Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-301

56 301. országos ülés november 19. 1880. hogy nem prodnctiv, hanem nagyrészt meddő beruházások. Engedje meg a t. ház, hogy ne hagyjam megjegyzés nélkül azokat sem, a miket a t. ministerelnök ur mondott. Mielőtt azonban a t, ministerelnök ur néhány megjegyzésére mondanék egy pár szót, kijelentem azt, t. ház, hogy én a t. ministerelnök ur felszólalásait mindig nagy figyelemmel kisérem és arra a tapasztalatra jöttem, hogy a t. ministerelnök ur felszólalási taktikája és ügyessége különösen a tárgyak ügyes forgatásában áll, a felvetett kérdésnek nem adott oldaláról megvilágításában és tárgyalásában, a vita színterének mintegy dislocatiójábaa és nem ritkán, sőt igen gyakran, nem alapos, de egészen igazságtalan támadásokban. Hogy igazam van-e, azt igyekezni fogok most bebizonyítani és a ház bölcseségére bizom annak megítélését. Még azt is kijelentem, hogy ezúttal megengedett magának a t. ministerelnök ur még többet is, nevezetesen tegnapi felszólalásában különösen korteskedett és pártunk állására vonatkozó megjegyzésében oly kifejezéseket használt és oly állításokat tett, melyeket egy egyes képviselő, mint pártvezér, mint kortesvezér teheí odakint, hanem a kormányéinöknek az ország szine előtt, ha magát kortesvezérí szerepre lealacsonyítni nem akarja, tenni nem szabad. Azt a sort követem, a mit a t. ministerelnök ur követett felszólalásában. Legelőször Irányi képviselő urnak válaszolván, ki tegnapelőtti felszólalásában arra kérte a kormányt, ne gyakoroljon, ne engedjen gyakorolni pressiót, ne tegye kortesekké a hivatalnokokat, engedje, hogy felvilágosítsuk a népet, és azt monda, bízunk benne, hogy ha nem is a legközelebbi választásnál, de később többséget fogunk nyerni. Erre a miniszterelnök ur azt mondja : „Uraim, ez oly ecclatans elismerése annak, hogy nem áll, mintha a ház többsége nem volna egyforma, hogy ennél ecelatansabbat én nem kívánok." Én ezt csak constatálni akartam és ha a ministerelnök ur ezzel a bizonyítékkal beéri és ennél nyomósabbat nem tud, akkor én valóban sajnálni kezdem azon építményeket, a melyeket ő és pártja netalán ezen indokokra alapítanak. Igaz, hogy Irányi Dániel képviselőtársam azt mondta, hogy a jövő választásoknál, v$gy ha akkor uem, hát később megnyerjük mi a nemzet többségéi; igenis, mondta azt, hogy ha már ma nem is a mienk, — de meglehet, hogy a mienk, azt nem tudjuk, — de nem érthető ebből ki az, hogy ha nem lesz a mienk, akkor a kormánypárté és a kormányé lesz. E köztt véghetetlen a különbség, itt a logika fonala meg van szakítva és én azt gondolom, hogy a ministerelnök ur ezt nem öntudatlanul, hanem öntudatosan szakította igy meg. Mert a nemzet többsége, ha még ma nincs is velünk, higyje el a kormány, hogy ő vele sincs, (Halljuk! Halljuk!) még akkor sincs, ha a jövő választások akképen ütnek ki, hogy azokon a padokon (A jobboldal felé mutat.) számra nézve többen fognak ülni, mint ezeken. És miért nem lesz akkor sem ? Azért, mert ott foglalnak helyet oly képviselők, a kiknek választásánál 2—3 szavazó jelent meg és megcsinálják a képviselőt. Már kérem, ilyenek nem fogják a nemzet többségét reálisan képviselni sohasem, {ügy van! a szélső baloldalon.) „Ily viszonyok köztt, — folytatja tovább a ministerelnök ur — kormánypressióról beszélni nem lehet; inkább lehetne mondani, hogy többet néz el a kormány, — itt már természetesen nem szólok a birákról, ne értsenek félre — többet néz el a kormány, mint a mennyit elnéznie szabad volna." Hát engedelmet kérek, ez a nyilatkozat nem pressió ? (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Méltóztatik ennek a nyilatkozatnak hatását a közönségre nézve számba venni ? méltóztatik-e tudni, hogy mikor ezt olvasni fogják a hivatalnokok, mit fognak ezekből magukra következéskép levonni? Hát ez nem korteskedés, nem pressió, nem egy pártvezér szájába való nyilatkozat? (ügy van! Igaz! A szélső baloldalon.) És mégis azt meri mondani, hogy nem gyakorol pressiót. íme, itt van annak a legeeclatansabb és fájdalom, leghatalmasabb bizonysága ! Többször felhozza a t. ministerelnök ur beszédében azt, hogy minden alkotmányos országban, nem véve ki még a szabad respublicát sem, a kormány nem engedi meg sehol azt, hogy saját tisztviselői ellene szavazzanak, a mit pedig ő — azt mondja — megenged; és többször hivatkozott Helfy Ignácz képviselőtársamnak azon egy időben általam is hallott nyilatkozatára, hogy a jelen kormány a választásoknál semmi pressiót nem gyakorolt, No már engedelmet kérek, ez lehet egyes embereknek a nézete. Én elhiszem, hogy Helfy igen t. képviselőtársam ott, a hol ő volt, igy is látta, igy is tapasztalta; de merem kérdezni az ezen oldalon ülő képviselő urak legnagyobb részét, hogy vájjon igy történt-e ez kerületükben? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem ugy történt!) és nem csodálaíos-e az, hogy az a kormányelnök, a ki annyira jól hagyja magát értesittetni a vidéken történtekről, hogy még azt is tudja, a mint tegnap elmondotta, ha eg}^ hivatalnok az ellenzékhez szavazott, ha ily minutiózus figyelemre méltatja a választásokat, azt nem tudja, hogy a korteskedéseket a tisztviselők vezetik, hogy az alispánok utján a szolgabirák a kormánypártnak pártvezetői, pártvezérei, sőt nemcsak egy szolgabíró van äz országban, a ki tényleg oaa vitte a bort és pénzt az embereknek a választásra. No,