Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-301

301. országos ülés november 19. 188#. 55 Következik a napirend: az 1881. évi állami költségvetés átalános tárgyalásának folytatása. Bódogh Albert: T. ház! Én mindenek­előtt kijelentem, hogy a benyújtott költségvetést nem fogadom el és szavazatommal járulok a Helfy Ignácz által beadott határozatijavas­lathoz. Nagyon röviden, csupán egy pár szóval akarom indokolni szavazatomat, már csak azért is, mert a vita annyira előrehaladt, hogy kívá­natos a tárgyalás mielőbbi befejezése. De külön­ben is felszólalásomnak különbeni czélja az, hogy némelyeket, mik a tegnapi napon a ház­ban elmondattak, megczáfoljak. Nem fogadom el a költségvetést azért, mert nem találom meg benne a kulcsot az állam alásülyedt helyzetéből való kibontakozásra és arra, hogy a nemzet boldogulását és előmenetelét várhassam és re­mélhessem; mert addig, mig a kiadások ugyan­ilyen aggasztó kilátásokkal vannak felvéve, a jövedelmek nincsenek reális alapokon kimutatva; végre, mert nem akarok ahhoz hozzájárulni, hogy a jelenlegi kormánynak napról napra tengését és a nemzetnek folytonos és fokonkinti alásü­lyedését tovább is támogassam. Ezek általában okaim, a melyek miatt a költségvetést nem fogadhatom el. És most átté­rek a t. ház engedelmével azokra, a miket meg­jegyzésekre méltóknak ítélek, t, i. azokra a nyi­latkozatokra, a melyeket tegnap e házban hal­lottam. Nem fektetek rá súlyt, mert hisz e házban tudtommal senki sem mondotta, csak Beöthy Ákos képviselő ur, hogy a függetlenségi pártnak, a melyhez én is tartozom, nincs létjoga. Annyival kevésbé fektethetek rá súlyt, mert azon alap­indok, a melyből ezen állítást levonta, magában véve hamis. A t. képviselő ur azt mondja, kog3 r az ellenzéknek kötelessége a létező alapot elfo­gadni és ezt kívánja tőle az állandóság tör­vénye, mert e nélkül nincsen biztos alap. Már engedelmet kérek, ez egyenes czáfo­lata annak, a mit a haladásról és a fejlődés­ről, akár a természetben, akár a tndománybau, akár a társadalomban, akár a politikában még eddig helyesnek és jónak tartottak. Az állan­dóság s tespedés akadálya a fejlődésnek s a vál­tozás, illetőleg a rosznak jóra fordulása az egye­düli út a kibontakozásra abból, a mitől szaba­dulni akarunk. Azt hiszem, t. ház, hogy Beöthy Ákos t. képviselő ur maga sem fogja helyesnek találni az indokolást, ha ezt egy kissé komo­lyabban megfontolja. Ezek után áttérek a többi nyilatkozatokra s mindenekelőtt Prileszky Tádé t. képviselő úrhoz van néhány szóm. A t. kép­viselő ur igen nagy érdemeket szerzett magá­nak és ezen érdemeiért sem én, de azt hiszem, hogy a túlsó oldal sem fogja tőle megvonni az elismerést. Midőn azonban neki elismerést mon­dok, ezt nem azért teszem, mert 8 szíves volt mindjárt beszédje elején a függetlenségi pártot védelmébe venni Beöthy Ákos képviselő ur tá­madásai ellenében, hanem igenis elismeréssel tartozom neki azért, mert ő, a mint maga is többször kifejezte beszédében, bátorsággal birt arra, hogy a csaknem az egész ház által, vagy legalább a ház legnagyobb része által, mely arczkifejezéseit birálta, még a túlsó oldalt sem véve ki, a nyomott, rósz és általában nem ked­vező helyzetet iparkodott tehetsége és ereje sze­rint itt előttünk kedvezőbb, rózsás szinben fel­tüntetni és a kormány politikájának helyeslése mellett, a költségvetést elfogadhatónak bebizo­nyítani. Ehhez mindenesetre nagy bátorság kel­lett és a képviselő ur ezen bátorságát egész mér­tékében kimutatta; kimutatta a költségvetésnek reális voltát, sőt mi több, még a pénzbőségnek kedvező és az egész államra, igy tehát mi reánk is oly rendkivüli módon érezhető nagy hatását; bizalomra méltónak állította a kormány politi­káját és azt mondotta, hogy a nép szokásait, hajlamait és jellemét tanulmányozva, kipuha­tolva, azokhoz mérten, de lassan haladunk előre. És ezt mind oly játszi könnyű vérrel, oly biza­lommal mondotta el, hogy az embernek szinte jól esett hallani, gyönyörűségét lelte benne, mint ködfátyolképek széjjeltünö alakjaiban, me­lyekről jól tudja a néző, hogy nem húsból és vérből vannak és hogy a legelső sugárára a fénynek, tova tűnnek, (igaz! TJgy van! a szélső haloldalon.) Nem is kellett a t. háznak e fénysugárra soká várakozni, mert az ő utánna felszólalt Bittó István képviselő úr beszédét mindjárt ezen kezdte : >Midőn a többség kifolyását képező pénzügyi bizottság az országszerte észlelhető roha­mos hanyatlás és elszegényedéssel szemben ko­moly és minden irányban mutatkozó javulásról beszél hivatalos jelentésében stb.« No már arra, a mit a t. képviselő ur, egy nagy névre hivat­kozva, a nép szokásainak és érdekeinek kipuha­tol ásár ól és a kormány politikájának hatásáról beszélt, mely a lassú, de folytonos haladásban áll, én nem felelhetek egyebet, minthogy telje­sen helyeseljem Bittó Istvánnak, mint komoly gondolkodónak e tekintetben kifejezett komoly hazafias aggodalmát. A t. képviselő továbbá beszélt pénzbőségről és beruházásokról, melyeket még hozzá a köz­ponti előadó urnak tetszett elég ábrándozólag productiv beruházásoknak nevezni. Erre meg­felelt beszédjében Pulszky Ágost képviselő tár­sam, a ki bebizonyította, hogy azon beruházások nem is beruházások, hanem a pénzek egymás he­[ lyett való elhelyezése; részint pedig kimutatta

Next

/
Thumbnails
Contents