Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-301

58 301. országos ülés november 19. 1880. Ezt mi nem teszszük fel róla s ily alkotmányos érzést a fejedelemről feltenni magától a ministertől is helytelen. (Ugy van! a széh'ő baloldalon.) T. ház! Nagyon feltűnő, hogy a mostani viták alkalmával, az egyesült ellenzék részéről többször halljuk azt a szemrehányást tétetni a kormánynak, hogy a kormány minket édelget, pártol és aztán őket, nem tudom, üldözi vagy elhanyagolja, szóval az ő rovásukra minket részegít előnyben. Őszintén kijelentem, hogy ezen vádat én nem emelhetem a t. kormány ellen. Pulszky képviselő ur tegnap azt mondotta, hogy minden kölcsönös támadás daczára felismerhetni azon vedelmezést, melylyel a kormány a függetlenségi párt iránt viseltetik. Kevéssel az előtt pedig Bittó István képviselő urnak jelentette ki és pedig szemrehányásképen a kormányelnök, hogy miért szaporodtunk mi a legközelebbi választások alkalmával. Azért, mert az egyesült ellenzék t. tagjai velünk kezet fogtak, tehát ők pártoltak. A kormánypárt tehát ezen szemrehányást teszi az egyesült ellenzéknek, az egyesült ellenzék pedig ugyanazt a kormánypártnak. Én azt mondom, hogy e felett nekünk nagyon könnyű lesz eligazodnunk. Mert, hogy ha arról van szó, hogy positiv védelemben, támogatásban részesített bennünket a kormány vagy az egyesült ellenzék, akkor egyiknek sincs igaza. Mert ezt valóban nem látjuk és nem tapasztaljuk. Hanem, ha, mint már most is nagyon nagy örömmel szemlélem, ugy találják az egyesült ellenzék, valamint a kormány tagjai, hogy szaporodunk, hogy ügyünk nyer a nép szivében, akkor ennek mindketten okozói voltak. Megmondom miként, ugy, hogy mindaketten azt állítják együtt, a mit mi állítunk. Mit állítunk mi ? Azt, hogy az állapotok roszak, hogy a helyzet nyomasztó, hogy a fokonkénti sülyedés már valóban minden gondolkodó hazafit aggaszt és hozzá tesszük, hogy a jelen rendszer mellett a kormány politikájával ezt javítani nem lehet. Engedelmet kérek, mit mond az egyesült ellenzék, ő is oly szépen, talán meg szebben mondja el ezt a vidéken, mint mi; a közönség elhiszi, mert érzi, hogy valóban igazságuk van az ellenzékieknek. A kormány férfiai pedig azt mondják: mi kijelentjük, hogy az adott helyzetben, a mellett a rendszer mellett, melyben élünk, több jót tenni, helyesebb politikát követni s a nemzet érdekeit jobban szem előtt tartani nem lehet, mint a Tisza kormány teszi. Ezt is elhiszi a közönség; már most e kettőt elhivén a közönség, azon logicai köve:keztetést vonja ki belőle ép és egészséges értelmével, miután ezt annyi jeles férfi mondja, nem is lehet neki más helyes következtetésre jönni, mint a melyre jő; nevezetesen arra, hogy változtassuk meg a rendszert és akként javítsuk a dolgot. Azonban, t. ház! Épp úgy az egyesült ellenzékiek, mint a kormánypadokon ülők, e felett legyenek szívesek megnyugtatni lelkiismeretüket, mert mindez csak kis részben segítette elő a mi ügyünket, ez csak kis részben járult ahhoz, hogy a kik eddig bátortalanok voltak, bátorságot merítsenek; a kik eddig nem voltak éber megfigyelői a dolgoknak, most már élesebben tekintsenek; a kiket a közöny elfásított, igyekeznek segíteni egy hazafias lépéssel. Hogy ez történik, annak sem a kormány, sem az egyesült ellenzék nem oka; hanem oka az, mert mi az igazság, a jog és szabad önállóság zászlóját lobogtatjuk s elérkezett az idő arra, hogy az emberek gondolkodni tudjanak ós hogy lelkesedjenek azon eszméért, mely egyedül megváltó, javító és boldogító. Még egyszer kijelentem, hogy a költségvetést nem fogadom el. {Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Strazimir Károly: Tisztelt képviselő ház! Az 1868. évi XXX törvényczikk szerint jogom volna, mint horvátországi képviselőnek, horvát nyelven felszólalni, azonban ezúttal ezen jogommal élni nem akarok azon okból, mivel azt kívánom, hogy az előadásomat a tisztelt ház értse meg. (Elénk tetszés.) Ezen okból kérem a t. ház szíves elnézését, ha felszólalásom nyelvi tekintetben helyes nem volna. (Halljuk.) T. ház! egy alkalommal ezen házban egy igen tekintélyes magyar képviselő, a horvátországi képviselőkhez fordulva, azt monda: Horvátországképviselői, barátaink, ne rágalmazzatok bennünket odahaza, ne izgassatok, ne provokáljatok boszut ellenünk, hanem, ha van valami bajotok, ha érzetetek megsértetett, itt a hely panaszaitokat előterjeszteni és ha lehet, segíteni fogunk és megtartani fogjuk a törvényt. Ezen felszólalás folytán engedje meg a t. ház, hogy bajainkat röviden adhassam elő ezen általános költségvetési vita alkalmával. Két súlyos csapás érte rövid idő folyamán Horvátországot, nem tudnám megmondani, melyik rettenetesebb, melyik súlyosabb, melyik ejtett nagyobb sebeket életünk, lelkünk és egész állásunkon. Egy csapást ütött reánk a természet. A november kilenczediki szörnyű földrengés romba döntötte nem csak Zágrábot, hanem majdnem Horvátország felét és tönkre tette még azon birtokosokat is, a kiknek még valami vagyona hátra maradt a kíméletlen adóbehajtások után. A törökök idejéből fennmaradt épületek romba dűltek, elpusztult édes hazám ! lelkünk elszomorodott!!! I)e t. ház, ezen roppant szerencsétlenségen kivül még nagyobb azon második csapás, mely bennünket elért, a tisztelt közös kormány törvényellenes eljárása által. A t. kormány a Magyar-