Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-301

301. országos ülés november 19. 1880. 57 kérem, ez teljes lehetetlen, hogy ezt a mindent annyira megfigyelő Tisza Kálmán kormányelnök ur ne tudja; és igy engedelmet kérek, midőn azt állítja, hogy egy pár pénzügyőr szabadságot vett magának velünk szavazni, ez még nem mutatja a választások szabad lefolyását. T. ház! most jövök tulajdonképen a legsérelmesebb és legfontosabb részére azon nyilatkozatoknak, a melyeket a t. kormány elnök ur mondott. Nevezetesen ő azon pártot, a melyhez én tartozni szerencsés vagyok, taglalni, bonczolgatui kezdte tegnapi beszédében és kimutatni igyekezett, hogy itt közöttünk nincs meg a tömör, a minden elvben és minden pontban egymással járó egyesülés. Ez neki háládatos thema lehetett, de engedelmet kérek, ez is olyan volt, a mit én az ő helyén egyáltalában nem tettem volna. Nem tettem volna pedig azért, mert hisz ezen pártnak programmja nyíltan ki van jelölve, azt mindenkinek ismernie kell és annak, a ki ismeri, tudnia kell, hogy az sem a rombolással, sem a béke, a nyugalom felforgatásával egyáltalában nem jár karöltve és hogy ezen következményeket nem vonja maga után. Ily állításokat tehet valaki a vidéken, a ki az emberek gyengéire számítva, hódítani akar, de ilyesmit nem szabad mondani a parlamentben oly párttal szemben, mely alkotmányos jogait gyakorolva, létjogát a maga alkotmányos törekvésében fekvőnek tartja. {Helyeslés a szélső balon.) Azt mondta tegnap a ministerelnök ur, hogy van közttünk olyan, a ki a persunál-uniót akarja, van közttünk olyan, a ki egy nagy nevet irt zászlójára, mely név pedig — agymond — nem fér össze a magyar alkotmányossággal és mindezekből azon conclusióra jut, hogy: tehát azon párt, mely eme nevet dicsőíti, a mely ezen név dicsőségének hódol, az nem lehet más, mint a rend és a csend felforgatásának parija. — Igenis uraim, mi, a kik ezen pártban ülünk és kik az önállóságot tűztük ki törekvésünk czéljául, igenis, mi Kossuth Lajost ugy tekintjük, mint legelső, legszilárdabb oszlopát az ország önállóságának; ugy tekintjük, mint a hazafiság és hazaszeretet megtestesüléséi; ugy tekintjük, mint a kit százszor megfoszthatnak honpoJgári jogaitól a törvények, melyeket e házban hoznak, de a kit Magyarország szabadon érző és hazájukat szerető polgárainak szivéből senki sem fog kitörölni, (ügy van! a szélső balon.) De az, a mit a t. ministerelnök ur evvel a névvel tett, nem szabad ; a felett én, mint e pártnak és mint e háznak egyik szerény tagja, ezeunel kijelentem megütközésemet. De nem is volt ez mindig igy. Hisz a ministerelnök úrról beszélik, hogy midőn 1872-ben egy balpárti gyűlés tartatott, (Halljuk! a szélső balon) a melynek ő volt az elnöke, az a pártKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XV. KÖTET. gyűlés a maga banquetj érői hódoló üdvözletét fejezte ki sürgöny utján Kossuth Lajosnak. (Ugy van! ügy van! a szélső balodalon.) Engedelmet kérek, azon ember szájából hallani ezt, a ki akkor épp oly jól ismerte Kossuth elveit — mert hisz Kossuth nem változtatta meg nézeteit — mondom, azon ember szájából hallani ezt. a ki akkor megengedte, hogy ama gyűlés, melynek ö* elnöke volt, hódoló üdvözletét fejezze ki, ez oly eljárás, melyet szükségtelennek tartok közelebbről jellemezni. Igenis, uraim, a mint az önök pártjában, ugy a mi pártunkban is vannak árnyalatok. Vannak közttünk, kik azt mondják, hogy legyen Magyarország önálló, független állam, a mely minden más beavatkozás nélkül, függetlenül intézze a maga ügyeit és ne legyen semmiféle más összekötő kapocs Magyarország és Ausztria köztt, mint a fejedelem közös személye; vannak köztünk, kik állami önállóságunkat és függetlenségünket talán még ezzel sem látják biztosítottnak. De ezek az árnyalatok ma egy zászló alatt egy czéira tömörültek és küzdenek egymással karöltve. De lehet azért ezt a pártot felforgató pártnak mondani? Tegyük, hogy a túlsó oldalon volnának olyanok, kik Magyarország határait Temesvárnál akarnák megvonni, hogy vannak omladinisták, vagy olyanok, kik vagy már vezették a muszkát, vagy most a muszkák felé hajolnak. Vájjon azt mondanók-e mi, hogy az urak omladinisták, vagy muszkavezetők? Nem, hanem azt mondanók, hogy azok a hatvanhetes kiegyezés alapján állanak. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Van még egy, a mit nem hagyhatok említés nélkül. Többször tapasztaltam, hogy a t. ministerelnök ur beszédjében oly határokig csapong, melyeket aztán később talán maga sem lát jónak. Igy tett tegnap is. Ugyan kérdem, vájjon mi történnék, ha mi a jövő, vagy az azután követke^ő választásoknál többségre jutnánk ? (Halljuk !) Mi állana akkor annak ellene, hogy békés utón, a rend fenntartásával, az alkotmány formái köztt történjék az átalakulás és a változás ? Valóban semmi, ha a hatalom nem szegülne ellene. Ennek a hatalomnak pedig főképviselője maga a fejedelem. Ha valaki ezt itt mondja el és ily alakban, mint a ministerelnök ur mondotta, az az én felfogásom szerint nem jelentene mást, mint azt, hogy akkor nem engednék meg azok, a kik a hatalmat birják és a kiknek kezökben van az erő, a kiknek élén a fejedelem áll, ki a koronázás alkalmával isteu szabad ege alatt esküt tett Magyarország alkotmányára. S midőn mi történelmi jogainkon alapuló követeléseinket előtérjesztenők, mint a nemzet követelését, azt mondaná, hogy nem lehet. 8