Átalában nem a nyelv, még kevésbbé a magyar nyelv és a magyarosodás azon kapocs, mely a nemzeteket össze tartja, hanem a közös érdek az. Ha az államban minden állampolgár tehetségénél fogva állást és szabadságot talál, ez azon kapocs, mely semmi rengés által agyon nem zúzható. T. ház! Ezen bajainkat röviden előadva, nyíltan kijelentem, hogy azokat nem hoztam föl azon okból, hogy a kormánynak bizalmatlanságot szavazzak meg, hanem, mert meg vagyok győződve, hogy a legelőkelőbb férfiakból álló kormányunk az államhoz híven ragaszkodva, annak jövendőjét biztosítani igyekeznek és e szerint arra fognak törekedni, hogy a törvények megsértése által a Magyarország és Horvátország köztt létesített bajok minél előbb orvosoltatni fognak és hogy jövőre nézve a kormánp szigorú kötelességének fogja elismerni, hogy a törvény teljesen megtartassák és ekkép azon királyi jelszó: „justiíia regnorum fundamentum" — megvalósittassék. Ezek után kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom. Németh Albert: T. ház! Fölöslegesnek tartom kijelenteni, hogy a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom, tagja levén azon pártnak, a mely minden alkalommal kifejezést adott e házban hosszú évek során ama meggyőződésnek, hogy az 1867-ik évi 12. törvényczikkben nyugvó közösügyes egyesség szerint Magyarország jóléte nem fejleszthető, politikai és állami exisientiája nem biztosítható, jövője virágzásnak nem indulhat, népünk jólléte, kereskedelmünk, iparunk nem fejleszthető, szóval, hogy az jó eredményre nem vezet. Midőn egyszerűen a később adandó szavazatom indokául ezt kijelenteni bátorkodom, méltóztassék a t. ház megengedni, hogy fölszólalásom tulajdonképpeni okára, a tegnapi napon, Bittó István érdemes képviselőtársam és az igen t. ministerelnök ur köztt kifejlett polémiára néhány megjegyzést tehessek. [Halljuk! Halljuk!) Mondhatom, t. ház, hogy érdekes egy mozzanata volt. ez a jelen költségvetési vitának, hacsak egyedül a centripetal és centrifugai elemek viszonyos oscillatiójául tekintem is, vagy ha annak tulajdonítom is, miszerint furcsa helyzetben lehet mind a két férfiú, midőn ismétli ama rég lefolyt jelenségek egyikét, azzal a különbséggel, hogy a helyet, melyet elfoglaltak volt, ma kölcsönösen a másik tartja elfoglalva és nem ő. Bármilyen legyen is, t. képviselőház, amaz éldelet, melyet a vitatkozás szerzett, a nyeremény pártunkra az, hogy azokra, a kik e termen kivül messze távolban az ország különféle vidékén e vitatkozás lefolyását figyelemmel olvassák, ugy fog hatni, mint a jótékony nyári eső a száraz földre és gyümölcsözni fog azon pártnak, a melynek létjogát, bárha egy szónok tagadásba vette is, a felszólalt többi képviselőtársaim közül mindnyájan jogosnak, helyesnek, történelmi alapon nyugvónak ismerték. Annyival inkább szükségesnek, sőt kötelességemnek tartom ezt kijelenteni, mert csak egy évtizeddel ezelőtt gyakran kellett keserű és igazságtalan megtámadásokat elviselnünk, midőn bennünket felforgató elemeknek, földosztóknak és isten tudja milyen szörnyetegeknek méltóztatott compellálni. Ma már tehát, t. ház, el van ismerve a létjog, elismerve az alap, a melyen állunk, csupán az kifogásolta tik, hogy az általunk vallott elveink nem valósíthatók. Méltóztassék, t. ház, visszaemlékezni, a midőn Ghyczy Kálmán pénzügyminister azt monda Tisza Kálmán akkori ellenzéki vezérnek, hogy a közjogi alapon békés utón törvényes eszközökkel változtatni sohasem lehet s ugyanakkor azt feleié neki Tisza Kálmán: hogy minister létére ily tapintatlan kifejezéssel, hogy élhet Ghyczy Kálmán, mert hisz az, a ki hirdeti, mikép a haza országgyülésileg képviselt nagyrészének vallott hitágazatai békés utón nem létesíthetők, az egyszersmind azokat sokkal veszélyesebb térre tereli és kényszeríti, semmint, hogy ha ily phrasisokkal elő nem áll. Ez szolgáljon a t. ministerelnök urnak tegnap mondott ama szavaira szerény válaszul. De a t. ministerelnök ur jónak látta bennünket egy chemiai dissolutióban háromféle elemekké szétolvasztani. Azt mondja, hogy itt republicanus elemek vannak e pártban, van továbbá egy árnyalat, mely a persona! uniót óhajtja és ismét vau egy párt, mely az Ausztriától való elszakadást tűzi zászlajára és ez egy férfiú nevével azonosítja törekvéseit. Én, t. ház, kijelentem, hogy a t. ministerelnök urnak mind a három osztályozására nézve a solidaritást elvállalom. [Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi a republicanus elvek vallását és tendentiáját illeti, én azt hiszem, nem csalódom, t. ház, ha azon hitnek adok kifejezést, hogy
